Életem kezdete /Farkasként/

28.fejezet

{Csütörtök}
Reggel nagyon nehezen keltünk fel mindketten az este után.Lassan levonszoltuk magunkat a lépcsőn az étkezőbe.Leültünk Alex-hoz.
-Látom nem aludtatok sokat. -mondta
-Hát nem igazán. -felelte Maddy álmosan
Volt ma néhány óránk,de már inkább csak a holnapi dolgokat tervezgettük.
Délután bent kellett maradnunk díszíteni.Hozzáláttunk olyan 3 óra felé, nagyon sok munkának tűnt.Az egész iskola virágba és növényekbe borult.Miután kész lettünk a hatalmas épülettel leakartunk pihenni egy kicsit,de mikor beértünk az épületbe,(ugye ahol a szobánk van)
befogtak még egy kis munkára.Alex-et pedig nem engédtek be.Mindenki a saját szobája környékét díszítette.
Már lehetett 6 óra mikor végeztünk és már beestem volna az ágyba mikor eszembe jutott,hogy megbeszéltük elmegyünk az erdőbe.Egyből mentünk le és Alex már várt minket az ajtóban.
-Ti előbb befejeztétek?-kérdeztem
-Igen,a fiuk nem tul lakberendezö tipusok.Felszögeltünk néhány virágláncot(zsinoron ilyen papir virgok felfüzve),szórtunk papírdarabokat a földre és kész. -nevetett,majd mindannyian nagy röhögésbe kezdtünk.
Elindultunk a falkaház felé,Shayna már ott várt minket.
-Na végre,már azt hittem sosem jöttök. -mondta
-Tudtad hogy jövünk? -kérdezte Alex
-Hát persze,nem csak úgy ácsorogtam itt.-felelte
-Mi történt? -kérdeztem
-Nat valami nagy dologra készül.Már érzem az előszeleit.-mondta Shayna
-Nincs sejtésed mi az? -kérdezte Maddy
-Gondolom az amire számítunk már egy jó ideje.-mondta
-Biztos vagy benne? -kérdezte Maddy
-Azthiszem -felelte
Nem mertem ott hagyni egyedül,mivel már majdnem mindenki elment a falkából valami messzebb helyre.
-Gyere velünk!Ne maradj itt egyedül!-mondtam neki
Velünk jött vissza a suliba.Az erdő szélén ahonnan már egész közelről látszódott a suli megtorpant.
-Hát ez lenne az a híres iskola. -mondta ámulva
-Még sosem láttad? -kérdezte Alex
-Nem,nem igazán találtam értelmét annak,hogy errefelé jöjjek.
-Körbevezhetlek ha gondolod. -szólt Alex
-Örülnék ne...
Nem tudta befejezni amit elkezdett,mert közbevágtam
-Ne most ha nem muszály.Köszi. - majd előre siettem,igaz csak olyan 1-2 méterrel lehettem elörébb,de ettöl mégis jobban éreztem magam.
-Hát ez meg mi volt? -jött oda és kérdezte Maddy
-Nem tudom,csak kimondtam amit gondolok.
-Nekem nem úgy tűnik.

