Életem kezdete /Farkasként/

30.fejezet

Sokan voltak ellenünk mégsem jött oda senki,hogy Nat-nak segítsen.Láttuk,hogy kezd fáradni,Ray-el jó páros voltunk.Próbáltam vele közölni,hogy van egy tervem ami sokára,de sikerült úgy hogy más ne értse.Kiálltam és hagytam őket ketten,majd elfutottam.Legalábbis ők azt hitték,nem volt idejük azt nézni,hogy én mit csinálok.Gondoltam bevetek egy régóta tervezett módszert.Hátulról osontam és megragadtam jó erősen a fogaimmal a lábát.Odakoncentrált,arra hogy húzom,közben pedig Ray átharapta a nyakát.Nagyon erős volt,így túlélt minden eddigi sérülést.Én nem élvezetből harcoltam,mint a vadászó falkák egy idő után,hanem azért hogy túléljem.Valami viszont hirtelen megváltozott.Ahol értem ott haraptam és karmoltam,már nem sokáig húzta én pedig még mindig agresszívan támadtam.
-Hé!Nyugi! -szolt Ray
Mintha megsem hallottam volna csináltam tovább,majd rájöttem hogy nem kéne.Az agyam tudta,hogy rosszat teszek de nem tudtam megállni.Nagyon lassan és valószínüleg fájdalmasan a sok kinzás után meghalt.Én még tovább gyötörtem,mert elvesztettem a kontrollt magam felett.
-Állj már le! -„kiáltott” Ray
-Nem megy! -mondtam
Odajött majd egy nem hatalmasat de elég nagyot harapott a lábamba ahhoz,hogy észhez térjek teljesen.
Futottunk segíteni a többieknek,mindenki odanézett hogy ugyan miért jövünk mi ide.Meglátták ahogy ott fekszik Nat a földön.3-an odaszaladtak a többiek pedig folytatták a harcot.Elkezdtek egyszerre mind vonyítani mi pedig mind ledermedtünk.Amint abbahagyták onnantól minden erejüket belevitték a támadásokba.Sokkal durvábbak voltak mint előtte.Maddy,Alex és én kettö ellen voltunk.Senki sem úszta meg szárazon,egy sebet legalább mindenki szerzett.Látták,hogy a kettö akikkel küzdöttünk már nem bírják sokáig,így erősítésként küldtek még 4-et.Na akkor én elkezdtem feladni az egészet,ők kétszer annyian voltak mint mi.Mindenki belevitte minden erejét.Nem tudtunk minden támadást kivédeni semmiképpen,amíg nem vettem észre már egyikük mögöttem volt.A tanárok egyébként sosem foglalkoztak az iskola épületén kívüli dolgokkal.Lazán vették ezeket pedig néha jó lett volna azért egy kis szigor.
Felosztuttuk egymás közt a harci csoportokat.Mindenki 2 ellen harcolt,ami negyon nehéz volt.
Kezdtem már kifáradni és úgy gondoltam több értelme lenne feladni,ha úgy is aztán majd mind egy zsákban végezzük.Túlságosan nagy dolgot bíztunk Madds-re.Neki nemrég volt csak meg az első átváltozása,most pedig ő kapta a két legerősebb ellenfelet.Ők szinte játszottak vele,mint egy labdával.Már kezdtem lazán venni,ezt az egészet mikor valami hirtelen elrepült mellettem.Odanéztem és ez nem egy madár volt vagy valami repülő.Maddy volt az,tele hatalmas sebbekkel.Ő küzdött mindünk közül a legkitartóbban.Most nem mehettem oda hozzá,hogy megkérdezzem jól van e vagy felsegítsem.Már nem olyan volt ez az egész nap mint amikkel eddig az évben szembesültünk.Néhány pillanatban amikor időm volt körülnézni,számolgattam Nat embereit.Ahányszor megnéztem mindíg eggyel kevesebb jött ki.Gondolkodtam ki hiányozhat,de alig ismertem tőlük valakit,majd rájöttem hogy Reginald nincsen itt.
Nem tellett bele néhány másodpercbe,az erdőből hangos vonyítás hallatszott,olyan visszavonuló szerűség és mind gyorsan elszaladtak a hang irányába.
Barátok,ismerősök,rokonok most végre időt kaptak arra,hogy foglalkozzanak egymással,megnézzék mennyire súlyosak a sérülések.
Körültekintettem és már a jobb oldalon sok törődő embert,vagyis farkast,rókát meg állatokat láttam.
Kicsit elérzékenyültem,mintha körülöttem nem lennének olyanok akik törődnek velem,majd eszembe jutott Maddy.
Még mindig ugyanúgy ott feküdt ahogyan néhány perccel ezelőtt.Gyorsan odasiettem hozzá.Körülötte állt Alex és Ray is.
-Lau. -mondta kicsit rekedten Maddy.
