Életem kezdete /Farkasként/

23.fejezet

Ahová kerültem egy elég beteg hely volt.Azt sem tudtam létezik e ilyen.Egy vágóhíd ahová olyanokat visznek mint én,akik áttudnak változni.Biztosan beadtak valamit amitől nem tudok ember lenni.Ahogy körülnéztem láttam a félelmet a szemükben,mind tutták hol vannak és mi fog rájuk várni.Én is kezdtem megérteni,és félni.Már csak egy cseppnyi remény volt bennem hogy majd jönnek a barátaim és megmentenek,de hamar elszállt a remény.Hiszen ez nem egy film hogy mind hősök legyünk és megmeneküljünk.Ez az igazság,itt ér véget minden,ahogy elnéztem mindenki gondolkodott azon,hogy mi lesz ezután,ha itt vége mindennek.Az én fejemben is megfordult néhány gondolat.Épp csak nemrég érkeztem,de már egyszer csak bejött valaki megragadott és vitt valahová.Már nem hittem azt,hogy haza visz vagy értem jöttek csupán vártam,hogy eljöjjön értem a halál.Bevallom kicsit kiváncsi is voltam arra,hogy vajon mivel végeznek egy farkasvérűvel vagy róka meg egyébbel.Csak egy egyszerű penge vagy kés vagy csúcstechnológiás fegyverek?
Újra felkerültem az asztalra és közelített egy másik velem egy jó nagy tűvel,elgondolkodtam hirtelen,hogy alatatnak mint a kutyákat esetleg,de gondolataimat elűzte,hogy a tűt letette egy útba eső asztalra és a helyről felvett egy nyakörvet.Felrakta a nyakamra majd rákapcsolt egy pórázt és kivezetett.Szántalan gondolta cikázott a fejemben.Ez mégsem az a hely lenne amire gondoltam?
Kiértünk egy udvarra ott lekapcsolta a pórázt és elengedett.Ott volt még öt magamfajta a sarokba húzódva.Egyszerű drótkerítés volt amin simán átlehet menni,kilehet tépni és egyéb módszerekkel átküzdeni aügad rajta.Az eső áztatta a bundámat és közeledtem a kerítés felé,nem értettem miért nem próbálkozik senki,így hát elkezdtem én.Nem telt bele egy-két másodperc olyan érzésem volt mintha villám csapott volna belém.Akkor rájöttem arra is amire eddig nem is számítottam.A nyakörv áramot vezet belénk ha megpróbálunk átjutni a kerítésen.
Egyzser csak két fekete kabátos alak közeledett a távolból,ahogy néztem át a kerítésen.Gyors,nyújtott léptekkel jöttek,siettek ha jól láttam.Ideértek és megáltak a kerítés előtt,megfogták a drótot és pár másodperc alatt kikapták a helyéről,levették a nyakörveket és elengedtek minket.Nagyon boldog voltam,de akkor jutott eszembe,ami a többieknek ahogy láttam már jóval előbb,hogy ez mind szép és jó,de állatok vagyunk.Nem tudunk visszaváltozni,pedig már megörültem hogy kijutok innnen és most jött ez.
-Maradjatok itt,de bújjatok el,mindjárt jövök. -szólt az egyik kabátos alak.
Olyan ismerős volt a hangja.Várjunk csak!
-Alex! -kiáltottam vagyis akartam,ha ember lettem volna helyette csak ugatás szerűség hallatszott.
-Psszt!Bujjatok el jönnek! -mondta akiről megtudtam,hogy Alex
Bement és mi pedig vártunk.
Elbújtam egy fa hordó mögé,majd a masáik fekete kabátos is odajött és leguggolt hozzám.
-Lau? -kérdezte
Én,csak bólogattam,mert nem akartam megint hangzavarba kezdeni,tudtam hogy Maddy meg fogja érteni.
Kitódult az ajtón öt valószínüleg ott dolgozó fickó,de senkit sem láttak,csak a kitépett kerítést,azt hitték elmentünk így tovább indultak megnézni azért az épület többi részét.
Mikor már nem hallottuk őket megjelent Alex 6 tűvel a kezében.
-És te ezt tudod,hogy kell beadni? -kérdezte Madds
-Hát...nem... -vakargatta volna a fejét csak,hogy tele volt mindkettő az ellenszerrel.
-Akkor menjünk vigyük el őket Nat-hoz hátha tud segíteni. -szólt Madds
Volt nála egy táska amibe berakták,Alex átváltozott,ő felpattant a hátára és így futottunk végig.Több mint negyed óránkba tellett odaérni a falkához.Senki sem volt ott,biztosan aludtak már.
-Natasha! -kiabált Madds miközben rohant be az irodájába.
-Mi történt? -pattant fel a jó puha foteljából.
-Gyere ki és nézd meg te magad! -mondta
Kiment és láttam,hogy érzi a szagukon,hogy mik valójában.
-Mi történt velük?-kérdezte
-Elrabolta őket egy vágóhíd,segítened kellene beadni nekik az ellenszert.Reméltem,hogy te tudod.
-Még nem sokszor csináltam,de lényegében tudom.
Szerintem nagyon ügyesen beadta mindanyiuknak.Én maradtam legutoljára.Tudta,hogy ki vagyok,ezért hagyta nekem az utolsót.Visszaváltoztam én is.
-Veletek mi lesz? -kérdeztem a teljesen idegen„barátoktól”
-Mi mind hazamegyünk. -felelte egyikük
Elindultak az erdő másik felébe és eltüntek néhány fa után.
-Köszönjük Nat,ma megmentettél mindannyiukat.
-Csak nem hagyhattalak titeket így.
Megfordultunk és indultunk volna a suli felé.
-Jah,Nat mi volt az a nyakláncos dolog ma?
-Majd elmondom.
-Jól van.
Alex ment a szobájához ahogy mi is a miénkhez.Nagyon fáradtan beestünk az ágyba mindketten.Az a szerencse,hogy holnap már szombat és nem kell suliba menni.
{Másnap}
Nem keltünk túl korán,aztán mentünk ki az erdőbe kicsit körülnézni.Ketten mentünk Madds-el.
-Tényleg hol van Alex? -kérdeztem.
-Azt mondta dolga van és elment.
-Hát jó,akkor ketten leszünk.
Nyomokat kerestünk a madárról.A tegnap estét pedig próbáltuk nem szóba hozni.Elmentünk a Glandis-hoz,körbejártuk többször,de semmit sem találtunk.
-Sziasztok! -kiabált valaki
Odanéztünk mindketten.
-Szia Alexia!Még mindig nem jöttök ki Shayna-val?
-Nem igazán,valamiért nem igazán vagyok neki szimpatikus vagy nem is tudom,inkább nem próbálkozom.
-Pedig Shayna jó fej.
Vállatvont és elment ki a tisztásra.Újra és újra körbejártuk a Glandis-t,de semmi sem volt.
-Aaa... !-hallottam egy kiáltást a fa másik feléről.
-Maddy!-kiáltottam
-Semmi bajom. -hallotam lentről a hangját és most láttam meg,hogy egy nagy üreg lett a földben.
-Látsz valamit? -kérdeztem
-Nem igazán.Ha áttudnék változni most tovább tudnék menni,mert elég keskeny az üreg folytatása,nem férek át.
Világítottam át a telefonommal.
-Próbáld meg! -mondtam
-Tessék? -kérdezte
-Változz át!
-Nem megy!Nem tudom!
-Akkor segítek.A bátyád majdnem megölt engem.Én majdnem megölettelek téged a nagyokkal.A madár miatt majdnem meghaltál.Nem tudjuk ki a madár.Megfogunk halni.Nem kellett volna akkor veled találkoznom.Egy utolsó senkiházi vagy.
Morgást hallottam,lenéztem az üregbe és már nem volt ott.Sikerült neki,büszke vagyok rá.
Körülbelül 5 percbe telt és motoszkálást hallottam.Egyszer csak kiugrott valami a lyukból.
Nem hittem a szememnek...
Egy róka volt,tűzvörösen izzott a bundája,a szeme sárgás volt mint a lemenőben lévő nap sugarai.A szájában pedig papirokat tartott.

