20.fejezet

103 10 1
                                    

-Itt biztosan senki nem találja meg? - aggódott Madds
-Nem,ide csak a falkatagoknak van jogosultságuk.
-Nem szólsz róla Natasha-nak? -kérdezte Alex
-Nem,senkinek sem szólhatunk róla.
-Azthiszem késő. -szólt Madds
Odanéztünk mind és Natasha közeledett felénk.
-Sziasztok!Mi járatban errefelé?
-Csak gondoltam eljövünk ide hátha találunk valamit. -mondtam
-Miért mit kerestek?
-A múltkor elveszítettem itt a fülbevalómat. -vágta rá Maddy
-Nézd itt is van!- szólt Alex
Lenyúlt a földre majd mind ugy tettünk mintha meglenne az „elveszett fülbevaló” és gyorsan elmentünk.
-Szerintem ez eléggé feltűnő volt.-mondtam
-Lehet,de nem gyanakszik a medálra. -szólt Madds
-Még. -feleltem
-Ezt hogy érted? -kérdezte Alex
-Natalie okos,nem véletlen lett alfa,hamar ráfog jönni.
Visszafelé futottunk,hogy minél elöbb eltünjünk,mert nem akartuk hogy bárki meglásson és gyanakodjon valamire.
-Nemsokára itt az évvége,a nyár és utána 2.-osok leszünk.Legalábbis mi ketten.Alex te pedig mindig eggyel nagyobb mint mi.
-Kivéve ha megbukok.
Nevettünk egy sort ezen miközben már az iskola udvarán voltunk.
Kértünk a takarítótól egy hatalmas szemeteszsákot és neki láttunk a takarításnak,mert hát a szoba nem maradhat úgy.Hárman készen lettünk 1,5 óra alatt,kidobáltuk a törött képkereteket a helyét pedig üresen hagytuk,hogy majd nyáron,otthon veszünk nekik keretet.Szóltunk az igazgatóhelyettesnek Mr.Marvil-nek és kaptunk új takarókat,párnákat és az ágyneműt is lecseréltük.
-Elsem hiszem hogy csak 1,5 óra alatt a teljesen tönkre vágott szobából normálisat csináltunk.-mondtam
-Csak?Ez éppen elég munka volt.-mondta Alex
-Nekem ez szerintem egyedül minimum 3 órába tartott volna.
-Ne haragudj pocok,de most menned kell.-mondta Maddy Alexnek.
-Pocok?-kérdeztem
-Régebben mindig pocoknak hívtam,mert mindig úgy csinált mint valami kis mezei pocok.-mondta Madds
-Hát,igen ezt nem kellett volna.

Kicsit szerintem zavarba ejtő volt neki ez az egész.
-Szerintem aranyos,mi a nővéremmel hagymának hívtuk egymást.-elkeudtem nevetni,és a többiek sem bírták tovább így ők is.
Alex elment mi pedig csináltuk a szokásos dolgainkat.
-Tanulnunk kéne.Mindjárt itt az évvége és nem a legjobbak az osztályzataink.-szólt Madds
-Igen,föleg nekem.Mostanában nem tudtam koncentrálni a suliban,folyton a madáron járt az eszem.
Tanultunk egy órát elég rendesen,majd átugrottunk az ebédlőbe,hogy megkóstoljuk az új shake-eket,mert ma nyitották meg új részleget ahol kérhetsz szinte bármilyet.
{Másnap}
Ma csak 8 óránk van a suliban szóval van időnk elugrani megnézni mi van a medállal.Az első óránk mint mindig Natalie-val van.És csodák csodájára medjelent az órán.
-Elnézést,hogy nem voltam az utóbbi időben,de elkaptam egy betegséget ami miatt elkellett utaznom.
-Lehet,hogy tényleg nem volt itt egész végig?-súgtam Maddy-nek
-Az lehetetlen,különben hogyan tört volna be a szobánkba? -válaszolta
-Ms.Lace és ..... a barátnője!Kérem hangosan mondják,ha valami fontosról van szó.
Kiértünk az óráról és indultunk a másikra.
-Még a nevemet sem tudja.-mondta Maddy
-Majd megtanulja.-feleltem
-Na jó inkább nem kell hogy tudja,egyébként lehet,hogy csak eljátszotta,hogy nem tudja a nevemet.
-Nemhiszem.
Vége volt az óráknak,amik ezen kívül mind-mind nagyon,de nagyon unalmasak voltak mint mindig.
Alexnek ma 10 órája volt,ezért ketten mentünk el a Glandis-hoz.
Elkezdtük keresni az üreget majd mikor meglett az amelyikbe raktuk belenéztünk...

Életem kezdete /Farkasként/Where stories live. Discover now