Életem kezdete /Farkasként/

27.fejezet

Este nem érdekelt,hogy sötét van úgy éreztem muszály megkeresnem.Nem csak azért,hogy megtudjam mire jött rá,olyan furcsa érzés fogott el.Mintha felelősséggel tartozna nekem vagy nem is tudom,még sosem volt ilyen.Alex úgy gondolta velem tart.Najó,rávettem nagy nehezen hogy ne legyek egyedül.Sokan azt gondolják,hogy én nagyon bátor vagyok és bármit megmerek tenni és bárkivel szembe szállni,pedig nem.Az erdőtől is félek a sötétben.A lépteim az avarban egyre hangosabbak lettek,gondolom mivel egyre több levél csörgedezett a lábam alatt.Nem éreztünk semmilyen szagot sem.Egy pillantra megálltam egy vastag fa mellett.Azt hittem láttam valamit,egy árnyat,de mikor már feleszméltem mi is történt eltűnt a fekete felhő.Lassan aprózott léptekkel mentem tovább,a lábaim reszkedtek a félelemtöl.Egy ág hirtelen megreccsent a fejem felett,én pedig ijedtemben hátraléptem egyet Alex felé majd hátulról megfogtam a karját.Nagyon puha volt a pulcsi amit viselt.Őszintén egy ilyet még én is elfogadtam volna,egy egyszerű fekete pulóver.Az a bebújos aminek nincsen cipzárja.
-Bocsi. -suttogtam neki és elvettem a kezemet tőle.
-Semmi baj. -mondta,majd megfogta a csuklóm és visszatette oda ahol volt.
Néhány métert tettünk még meg mikor szagot fogtunk.Két vérfarkas volt az,nem messze tőlünk.Elkezdtünk futni ahogyan csak a lábunk bírja.Tudom,hogy könnyebb lett volna ha átváltozunk,de eszembe sem jutott csak már amikor futottunk.Nem volt a legjobb választás az erdőbe magassarkút húzni,nem tűsarku csak olyan 1-2cm magas.A nagy sietségben és futásban elestem egy fának a kiálló gyökerébe és a fejem találkozott elég közelről a földdel.Azthiszem kicsit túlságosan is közel volt.
-Jól vagy? -állt meg
-Persze. -álltam fel miközben mindenem nagyon fájt,folytattam a futást.Már egészen közelről éreztem,mikor megjelent előttünk egy hatalmas szikla amit eddig valamiért nem vettünk észre.Most olyan közelröl éreztem mintha mellettem állna.Megláttam a sziklában egy kis luk szerűséget,egy akkorát amibe éppen egy ember elfér.Benéztem és hirtelen megláttam ott feküdni két farkast.Azthiszem számítottak ránk,a két szempár rám szegeződött.Eszükbe sem jutott kijönni.
-Alex!Gyere!
Odafutott én pedig a kis odú felé mutattam a fejemmel.Benézett és gondolom amennyi ebből nekem leesett,hogy mi történik annyi neki is biztosan.Felegyensedett majd összenéztünk és átváltoztunk mindketten.Bemásztumk a lyukba és pont elfértünk négyen.Mire kissé nehezen bekászálódtunk,ők felálltak és kimentek.Követtük őket.Elkezdtek futni,elég gyorsan.Én akartam rögtön utánuk menni,de a lábam nem birta. Ahogy gyorsabb tempóra akartam váltani éreztem ahogyan a csontok érik egymást és hallottam a halk kattogást,amely a jobb hátsó lábamból jött.Gondoltam csak kibirom és elkezdtem futni,nem túl gyorsan, amennyire tudtam,de reflexesen felemeltem azt a lábat,hogy ne terheljem.
-Jól vagy? -kérdezte Alex (nyilván nem beszélt,hanem úgy mondta ahogyan a farkasok beszélgetnek)
-Azthiszem.
Maddyéket szem elől veszítettük miattam.Csak magamra tudtam ezért haragudni.
-Menj utánuk! -mondtam
-Nem hagylak itt egyedül.
Ránéztem olyan na ne már fejjel.
-Nem leszek egyedül,itt vannak a baglyok. -nevettem
Elég komolyan nézett rám,neki ez nem volt tul vicces.Elfutott és néhány másodperc múlva már nem láttam őt.Lassan sétáltam,még mindig nagyon féltem,sőt már jobban mint eddig mivel már nem volt mellettem senki.Körülbelül 15 perc telhetettel el ,ebben a tempóban az út felénél járhattam körülbelül.Egyszer csak megláttam közeledni felém három pontot,mikor közelebb értek láttam,hogy farkasok.
