Életem kezdete /Farkasként/

10.fejezet

(Azt a képet ne kérdezzétek!Nem tudom,hogy jött ide!)

Két farkas morgott egymásra és próbáltak sebet ejteni.
Nem tudtam mit reagálni.Az egyik odajött hozzám,de nem féltem tőle.A másik pedig elszaladt.Egy pillanat alatt átváltozott a farkas és bátyuskám termett előttem 😏
-Hát ez meg mi vagy ki volt?
-Valahogy lekellett nyugtatni.
-Miért ki volt ez?
-Gondolom van tipped
-De....de....de...
-Tudom én se tanultam ez ilyen adottság.
-De hát ez,csak az első éve 😕
-Lala ügyes ezért sikerült már most az első átváltozása.Nem mindenki ilyen korban változik át.Van aki elöször 20 évesen...

Egy kissé féltékeny voltam,hogy nekik már most sikerült. Mindenféle gondolkodás és egyéb nélkül.Visszamentünk a suliba én pedig felmentem a szobámba,amint beléptem az ajtón meglepő látvány tárult elém.Az egész szoba romokban állt,alig maradt egy-két dolog épen.Lala ott kuporgott a szoba közepén és sírt,nem vagyok egy nagy együttérő,de ezt most átéreztem.Odamentem hozzá és leültem mellé.

-Menj innen! - kiabált rám

-Ez az én szobám is.

-Majd én megcsinálom csak menj már!

 Ahogyan rám nézett nem volt túl biztató, hogy itt kéne hagynom.Kimentem a szobából,de az ajtó előtt megálltam. A folyosó végén megláttam bátyuskám aki nagyon várt valamire.

-Na hol van?- kérdezte nagy izgalommal

-Ki?- értetlenkedtem

-Hát ki?Lala!

-Azt mondta hagyjam magára.

-Tessék?Magára hagytál egy fiatal vérfarkast?

-Na jó ez nem hangzik túl jól ahogy te mondod.

Már futottunk is . Alex berontott a szobába és ott volt Lala(farkasként) a sarokban.Éppen a kedvenc papucsomat szedte szét.Bátyuskám átváltozott majd felé közeledett és elkezdtek mindketten morogni.Elkezdtek körbe menni,ahogyan az állatok szoktak a ,,verekedés" előtt.

A bal oldali támadt először azt hiszem ő volt Laura ráugrott a másikra az pedig már vinnyogott.Nem bírtam tovább.

-Elég! - kiabáltam elég harsányan

Rám nézett egy pillanatra,de aztán folytatta tovább.Nem tudtam mást tenni, oda mentem

és a még éppen kezdődő növésben lévő farkasfogaimmal beleharaptam.Visított eggyet,visszaváltoztak mindketten én pedig egyből Alexhoz siettem.

A lábán és az oldalán egy-egy teljes fognyom volt és néhány nagyobb karmolás.

-Alex!Jól vagy?

-Rendbe jövök!-majd ,,elaludt",nem tudom pontosan mi történ elájulhatott,de nem értek az orvosláshoz.Az iskolai ápolónőt hívtam egyből mindkettőjüknek és bevitték őket a legközelebbi kórházba ami nagyjából 10  km-re volt a sulitól.

Velük voltam egész nap,majd másnap reggel Lala  felébredt.Neki gyorsan begyógyult a sebe,mert ugye a vérfarkasok gyorsan gyógyulnak,de nagyon aggódtam Alex miatt az ő sebein nem látszott a gyógyulás jele,túl mély volt felkelni pedig nem láttuk.Aznap délután már együtt néztük,hogy mi történik,de semmi jele nem volt az ébredésnek.

A tanárok nem engedték,hogy hét közben is ott maradjunk ezért mennünk kellett suliba.

[a hét közepe felé]

-Figyelj!Nagyon sajnálom ami történt,tényleg nem direkt csináltam.-hittem neki,de nem nyugodtam le egy pillanatra sem

-Megértem én-majd hatalmas sírásba kezdtem Lala vállán

-Rendbe fog jönni- súgta a fülembe rámnézett és kacsintott

Úgy éreztem valamit tervez és ezért kicsit féltem is.Délutánonként elmentünk a kórházba,de soha sem láttunk semmit

[egy héttel a történtek után]

Nora óráján bejött az igazgató és kihívott Lalát és engem

-Figyeljetek lányok!Alex felébredt,de nincs túl jól.Elmehettek a maradék óráról!

-Köszönjük- feleltük kórusba és rohantunk az iskolabuszhoz ami elvitt minket.

[A kórházban]

Ahogy beértünk a szobába egy mosolygós arcú vidám embert láttam az ágyon ülni.Fel sem ismertem,mintha mi sem történt volna

-Sziasztok!-mondta nagyboldogan

-Szia- mondtuk,ismét kórusba,majd odarohantam hozzá és nagy ölelésekkel sírtam 

-Azt...hittem...meg..halsz- zokogtam

-Élek és virulok viszont légyszi ne szorítsd el a sebeimet!

-Bocsi mondtam,már örömkönnyekkel

-Te nem jössz?- szólt oda Laurának

Ő,csak megfordult az ajtóban és elindult kifelé.Ezt nem hagyhattam annyiban,utána futottam.

-Beléd meg miütött? - háborodtam fel

Csak ment,mintha nem is hallaná,hogy hozzá beszélek,kiment a bejáraton is.Inkább hagytam és visszamentem Alex-hez.

-Mondd meg neki! -mondta halkan

-Mit? -kérdeztem

Odahajolt hozzám,a hajam a fülem mögé rakta és a fülembe súgta

-Köszönöm

-Kinek?Miért? - egyszerre mintha ezer kérdés fordult volna meg a fejemben,semmit sem értettem mintha hirtelen egy olyan világba csöppentem colna aminek eddig nem voltam a része.

Nem válaszolt,láttam hogy fáj neki ezért inkább visszafektettem az ágyba,hogy kipihenje magát.Egyböl elaludt én pedig a nagyobb részben emberi,de egy kissé farkas szaglásomat használva probáltam Lala nyomára bukkanni.....