A maffia karjaiban (BTS-JK)

59

* Jungkook POV*

- Nem fogom hagyni! - Sziszegtem a fogam között az előttem ülő férfira.

Apám csak megrázta a fejét é lenézően ciccegett egyet. Kényelmesen hátradőlt a fotelében, lábait keresztbe rakta és megvetően méregetett először, aztán csak sóhajtott egyet.

- Nem lesz ennek jó vége, fiam! - Hangja nyugodt volt, bujkáló méreggel vegyítve. Ismertem már minden egyes hangszínét, beszédstílusát és arckifejezését. Tőle tanultam mindent. - Túlságosan félted őt, nem tudsz józanul gondolkodni!

Én is leültem a szemben lévő fotelbe, ahonnan mérgemben felpattantam. Vettem egy mély levegőt, hogy lenyugtassam magam. Tudtam, hogy ha nem gondolom át a szavakat, amiket kimondok, abból csak baj lesz.

- Féltem, igen - Bólintottam. - Te nem féltetted anyát semmitől?

- Nem - Vágta rá, szinte azonnal. - Anyád egy vehemens és erős nő. Nem kell félteni.

Mondata után elemelte a díszített poharát a mellette álló asztalkáról és belekortyolt a sárga színű alkoholba, amit mindig is úgy szeretett. Whiskey.

- JaeHwa nem ide született - Magyaráztam. - De ő s tud vigyázni magára. Ölt már embert, vert már meg nála kétszer nagyobb férfit, túlélt három évnyi erőszakot és bántalmazást és tud kegyetlen lenni. De attól még féltem, még ha egyedül el is merném engedni egy fegyvercsata közepére.

Apám nem szólt. Szemét a poharára ragasztotta és a benne lötykölt alkoholt tanulmányozta. A sárga lé ide-oda himbálózott a kerek üvegben, ahogy ujjaival meglóbálta azt. Az ablakokon át beszűrődő fénnyel játszott, hol elé tette az italt és élénkebb színe lett, hol az árnyékba húzta és az ital elsötétült.

- Ha meghal, csak szarabb lesz - Szólalt meg végül. - Ne ragaszkodj hozzá ennyire és egyszerűbb lesz minden.

Összeszorítottam az állkapcsomat és megpróbáltam nem fújtatni egyet mérgemben. Ujjaimat a fotel karfájába mélyítettem, miközben az arcomon a levakarhatatlan, nyugodt ábrázatom ült.

- Nem fog meghalni - Közöltem egyszerűen.

- Nem? - Apám felvonta a szemöldökét, ami a ritka alkalmak egyikéhez tartozott. - Ugyan, te irányítod az életet és a halált?

- Ha így lenne, nem igazán kellene most itt ülöm és erről beszélgetnem veled - Köptem oda.

Tiszteltem apámat. A mi kultúránkban nem volt más út, mint tisztelni a szülőket, akik életet adtak, felneveltek és vigyáztak rád. A család mindennél fontosabb, az életünkkel védjük egymást, főleg itt, a maffiában. Apám a világ talán legjobb embere lehetne, ha nem nyúlna mindig a fekete dolgokba. De ha ezt leszámítjuk, mindig is megadott nekem mindent, felnevelt, tanított és vigyázott rám. Bízott bennem és átadta nekem a család vezetését, miután én és anya is tudjuk, hogy pár hete lehetett hátra... az a fránya alkohol meg a drogok... és az a gyenge máj.

Apám felnevetett és letette a poharát az asztalkára.

- Ha túlságosan is ragaszkodsz hozzá, vedd el! - Közölte.

- Miért? - Kérdeztem vissza, miközben legbelül egyszerre vert a szívem hevesen és állt meg a gondolatra.

- Egyszerű - Vett egy mély levegőt. - Attól, hogy a maffia főnöke leszel, ugyanúgy szeretném, ha normális életed lenne. Család, gyerekek. A pénzed és a házad már megvan, tudod biztosítani a hátteret és a legjobbat magatoknak. De addig nem fogom elfogadni a nődet, amíg nem lesz a feleséged és nem leszek benne biztos, hogy biztosítjátok a maffiám gondtalan működését és tovább öröklését.

Felszaladt a szemöldököm.

- Egy perce még azt akartad, hogy ne ragaszkodjak hozzá, most meg azt akarod, hogy vegyem el és szüljön gyereket - Összegeztem az értetlenségemet.

- Fiam, nagyon jól tudod, hogy életemben soha nem gyengültem el - Kezdett bele. - Nem is lehet, főleg itt. Úgyhogy most jól figyelj, mert többet nem fogom elmondani.

Előrehajoltam a fotelben és a térdeimre támasztottam magam. Bólintottam, hogy figyelek.