-Mondjad. -feleltem
-Valamit nem mondtam el... -átnyújtott egy levelet.(mármint papirt)
-Ez mi? -kérdeztem
-Majd olvasd el. -felelte
Láttam,hogy elég csúnya sebei voltak.Aggódtam érte,de még nem annyira.Visszaváltoztam és elkezdtem vizsgálni,mint valami orvos.
Elvolt törve 2 lába is és a nyakába repedt volt valószinű a csont.
Itt jöttem rá,hogy ez a történet is úgy végződik mint amit Madds mesélt a nővéréről.
-Segítünk rajtad. -mondtam majd a szemem sarkába gyűltek a könnyek.
Nem mertem mondani Alex-éknak semmit sem,épp ezért még nem értették mi bajom van,de ők is aggódtak.
-Lau.Hajolj ide! -mondta Madds
Közelraktam a fülem a fejéhez és azthiszem történelmet írt,mert megszólalt átváltozva.
-Megkell tennem.Sajnálom. -súgta
-Mit? -kezdtem el zokogni.
Átváltozott emberré és ekkor rájöttem.A maradék összes erejét nekünk adta.Alex és Ray is visszaváltozott.Ők akkor értették meg,nem hinném hogy teljesen,de azt hogy mi történt.
-Ne!Madds kérlek! -kiabált Alex már majdnem zokogva.
Erre mindenki felfigyelt,de mutattam,hogy most ne jöjjenek ide.
Ray csendben magában sírt,nem akarta felkelteni mégjobban a figyelmet.
Zokogtam még mindig,de mégsem fogtam fel teljesen mi is történt.
Valószínüleg Shayna lehetett az aki hívta a mentőket.Nem is értem az 5 évvel ezelött történtek után miért nem figyeltek oda jobban a mai nap.Próbálták a tanárok és az orvosok is eltusolni az ügyet,de nem lehetett.Egy ember megtudja, nem telik bele 1 órába már mindenki kivűlről fújja az egész storyt.Jött néhány ember,valószínű orvos.
A testet berakták a kocsiba amivel jöttel,fekete zsákban.A fiúk nem olyan sírósak,de megértem ha mégis.Ez most pont olyan volt,Alex még mindig velem együtt zokogott.Néha nem olyanok az emberek mint amilyennek mutatják,nem feltétlen kétszínüek lehet,hogy csak nem büszkék arra amit titkolnak.Én most jöttem rá,arra hogy Alex igazából egy nagyon érzékeny ember akit könnyű megbántani és,ha úgy van szereti kiadni magából az érzéseit.Átöleltem és együtt sírtunk,majd néztük ahogy az autó távolodik,majd a messziségben eltűnik.Elvitték őt ás nem jön már vissza többé.Örökké nyugszik és nem velünk küzd tovább.
Vajon mi lesz ha a szüleik megtudják?
Eggyüttéreznek velünk vagy ellenünk.Sírnak majd és zokognak talán sokáig,de lehet hogy találnak megoldást hogy enyhítsék fájdalmukat.A kulcs lehet,hogy számukra a menekülés lesz,mert nem bíznak utolsó gyermekükben.Nem mondom,hogy tudom mi jön ezután,mert az élet hozhat még bármit.Jöhet a szél rossz irányból,de akár a jó oldalról is.Ott álltunk 3-an,senkit sem engedtem oda,nem kellett most egy felszínes jó szó sem a többiektől.Magunkra maradtunk ebben az ügyben úgy éreztem.Egymást vígasztaltuk minden egyes könnycseppel,amely az arcunkon elfolyt.A tanárok nyilván mikor megtudták idejöttek és figyelték az eseményeket meg intézkedtek a mentősökkel.Natalie ott állt a tömeg elején és emelni kezdte a telefonját.Elengedtem Alex-et és rohanni kezdtem,mielött még felhivja a szülöket.
-Várj!Várj!
-Mi az? -kérdezte
-Ugye nem akarod felhivni Mr és Mrs Fox-ot?
-De,kötelességem beszámolnom nekik.
-Kérem!Csak néhány óráig még húzzuk ki azt a telefont. -kérleletem
-Tudod,Laura nem könnyü nekik így sem.Pár éve meghalt a lányuk,most a másik és van egy beteg gyerekük, nehéz időket élnek.
-Milyen beteg gyerek?
-Jajj,ne haragudj ha nem tudtad.Nem akartam én elmondani.
-Csak nyugodtan.
-Mindenki,vagyis hát ezek szerint mégsem,de tudjuk hogy Fox beteg.
-Alex?
-Igen,pár éve vizsgálták.Eleinte nem akarták elengedni ide a szülei.
-Mi baja van?
-Gondjai vannak a sérelmek leküzdésével.Egyfajta érzelem kezelési probléma.Nem tudja mindig tartani a kontrollt.
-Erröl nekem nem mesélt.
