Életem kezdete /Farkasként/

26.fejezet

Ma a suliban rajtunk kívül mindenki eléggé szomorú volt,de nem tudtuk miért.Megbeszéltük,hogy Alex megkérdezi a haverjait,hogy mi történt majd találkozunk nap végén.Alexnek ma eggyel kevesebb órája volt mint nekünk,így ő már a szobánkban várt minket.Miután kicsöngettek már nagyon izgatottak voltunk,hogy megtudjuk mi történhetett,gyorsan nagy léptekkel siettünk fel.
-Nah mi az?-rontottunk be a szobába
Azt gondoltuk elment Natasha vagy meghalt vagy ilyesmi,bár nem egészen értettem még én sem ez hogyan jutott eszünkbe arról,hogy szomoruak.
-Csüccs! -szólt Alex miközben az ágyamra mutatott.Minketten ráhuppantunk és vártuk az érdekes storyt.
-Hát figyeljetek az van,hogy történt egy elég megrázó eset.
-Nah mi az?Kivele?
-Nora meghalt.
Amikor kimondta nem fogtam még fel,majd néhány másodperc múlva felpattantam az ágyról és aggódni kezdte.
-Mi?Az nem lehet?Lehetetlen!- Járkáltam a szobában.
-Nyugi. -szólt Madds mintha megsemhallotta volna az egészet.
-Nem hallottad?Meghalt!És nem jön vissza! -kiabáltam vele
-Attól még ne borulj így ki! -mondta
-És miért ne?
-Mert nincs miért.
-De igen is van.
-Szeretnéd tudni mi történt? -kérdezte Alex
-Had halljam!
-Valaki elvileg megölte és aztán találtak egy madártollat a szájában.
Mind egymásra néztünk.
-Azthiszem ezzel hadat üzent nekünk. -szólt Maddy
Bekuporogtam az ágyon a sarokba felhúztam a térdeimet és csak gondolkodtam majd ebből az lett,hogy egy két könycsepp végig gördült az arcomon ezt követően pedig jött a könny áradat.Igyekeztek mindketten vígasztalni,de én már teljesen kizártam a külvilágot és egy szavukat sem hallottam már.Nagyon mélyen elmélyedtem a múlton és a jövőn egyaránt.Egy kérdést pont meghallottam ami Alex-tól jött.
-Nem érdekel mi történt?
Lassan felemeltem a fejem és ránéztem jelezve neki,hogy hallottam amit mondott és várom a storyt.
-Szóval,pontosan még senki sem tudja mi történt,de az erdőben találták meg a testét és a szájában egy madártollat találtak.
-Ugye tudjátok ez mit jelent?-kérdezte Madds
-Azt hogy ezzel figyelmeztet minket.
-Mégis mire? -kérdezte Alex
-Arra,hogy ez már nem csak egy nyomozós szerepjáték.Most elkezdödik az igazi küzdelem. -mondta Maddy
-Mostantól durván játszik. -jelentettem ki.
A könnyeim felszáradtak néhány perc alatt és már nem váltotta fel őket újabb áradat.Eldöntöttem,hogy Nora-ért fogok harcolni bármi is történjen.Hajtott a bosszúvágy,de nem úgy mint a filmekben a gonoszokat,hanem úgy hogy visszaadjam azt amit nem jogosan tettek.Megnyugatott az,hogy van mit tennem,hogy ne maradjon csak igy ez az eset.Rajtam kívül senki nem akart visszamenni a rejtekhelyre.Én megakartam tudni többet,mert néhány részlet nem volt túl világos.
-Én még visszaakarok menni az alagútba. -mondtam
-Én biztos nem megyek. -mondta Madds
-Hát én sem szeretnék. -szólt Alex
-Oké.Akkor elmegyek egyedül. -mondtam
-Ne!Egyedül nem mehetsz! -szólt Madds
-Akkor gyertek! -mondtam
Nem szólt egyiköjük sem semmit,csak elkezdtek hátrálni minél messzebb az ajtótól.
-Ne már.Ne tegyetek úgy mintha ezzel védenénk magunkat.Minket már nem véd meg semmi sem.Nem tehetünk már az ellen ami történni fog semmit.Szóval semmin nem múlik az,hogy elmegyünk e vagy sem.Ha megyünk akkor megtudunk néhány kérdésre olyan válaszokat amire lehet nem is gondolnánk.
Nem válaszoltak megint.Felálltak majd kimentek az ajtón mielőtt bármit mondhattam volna.Én csak álltam ott,mert nem értettem most akkor mi történt.
