Életem kezdete /Farkasként/

22.fejezet

-A madár igazából azt hiszem nem Natalie.
-Akkor kicsoda? -kérdezte Alex
-Nem vagyok benne biztos,de szerintem az igazgatónő.
-Ezt miből gondolod?
-Natasha most csináltatta meg itt az igazgatónő medálját.
-Nem biztos,hogy igazat mondott. -mondta Maddy
-Szerintem menjük be és kérdezzük meg az ékszerészt.-mondta Alex
Bementünk a boltba és én azthiszem a mennybe kerültem.Gyémánt kirakású fülbevalók,karkötők.Minden színben megtalálható volt bármilyen kiegészítő,a szemem viszont megakadt egy meseszép medálon.Egy pillantást vetettem rá majd tovább mentem a pult felé ahol egy idősebb bácsi állt.Odamentünk mindannyian,de nem vettem le a szemem a medálról,teljesen elvarázsolt.Csak bámultam és észre sem vettem hogy megkellett volna kérdeznem a bácsit.
-Laura! -figyeltem fel ahogy kórusban rámszóltak mindketten.
-Jah,igen.Szóval az előbb volt bent itt egy hölgy aki egy medálért jött.Milyen volt a medál?
-Elnézést kislány,nem adhatok ki információkat.
-És ki hozta be?
-Mint mondtam nem beszélhetek ezekről.
-Kérem! - ránéztem kiskutya szemekkel majd odanyújtottam 50$-t.
-Ennél több kell ahhoz hogy beszéljek.
-Kiraktam a pultra 70$-t.
-Az a hölgy hozta be aki el is vitte.
-Nem tudja milyen néven volt?
-Azthiszem Kate Wildrose néven volt.
Egymásra néztünk mind a hárman.
-Milyen minta volt rajta?
-Egy furcsa,ilyen...Mintha egy hieroglifa lett volna.
Egyből leesett,hogy mi folyik itt.Kifelé menet újra bámulni kezdtem azt a medált,közelebb mentem és megnéztem az árát,azthiszem ezt nem fogom megvenni.50$ volt,amennyit most költöttem néhány információra,nem fogom egyhamar megszerezni az árát.
Mielőtt kiléptünk az ajtón még szóltunk pár szót a bácsinak.
-Köszönjük,azthiszem még látjuk egymást.
Elkezdtem futni,mindenről megfeledkeztem,azt hittem Maddy-ék jönnek majd utánam.Átváltoztam és végig futottam az utcán.A sarkon hátranéztem,majd láttam hogy ugyan ott állnak ahol eddig,teljesen ledemermedve és mindenki az utcán engem bámul.Akkor jöttem rá,hogy egy ember faluban vagyunk és itt nem futkoshatok farkasként az utcákon.Teljesen zavarba jöttem és meg is ilyedtem,elrohantam amerre éppen tudtam.Otthagytam a legjobb barátaimat és mentem a fejem után.
Kiértem a faluból és egy erdőben bolyongtam.Már majdnem teljesen sötét volt,már néhány csillag is látszott az égen.Azthiszem eltévedtem,egy kicsit megilyedtem de mentem tovább csak is egyenesen.Egyszer csak meghallottam a hátam mögött reccsenni egy ágat.Megfordultam hirtelen,de nem láttam senkit.Csak annyit éreztem,hogy valaki elrántotta a hátsó lábaimat majd azthiszem ütés hatására és a félelemtől elájultam.

{Maddy szemszöge}
Nem tudom mi ütött Lalába egyszer csak fogta magát,átváltozott és végigfutott az utcán.Azthiszem nem fogta fel először mit tett.Nagyon féltem őt,már többen kíhívták a síntereseket.Az egész falu retteg.
Nem tudtunk mit tenni Alex-szel,ha most átváltozik és utána megy,az ő nyomában is lesznek az állatbefogók.
Igykeztünk nyugodtan kisétálni a falu határából,bár ezt nem lehetett hiszen üldözik a legjobb barátunkat,mi megpróbáltuk azért.Amint beértünk az erdőbe ami átvezet a sulihoz,Alex átváltozott felpattantam a hátára,majd nagy szimatolásba kezdett.Szagot fogott,mentünk abba az irányba amerre reméltük hogy meglesz de a szag egy részen eltűnt.
Cipőnyomok voltak a sárban viszont abba az irányba álltak amerről jöttünk.Nem tudtam mit csináljunk,nem mehetünk vissza és hagyhatjuk az erdőbe a legjobb barátunkat,viszont nem is maradhatunk éjszaka az erdő közepén.Azthiszem tehetetlenek vagyunk.

{Vissza Laura szemszöge}

Egy nagy autó hátuljában ébrettem.Nem változtam vissza,pedig kellett volna.Mi történik velem? Hangzott el a kérdés a fejemben.
Hirtelen észrevettem,hogy nem vagyok egyedül.Körülöttem állatok lógtak a lábuknál,farkuknál felkötve.
Nem tudtam még mi lesz most és nem is sejtettem,de jóban már nem reménykedtem.Az autó egyszer csak fékezett,azthiszem megérkeztünk.Kinyitották az ajtót és benyúlt értem két fickó.Morogtam és megpróbáltam megharapni őket,de ahogy elnéztem tudták mit csinálnak,mert nem sikerült megharapnom.Bedobtak egy dobozba és éreztem,hogy visznek valahová.Bevallom féltem,nagyon féltem,reszkettem.Letettek valami asztalszerűségre,kinyitották a dobozt,de nem tudtam kiugrani mert amint kinyitották lekötözték a számat és a lábaimat.Bevittek egy helyre ami tele volt farkasokkal,rókákkal,menyétekkel meg egyéb ilyesmi kisebb állatokkal.Ekkor kezdtem rájönni,hogy tényleg van okom félni,mert ahová kerültem az...