- Az egyetlen fiam vagy, aki tovább viszi a családi üzletet - Fogott bele, nekem meg grimaszolni lett volna kedvem a megnevezésre. - Amióta ez a nő az életedben van, sokkal védelmezőbb vagy és mivel látta a gyengéd és szerető énedet, veszélyes lehet. De ugyanakkor kegyetlenebb is lettél, amiért meg akarod őt védeni. Tehát két lehetőséged van. Egy, vagy megölöd, nehogy bajod essen a gyengeségedből. Kettő, szereted őt annyira, hogy elveszed és egész életedben mellette leszel, nem kockáztatva ezzel sem a saját, sem a maffia életét és jó hírét.

Tudtam, hogy a legfontosabb, hogy soha ne jussanak ki információk a családunkról, beleértve azt is, hogy tudunk gyengédek és gondoskodóak lenni. Ezért a folyamatos maszk és a jeges felszín, hiszen ha még van is valaki az életünkben, kívülről csak azt látják, hogy nemtörődömök és felszínesek vagyunk, tehát senki nem jöhet rá a gyenge pontodra. Ezért nincsenek exeink a maffiában...csak halott exek. Ha együtt vagy valakivel, akinek megmutattad magad igazából, és menni kell, akkor meg van rá az esély, hogy bosszúból elkotyogja a gyengeségedet és a törődő oldaladat, tehát nem vesznek többé komolyan. Úgyhogy ha mennek, akkor a föld alá mennek. Csak szexpartnereink vannak, kemény, durva, érzelemmentes... semmi több.

Bólintottam, hogy megértettem.

- Helyes - Bólintott apám is és visszavette a kezébe a whiskey-s poharát. - De tudod, hogy mi esz, ha el akarod venni, ugye?

Elfordítottam a fejemet és a szoba sarkára vezettem a tekintetemet. Igen, nagyon jól tudtam, hogy mit kel kiállnia egy nőnek, ha hozzá akar menni az egyik fő maffia taghoz. Nem adják ám könnyen a 'trónt'.

- Tudom - Válaszoltam végül.

- Helyes - Ismételte magát. - Akkor most menj és gondold át! És ne hagyd itt a papírokat!

Felálltam, összeszedtem a papírokat, amikért eredetileg jöttem és egy biccentéssel elköszöntem édesapámtól.

------

Nem akartam, hogy JaeHwa-nak baja essen. Nem egyszer láttam már és hallottam olyan esetekről, amik esküvő előtt történtek. Az apukának meg kell győződnie róla, hogy a választott nő biztosan képes lesz megvédeni a fiát és ez fordítva is igaz, ha lányról van szó, ki van éppen fölényesebb helyzetben. Meg kell bizonyosodni róla, hogy kibír bármit a választottjáért, nem adja fel és nem gyengül el, nem fog meghátrálni egy-egy nehezebb vagy veszélyesebb szituációból és kitart amellett, amit akart. Ezt a próbát általában egy több hetes felépülés követi, ha értitek, mire gondolok... vagy halál, attól függően, kibírta e a választott fél avagy meghátrált.

Biztos voltam benne, hogy JaeHwa kibírja majd, bármit is mérjen rá apám. Ezer százalékig biztos voltam benne, hogy a szóbeli megalázáson kívül verést is fog kapni, több rúgást és eszközök használatával is megkeseríti szegényt apám. Bár mivel én eléggé kiváltságos helyzetben voltam és nem csupán egy maffia esküvőről volt szó, hanem tulajdonképpen a maffia főnökségéről és kézbe vételéről, amiben a lány is részesül, ha a feleségem lesz, azt is szinte biztosra vettem, hogy a szüleim nem kímélik meg ennyivel, hanem tűz és fegyverek segítségét is kérhetik majd, ahogy anyámnál történt a nagyszüleim által. Bár tudtam, hogy ez a lánynak meg sem kottyan majd, hiszen kitartó és erős, mégis ki az az idióta, aki szívesen látná a szeretett nőt vérben forogva, miközben a szülei szó szerint kínozzák őt, te pedig semmit nem tehetsz, csak végignézheted, ahogy megkapja az engedélyt a családtaggá váláshoz vagy meghal. Semmi többet nem tudsz csinálni, nem tudsz közbeavatkozni, nem tudod őt megvédeni, nem tudsz harcolni mellette... csak nézni vagy elfordulni és egyedül hagyni őt.

Tehát nekem választanom kellett. Vagy elfogadom ezt és végignézem apám tortúráját, amint szó szerint a halálba kergeti a lányt, akit szeretek és vagy túléli és boldog lehetek vele, vagy nem. A másik lehetőségem pedig, hogy nem teszem ki ennek és egy gyorsabb, azonnali halálba küldöm őt. És most döntsek ésszerűen, hogy jó legyen.