-Na mi van nem jössz? -fordult meg és kérdezte Alex
Én elmosolyodtam majd utánuk szaladtam a folyosón.
Nagy meglepetésünkre megint nem volt sehol senki.Benéztünk a házba is,de egy lélek sem volt ott.
-Lehet,hogy tudják mi fog történni. -szólt Madds
-Kétlem. -mondta Alex
Kinéztünk még a tisztásra is abban reménykedve,hogy ott majd összefutunk valakivel.
És itt volt a legnagyobb meglepetés,kimentünk és nem volt ott senki.Már épp megfordultunk és elindultunk vissza mikor meghallottunk valamit.
-Már észre sem vesztek? -kérdezett egy ismerős hang.
Megfordultunk minhárman.
-Mi nem félünk tőled úgy mint te tőlünk Natasha! -kiabált Alex
Láttam a szemében,hogy megtudná folytani.
-Nyugi. -szóltam majd hátulról megfogtam a vállát.
-Ahogy látom van egy vak akinek a varjú hiába károg.
Egymásra néztünk mindhárman.
-Ezt hogy érted? -kérdeztem,de hiába mire visszanéztünk már eltünt.
Elkezdett sötétedni,így végül mégsem mentünk le az alagútba.Inkább haza mentünk.Egész úton magamban motyogtam,mert próbáltam hangosan gondolkodni,hátha így megértem.
-Mi van már Lau! -kezdett el kiabálni Madds útközben
-Nyugi már Madds!Most meg mi bajod van?-kezdett veszekedni Alex
-Van egy vak akinek a varjú hiába károg! -kezdtem ordítani,hogy abbahagyják a veszekedést.
-Ezen gondolkodsz azóta? -kérdezte Alex.
Bólintottam és tovább agyaltam.Még csak sejtésem sem volt mit akarhat jelenteni ez a mondat.
Maddy végig úgy viselkedett,mint egy elkényesztett ovodás akivel most közölték hogy 100 helyett csak 99 cukrot kap aznap.Teljesen magábafordult,általában akkor szokta,ha valamit próbál nem elmondani.Védekezik ezáltal,hogy még véketlenül se csusszanjon ki a száján egy szó amit nem akarja hogy tudjunk.Mutattam Alex-nak,hogy álljon meg,így Maddy nem veszi majd észre,hogy nem megyünk mellette.
-Ennek köze lehet Nat-hoz?-súgtam
-Minek? -kérdezte
-Amit mondott.
-Szerintem hozzánk van köze.
-És ki a vak?
-Lehet,hogy Maddy?
-Miből gondolod?
-Nem tudom,megérzés.
-Akkor majd ha valamit biztosra tudsz szólj.
Siettünk Maddy után,észre sem vette,hogy elég szépen lemaradtunk.
Felmentünk a szobába,de még mindig nem szólt hozzánk.Túlságosan is nagy csend fenekedett a szobár.Gondoltam felhozok valami átlagos témát.Például mit csináltok a nyári szünetben vagy hasonló,hogy ne azon kattogjanak ami ebben a világban történik.Nem tartott sokáig a kettőnk közti beszélgetés,mert Maddy megszólalt.
-Állandóan kizártok!Elegem van már,hogy levegőnek néztek!-kiáltozott
-De hiszen te nem szóltál egy szót sem. -mondta Alex
-Azthiszem igaza volt!Mégsem hiába károgott a varjú!A vak végül meghallotta és hitt a fülének. -kiabált
-Te vagy a vak? -kérdezte Alex
-Ki lenne?Csak én nem látom át ami itt folyik!
-Miért mi folyik itt? -kérdeztem
-Pontosan tudjátok ti azt!Itt az egyetlen aki hazudik azok ti vagytok!
Kirohant az ajtón és eltűnt mire kiértünk.Alex-el összenéztünk,látszólag egyikünk sem értette mi történt.Az én agyam megint azon a mondaton kattogott.
-A vak az Maddy.A varjú pedig Nat lehet.De mit mondhatott Nat neki amitől ilyen dühös lett?-kérdeztem
-A varjú hiába károg.
-Vagyis már régóta próbálta meggyőzni őt valamiről.
-Most pedig rájött,hogy igaz.
-Vagy ez egy trükk Nat felöl,hogy elvegye mellölem azokat akik az én pártomat fogják.Mint a sakkban,az ő stratégiája,hogy mindent levesz a királynő körül és amikor egyedül maradt akkor támad és nyer.