Letette az össze vissza lévő lapokat és visszaváltozott.
-Annyira örülök! -mondtam neki és nagy ölelésbe kezdtünk.
-Sikerült! -kiáltozott
-Így van,de mik ezek?
-Valamiféle terv szerűségek.
-Miért mi volt odalent?
-Azthiszem megvan a madár búvóhelye. -súgta
-Ez most komoly? -kérdeztem mint aki a leglehetetlenebb dolgot hallaná,hogy valaki megcsinálta.
-Igen,menjünk olvassuk el őket.
Begyűrtem a kistáskámba ami nálam volt és rohantunk a szobánk felé.Az erdő szélén belefutottunk Alex-ba,viszont mondtuk neki hogy jöjjön és futottunk tovább.
-Várj!Laura!
Maddy tovább futott én pedig megálltam.Mutattam neki,hogy menjen tovább én pedig Alex felé indultam.
-Beszélnünk kell. -mondta
-Igen,találtunk valami nagyon fontosat!-már mentem volna épp fordultam meg.
-Nem arról.
Olyan érzésem volt mintha zavarban lenne.Átnyújtott egy kis dobozt.
-Ez meg mi? -kérdeztem
-Nézd meg. -felelte
Kinyitottam és szóhoz sem jutottam.
Benne volt a medál amit az ékszerboltban nézegettem.
-Ez...az...enyém?
-Igen.
-De miért?
-Mert láttam,hogy nézegetted.
-De nem fogadhatom el.Majd kifizetem.
-Nem kell.Tartozom neked.
-Igen?És miért?
-Sokszor megmentettél már engem is és Maddyt is.
-Legutóbb azthiszem nem így volt.
-Jó az egy dolog.
A nyakába ugrottam és nagyon boldog voltam akkor.Megpróbáltam feltenni.
-Segítsek?
-Nem kell.
Már körülbelül tizedszerre próbáltam,majd fogta magát odajött megfogta és feltette a nyakláncot.
Nagy ölelésbe kezdtünk,mint amikor régen láttuk egymást és újra találkozunk,de ez mégsem olyam volt,ez teljesen más...

Nemsokára elérkezünk a könyv vége felé,gondoltam szólok,hogy felkészüljetek.Ezek az utolsó részek most 1000+ szavasak lesznek.Remélem örültök neki és tettszett.Iletve köszönöm,hogy meg van már a 800 olvasat is a könyvön