Hátranézett rájuk,majd én is vetettem rájuk egy pillantást,épp nagyban nevetgéltek együtt.
-Látom az arcodon Lau!Kérlek csak őszintén.
-Mindjárt ott leszünk nézd! -tereltem el a témát
-Ezzel nem oldod meg.Egyszer úgy is el kell,hogy mondd.
-Miért pont ma?
-Mi?
-Miért pont ma történik ez? -kérdeztem
-Mi van ma?
-Ma van...a ....szülinapom.
-És erröl miért nem szoltál?
-Nem akartam húzni az időt ilyen jelentéktelen dolgokkal.
-De hiszen ez fontos.
-Nekem nem az,ilyen helyzetben nem.
-Megértem,de azért egy kis ünneplés belefér.
-Jó,de nem vele. -néztem Shaynara
-Miért?
Lehajtottam a fejem és nem szóltam semmit.
-Nem vagytok vetélytársak,ő az ikertesód.
-Tudom,de mégis olyan érzés mintha megfosztana valamitől.
-Ugyanúgy néztek ki,de attol még nem vagytok igyan olyanok.Fogadd el ami van.
-Hát nem érted?Én szeretem őt,de ő el van foglalja Shayna-val. - végigurult néhány könycsepp az arcomon.
-Hé.Nyugi.
Átölelt és megálltunk.Odaértek ők is.
-Most mi van? -kérdezte Alex
-Semmi,menjetek. -mondta bunkón Maddy
-Mi bajotok van már? -kérdezte Alex bunkón
Ránéztem,mert eddig Maddy eltakarta az arcom.A szemeim vörösek voltak a könny csillogott rajta,az arcomon pedig halvány vonalakban látszódott ahogyan végig folyt.
-Mi a baj?
Most már hallottam a hangján,hogy aggódik.Már nem olyan bunkó stílusban,inkább eggyüttérzöen beszélt bár nem tudta mi történt.
Fél méter lehetett köztünk ahogy álltunk.Végig egymás szemébe néztünk.Egyet lépett előre hozzám,majd még egyet.Maddy odament Shayna-hoz és úgy néztek mind ketten mintha egy filmen ülnének a moziba.Alex felemelte a kezét,az arcomhoz nyult majd letörölte azt a sok-sok könnyet róla.
Kicsit megszeppenve néztem amit szerintem ő is észre vett.Egy lépést hátrált,szerintem tolakodónak érezte magát.Amennyit ő távolodott én annyival közeledtem, majd valamilyen oknál fogva szinte a nyakába ugrottam úgy öleltem őt.Láttam,hogy a lányok már kissé elérzékenyültek és azthiszem én is.Sosem voltam ilyen mindenkit ugyanannyira utáltam.Idekerültem és teljesen más ember lettem,egy érzékeny,de azért bátor,szókimondó kislány lett belölem 1év alatt.Kicsit elgondolkodtam ezen,azthiszem tulságosan is belemélyedtem,mert hirtelen észbe kaptam és mintha orák teltek volna el azalatt a pár perc alatt.Lassan elengedtem és néztem azokat a szép szemeket,minden színű volt szó szerint olyan színátmenetes.A háttérben a csajok vigyorogtak már nagyon és mutatták azt a tipikus like jelet tudjátok (👍 ezt).Mögöttünk volt néhány fa és bokor ahonnan hirtelen egy ág reccsenést hallottunk.Mindannyian egy picikét megugrottunk,néztük közelebb is mentünk,de nem láttunk semmit.Valaki figyelhetett minket.
Úgy mentünk tovább,hogy mindenki fogta egymás kezét.Az egyik székén állt Madds és én,mellettem pedig Alex és Shayna.Mind a négyen egy sorban.Elkezdett sötétedni mire a sulihoz értünk.
-Azthiszem nekem lassan mennem kellene.  -mondta Shayna
-Maradj még ! -nézett rá Maddy boci szemekkel
-Jól van,de csak egy kicsit.
Felmentünk a szobába és az oda vezető úton szinte tátva maradt a szája.
-Azthiszem bánom,hogy nem jártam suliba.Mindig ilyen szép? -kérdezte
-Nem,csak mivel holnap lesz ballagás és év lezáró ünnepély ezért feldiszitettük. -mondtam
-Akkor is tettszik.
Kicsit elbeszélgettük az időt mindenféle random eszünkbe jutó hülyeségról,1 óra eltelt és már teljesen sötét volt.
-Nekem mennem kellene. -állt fel
-Ne menj ilyen sötétbe. -mondtam
-Megszoktam már,mivel én nem egy ilyen szép szobában lakom.
-Nyugodtan maradhatsz holnapig.Aludhatsz itt. -mondtam
-Nem szeretnék zavarni.
-Nem zavarsz,a portánál tudunk kérni neked egy matracot amin aludhatsz. -szólt Maddy
-Mind akarjátok hogy maradjak? -kérdezte
-Igen. -feleltük korusban
-Jól van akkor,de csak ha tényleg nem jelent gondot.
Kértünk matracot,elrendeztük az alvó helyét és beszélgettünk nagyon sokáig.Lehetett már hajnali egy is amikor Alex elosont a saját szobájába mi pedig nagyon fáradtan elmentünk aludni.Azért a beszélgetést teljesen nem fejeztük be,mert hiába voltunk fáradtak mégsem tudtunk aludni.Sok témát felhoztunk még,majd olyan 2 óra körül nagy nehezen valószinűleg mind elaludtunk...