Életem kezdete /Farkasként/

15.fejezet

Megint van zene ajánlom nektek az olvasáshoz,igyekszem mindig hozzáíllő zenét választani. Egy nagyon tehetséges lányról van szó szoval tényleg érdemes meghallgatni.

-Nyugodj meg Lau.
Igyekezett vígasztalni,de nem lehet.Hatalmas hibát követtem el és legközelebb már lehet,hogy nem egy ember sérül meg.
Szedd össze magad Laura!Erős vagy és legközelebb átgondolod a döntéseid.-ezzel vígasztaltam magamat.
-Belátom,hogy az én hibám volt,ezt nem kell mondani és emiatt haragszom is magamra,de kérlek ne legyél nagyon dühös.
-Rendben,na had halljam mi történt.
-Elindultunk megkeresni a madarat,de én már rég feladtam.Mikor megtudtam,hogy büntetésben vagy és hogy miért rájöttem ki a madár,de megkellett néznem hogy biztos legyek benne.Így hát elmentünk a 3.-osok szállására,de őt leterítették és elég nagy sebeket kapott.Én tényleg nagyon sajnálom.
-De jól van?
-Igen,azt mondták pár ora és felébred.
Újra végigurult néhány könnycsepp az arcomon.
-Néha megéri kockáztatni,de ebben az esetben nem így volt.Csalódtam benned,mert azt hitten ennél te okosabb vagy!
Megindult az ajtó felé.
-Várj!
Megfordult és rámnézett.
-Bármi is történjen tudd hogy nekem fontosak vagytok és ha bármelyikötökkel valami történik az nekem ugyanannyira fáj.
Nem válaszolt,kiment és becsapta az ajtót.Csörgött a telefon.Anya hívott video chat-en ,nem tudom miért de felvettem.
-Szia anya!
-Szia!Mi a baj?
-Ja,semmi csak gyakoroltam egy előadásra.
-Látom,hogy valami baj van.Kivele mi az.
-Ne haragudj,de most nem tudok beszélni,hívj fel inkább késöbb!
-Jó,de..... -letettem mielött még elkezdi a szövegét amit ilyenkor szokott.
Laptopoztam pár órát,majd átmentem Maddy-hez a gyengélkedőre.
Nem volt ott senki,csak egy ápoló.
-Elnézést hol van a lány aki itt volt.
-Milyen lány?
-Aki itt volt ma délután a lábán sebekkel.
-Ja,az a lány.Átszállították egy korházba.
-Miért?
-Mert valami allergiás reakciót váltott ki nála és vizsgálni kell mi okozhatta.
-És merre van az a korház?
-Oda csak tanári felügyelettel lehet elmenni,65 km-re van innen egyébként.
Gondolom Alex vele ment.
Jajj Maddy,ez mind az én hibám -suttogtam hogy senki ne hallja.
Itt a tavaszi szünet,holnap kezdődik és az egészet egyedül kell töltenem.
Visszamentem inkább a szobámba aludni.
{Reggel}
A tavaszi szünet első napja.Hiányzik,hogy reggelent kirán felkektsen és idegesitsen,és már most hinyzik az hogy nem tudom megbeszélni senkivel sem a dolgokat.
Elmegyek Natasha-hoz hátha meghallgat.
Futottam az erdőben végig,mlgsem fáradtam el.A kis farkasok játékát mindig jó látni.
-Sziasztok!Natasha hol van?
-Bent! -szólt valaki
Még nem tudom mindenki nevét de igyekszem
-Köszi
Bementem Natasha és a családja házába.
-Szia Tyler!
Tyler Natasha férje.
-Szia Laura!Gondolom Nat-hoz jöttél.
-Igen.
-Lala,lala,lala!
-Szia Ellyda!
-Jössz velem játszani? - kérdezte nagy boldogan
Ellyda Natasha kislánya/kölyke.
-Most anyukádhoz jöttem ,de ha végeztünk akkor játszhatunk.
-Jeeeee!!!-majd kirohant a házból.
-Laura!Mi szél hozott erre? -kérdezte Nat
-Kell valaki akivel tudok beszélgetni.
-Akkor azt javaslon menjünk el sétálni.
Elindultunk egy hosszú sétára és megláttam az erdőnek olyan részeit amit még csak elképzelni sem tudtam.
-Félek,hogy legközelebb mások is megsérülnek vagy valaki meghal.
-Én is pontosan ugyan ezt éltem át 20 évvel ezelött.
-És te hogyan oldottad meg?
-Sehogy,mert túl fiatal voltam ahhoz hogy megoldjam.És ezért elveszítettem sok mindenkit akit szerettem.
-És én hogyan oldjam meg?
-Nem lehet megoldani,ez az életünk,nekünk igy kell élnünk.
Visszaértünk a házhoz és elgondolkodtam ezen.Mások könnyen viselik vagy megoldották?Hangzott el a kérdés a fejemben újra meg újra.
Nem lehet,hogy nekünk igy kell élnünk és több fájdalmat kell elviselnünk mint az embereknek.
Bementem a házba Nat után,mert akartam még valamit kérdezni úgy hogy mások ne hallják.
-Natasha várj!
-Tessék
-Mesélnél nekem Shayna-ról?
-Ó,hát találkoztatok már?
-Igen,és feltünt mennyire hasonlítunk.
-Gyere be a szobába!
Bementem és egy szép kis fotel,egy asztal és rengeteg könyv fogadott.Olyan volt mint valami iroda.
-Ülj le Laura!
Leültem.
-Tudod,Shayna már több mint 8 éve itt él.A szülei elhagyták,mert ő rossz volt.Mindig valami rossz dolgon törte a fejét.Majd kezdett nőlni és bár egyre jobb lett a szülei nem látták be és még mindig azt a rossz kislányt látták benne.Shayna-nak volt egy ikertestvére akiben pedig a szülei mindig is egy angyalt láttam,ők nem akartak ikreket,csak egy gyereket akartak,így Shayna bekerült egy árvaházba.Nagyon félénk és visszahúzodó lett a történtek miatt.Az árvaháznak nagy hire ment miatta,és ide is eljutott a hír,de itt mindenki tudta miről van szó.Mindekii tudta,hogy ő különleges így elmentem érte és befogadtuk a falkába,hogy ne kelljen iskolába járnia.Már javult a személyisége,de sosem fog teljesen megváltozni.
-És Shayna ikertestvére?Vele mi lett?
-Ő iskolába jár.
-A mi sulinkba?
-Igen.
-És ki az?
-Te,Laura.Te vagy Shayna ikertestvére.
-Tessék?Az lehetetlen.
-Hát mégsem.Szerinted miért hasonlítotok annyira egymásra?
-És ő tudja,hogy én.....?
-Igen,ő mindig is tudta.
-De hát hogy lehet hogy nekem a szüleim nem szoltak erröl?
-Senkinek sem beszélnek,róla mert szégyellik.Nem azt amit tettek,hanem amilyen gyerekként volt Shayna.
-És ezt higgyem is el?
-Laura,tudom hogy gyorsan jött,de kérlek próbáld meg elfogadni.
-Igazad van!Gyorsan jött ,de én ezt nem fogom elfogadni,nekem igy jo az életem ahogy van.
Kirohantam és futottam az erdőben amíg a lábam birta majd visszamentem a szobámba.
Miért pont én?Miért pont velem történnek ilyenek?
Próbáltam megnyugodni és végül elaludtam 😴