-Néha hallucinál is,bár ez ilyen tanár titok,de neked most elmondtam szóval psszt.
-Köszönöm az infókat. -mondtam majd visszamentem oda ahol elötte álltam.
Nem akartam tovább terhelni,így bem kérdeztem Alex-ot az imént hallottakról.Kivolt még mindig borulva teljesen.Nekem azthiszem jót tett ez a beszélgetés,már jobban vagyok egy kicsit.Natalie végül felhívta Fox-ékat és közölte a tényeket.Szerintem nagyon nagy sokk érte most őket.Mivel én már kezdtem egy kicsit tultenni magam az egészen,bár nem könnyü.Sosem fogok elfelejteni egy olyan jó barátot mint Maddy.Igyekeztem vígasztalni főként Alex-ot,mert Ray magában gyászolt.
Hosszú napunk volt ma és szomorú.
Körülbelül 5 percenként nálam előjöttek ilyen „roham” féleségek és elkezdtem sírni.Láttam,hogy Natalie már nem telefonál,így odamentem hozzá.
-Na mit reagáltak? -kérdezetem
-Nagyon rosszul fogadták és azt mondták elviszik az egyetlen maradék fiukat innen mielött vele is történik valami.
-Valahogy éreztem.Mikor akarják kivenni őt a sulibol?
-Jövő hét közepén elköltöznek vele.
-És ezt megtehetik?Mármint hogy a vizsgahét közepén elviszik.
-Nem rajtam múlik,de valószinűleg igen.
-Megtudnád adni a telefonszámukat?
-Nem adhatok ki ilyen adatokat sajnálom,de kérd el Alex-tol.
-Nem szeretném ebbe belekeverni,örülnék ha még nem tudná meg.
-Jól van.
Szerencsére volt egy vállalatuk,így gyorsan a mobilomon megtudtam nézni a számukat.Kicsengett.
-Halo! -szóltam
-Tessék.Ki beszél?
-Laura vagyok,Maddison barátja.
-Jaj,Laura drágám.Hogy vagy? -szólt egy női hang
-Már egy kicsit jobban vagyok,köszönöm Mrs.Fox.Ön hogy van?
-A férjemmel most tudtuk meg.Ő nagyon kibukott én pedig éreztem és azthiszem már felvoltam erre készülve így bírom a történteket.
-Ha sejtette miért nem akkor költöztek el?
-Már ezt is tudod?Azért,mert egy megérzés miatt nem adhatom el a házam és mehetek más vidékre.
-Igazából azért hívtam,hogy megkérjem valamire.
-Miről lenne szó?
-Jó lenne,ha Alex maradhatna a vizsga hét végéig.Az a néhány nap már nem sokat számít.
-Lehet róla szó,bár néhány nap...
-Kérem.Így amúgy sem kezdhet 3. évet máshol sem ha nincs meg a záróvizsgája.
-Rendben,de csak a hét végéig.
-Köszönöm. - mondtam majd letettem a telefont.Visszamentem Alex-hez.
-Semmi baj,most már békében nyugodhat. -mondtam
-Azt hittem a barátja voltál. -mondta sírva.
-Igen,még mindig az vagyok.
-Akkor hogy veheted ilyen lazán ezt az egészet?
-Nekem is fáj és én is sírok eleget,de minden egyes pillanatban nem gondolhatok rá.Ő is ezt akarná,hiszen minket védett az utolsó másodpercekben is.
-Ezt meg hogy érted?
-Azt hittem rájöttél.Azért változott át,hogy minket mentsen.Nem tudnánk ki magyarázni az embereknek késöbb a halott farkast.Éppen annyi ereje volt még hogy visszaalakuljon.

Még mindig nagyon sírt,nem tudta elfogadni ezt az egészet.Átöleltem és simogatni kezdtem a hátát,hogy nyugtassam egy kicsit.Mikor egy picit lecsitult elkezdtem beavatni a jövő hétbe.
-A tanárok tudják mi történt és milyen ez nekünk,de nem tudják halasztani a vizsga hetet,így az 3 nap mukva megkezdődik.
-Mert a tanárok nem gondolnak bele milyen ez nekünk.
-De,tudják ök viszont nem rajtuk mulik.
A költözést nem említettem sem azt,hogy tudok a betegségéről.
Igyekeztünk lezárni minden nyitva maradt témát a fejünkben.Ray elment a haverjaival,őt a barátok segitették át ezen.Shayna és Alexia beköltöztek a falka házba,magukévá tették.A vizsgák pedig nemsokára elkezdődtek.

Remélem tettszett ez a rész,mert sokat dolgoztam vele.Sajnálattal kell közölnöm,de a könyv ezzel a résszek lezárult és ezennel befejeztem az Életem kezdetét.
Puszi,várom a komikat,hogy ti mit gondoltok mivel folytatodna a story.