-Maddy!Alex! -kiabáltam
Átváltoztak és egyet még léptek hozzám.Maddy,Alex és egy ismeretlen srác.
A nyakába ugrottam Maddy-nek,féltem hogy valami baja lesz.
-Nagyon féltem. -mondtam
-Elhiszem,sosem mersz az erdöbe jönni ha sötét van. -mosolygott
Lassan elkezdtünk hazafelé sétálni.
-Mondj el mindent kérlek. -néztem rá kis boci szemekkel
-Oké -nevetett
-Szerintem kezdjük nála -mutattam az idegenre
-Szóval,Lau ő itt Ray egy ideje hozzá mentem ha valami bajom volt.Már régóta ismerjük egymást,csak ő eddig nagyon messze élt.
-Te kiosontál éjszakánként? -kérdeztem
-Hát...ezt így nem mondanám,de igen.
-Szóval akkor ti...?
-Nem,azaz de igen.
-Miért nem mondtad,hogy pasid van?
-Mert féltem,hogy így már nem leszünk olyan jó barátok.
-Már miért ne lennénk?
-Ha már tudod akkor eltudok menni napközben is hozzá és akkor nem lennénk annyit mi együtt.A barátságunk szakadozna szerintem.
-És abban a sziklában laksz? -kérdeztem Ray-től
-Ideiglenesen igen,aztán nemsokára visszamegyek a falkámhoz.
Alex végig csendben hallgatott.Az idő úgy telt mintha csak a víz folyt volna egy üvegbe.Már az erdő szélén voltunk mikor Ray megállt mi pedig hátrafordultunk felé.
-Minden rendben? -kérdezte Madds
-Én nem mehetek ennél tovább,de biztosan találkozunk még. -mondta majd egy fordulással hirtelen el is tűnt.Hulla fáradtan vánszorogtunk fel a lépcsőn a szobáinkba.Holnap még tanítás lesz,de olyan laza nap aztán pedig jön a várva várt év lezáró ünnepély.Beestünk az ágyba,néhány szót még szóltunk,majd igyekeztünk aludni.Már majdnem mély álomba merültem mikor Maddy megszólalt :
-Bocsi,hogy a multkor,azaz ma este úgy felkaptam a vizet.
-Semmi baj -mondtam,de már alig birtam kimondani néhány szót annyira fáradt voltam
-Tudod,sok mindent mondott Natasha és egy pillanatra elhittem,mert volt bizonyítéka,de rájöhettem volna előbb,hogy nem teljesen valódiak amiket mutatott.
-Miért mit mondott Nat? -fordultam felé és mozgolodtam tovább az ágyban.
-Semmi érdekeset,csak néhány butaságot.
-Kérlek,tudnom kell.
-De nem fontos.
-Akkor úgy mondom.Tudni akarom.
-Ne foglalkozz már vele.Majd egyszer talán elmondom.
-Miért csak talán?
-Mert nem életbe vágó és nem is lesz az.
-Attól még elmomdhatod nem lesz tőle semmi bajod.
-Annyit mondok,hogy te is benne voltál a kis történetében.
-Miről szolt az egész?
-Rólatok.
-Kikről?Névszerint?
-Alexről és rólad.
-Tessék?
-Mondott bizonyítékokat arra,hogy jártok.
-És te elhitted?
-Egy pillanatra igen,de aztán Ray-el megbeszéltük.
-Hogy hihetsz el neki bármit?Kitalálja az egészet.
-Nem egészen.
-Akkor most őt pártolod?
-Nem,csak olyan dolgokat mondott amiket én is láttam csak én elnéztem őket.
-Például?
-A nyaklánc,megérzések,sokat vagytok ketten.
-Mindenre van jó magyarázat.
-Tudom,csak ö nem a jó magyarázatot adta meg hanem a rosszat.
-Mostmár nem hiszel neki ugye?
-Nem.
-Akkor jó.
Kicsit még forgolódtunk,de muszály volt aludnunk,mert holnap korán kellett kelnünk.Már mindenkinek a pénteki nap járt az agyában,a csütörtök felett mindenki elnézett.
A negyedik évesek ballagnak,az ünnepély az évzáróval lesz összekapcsolva.Jövőre pedig lehet,hogy éppen valaki olyan jön a helyemre az első évbe akit még ismerek is.Jó lenne egy barát a szülővárosomból végre...

Már csak nlhány rész van szóval úgy olvassátok,hogy itt nemsokára lezárul a történet.Ami azt is magával vonzza,hogy meglesz lassan az 1000 olvasás.