Életem kezdete /Farkasként/

3.fejezet

Egyszer csak meghallottam egy hangot a mikrofonban.Azt hiszem egy tanár lehetett.Közelebb mentem.Egy fehér hajú tetőtől talpig rózsaszínben pompázó nőt láttam.Megnyitotta az évet és unalmas beszédeket mondott majd vége lett.Mindenki elindult a szobája felé.Nagy izgalommal vártam ki lesz ott a szobában.Bementem.Nem volt ott senki.Gondoltam biztos késik.Összeszedtem a könyveimet és elindultam le,de valaki megállított.Egy sötét barna hajú tetötöl talpig fekete ruhában lévő fiút.
Te vagy az új lány?-kérdezte
Igen-válaszoltam kissé bizonytalanul
Akkor körbevezetünk-mondta és hirtelen megjelent még két fiú hasonló ábrázolattal.
Elindultunk.Nagyon nézett engem és ez idegesített.
Tudod mit,majd meg találok magamtól mindent!-mondtam kicsit hangosan.
Nyugi,cica!-szólt,de nem tudtam mit reagálni
Csak nézte ahogy ledobom a táskám a földre ,belenyulok és kiveszek valamit
Hát persze egy könyv volt amivel jól fejbecsaptam és elég hangosan már szinte kiabáltam
Nem vagyok cica!
Erre mindenki felfigyelt,de nem érdekelt csak mentem hogy megtaláljam Norát vagy a termet.

Már 10 perce bojongok az iskolában és nem találok meg egyedül semmit.
Csak megyek a fejem után és hirtelen begbotlom egy lányban aki a földön fekszik.Odamebtem hozzá és a kezemet nyújtva segitettem neki és felállt.
Veled mi történt?-kérdeztem kissé túl kíváncsian.
Áhhhh.Csak a nagymenők.Mindenkivel ezt csinálják. Várjunk csak!Nem te vagy az új lány Laura?-kérdezte nagy izgatottsággal
De én vagyok.
Segítsek megtalálni a termet?-kérdezte kedvesen
Igen,kérlek már vagy 10perce keresem.
És pontosan mit fogunk ott csinálni?-kérdeztem miközben haladtunk a terem felé
Felmérés!-mondta
Már az első nap?-kérdeztem unottsággal
Nem olyan felmérés.Felmérik miben vagy jó,hogy azokat a képességeket fejleszd,hogy egy év múlva kiderüljön mi is vagy.
Te honnan tudsz ilyeneket?
A bátyám is idejár.-mondta kissé szomorúan.
És az baj?-kérdeztem
Nem válaszolt csak belökött egy terembe.
Héj!-visítottam
Majd mikör körülnéztem láttam,hogy vagy 1000 szempár engem bámul köztük Nora,az a fiu aki segitett kinyitni az ajtót és az a fiú is akivel fent találkoztam.
Mindenki engem nézett.A lány(még nem kérdezten a nevét)csak lökdösött előre a hatalmas teremben és közben senki egy pillanatra sem vette le rólunk a szemét.Nagyon zavart.
Egyszer csak megszólalt az a nő akit még az udvaron láttam csupa rózsaszínben.Erre mindenki felfigyelt mi pedig leültünk az első sorba.
Elmondta a nő,hogy erő,bátorság,gyorsaság próba lesz(többre nem emlékszem,mert a lány nevén törtem a fejem)
Erre mintha a gondolatomba olvasott volna odasúgott
Amúgy Madison a nevem,de hívj csak Maddie-nek.
Bólintottam majd halgattuk tovább a beszédet.
Mindenki elindult én meg csak ott ültem és néztem egy pontot.
Gyere Lau!
Várj!-mondtam,mert nagyon foglalkoztatott a rózsaszin ruhás nő medálja.
Miután megfordult és már nem láttam a medált elkezdtünk kifelé futni a többiekhez,de az ejtó előttünk becsapódott.
Már csak Maddie ,a rózsaszín ruhás nő és én voltam bent.
Észrevettem,hogy nagyon nézted a medálom!így van?-ordított a teremben.Nem válaszoltam.
Válaszolj!-kiabált még hangosabban.
Igen-szóltam félénken,mert ettől a nőtől beparázom.
És érdekel mit jelent?
Válszolni már nem tudtam ,mert Nora nyitott be a terembe.
Gyertek mindjárt kezdődik a felmérés!
Huhh ez jól jött-gondoltam
Majd elindultunk a felmérőteremhez

Ha tettszett tegyél rá csillagot és/vagy kommentelj!