Életem kezdete /Farkasként/

4.fejezet

Végig mentünk a hosszú csodálatos arannyal borított folyosókon,míg végül egy régi romos,poros teremhez értünk.Az ajtaja már félig levolt szakadva.Meglepett,hogy egy ilyen gyönyörű épületbe hogy kerül egy régi ronda terem.
Mikor már jobban körülnéztem láttam egy kis ösvényt mely a falba vezetett voltak ott fegyverek,és még egyéb tárgyak,de megpillantittam egy asztalt melyen 5kis névtábla állt,különböző színekben,a legelső barna színűnek látszott,de mikor közelebb mentem sárga lett,ezen Nora neve szerepelt.Találtam egyet ami csupa rózsaszín volt,wzen ez a felirat állt : Haltie Natalie „a különc” nem tudtam ezt mire venni,inkább tovább mentem.A következő kék aztán zöld és végül egy piros kártyával fejeződött be a sor.
Egyszer csak megszólalt egy férfi hang a mikrofonban amely külön csoportokba osztott minkett.
Én természetesen Maddievel kerültem eggyütt.Közölték velünk,hogy nekünk az ösvényen kell futnunk és a végén egy tanár vár aki megállapitja ki futott gyorsan,ki pedig lassan.
Elindultunk a kis úton amely a falból az erdőbe vezetett.Mi a barátnőmmel egész elöl futtunk a többieket magunk után hagyva.Mire végig értünk ,elfáradtunk,bár nem mondom,hogy nagyon.Mikor odanéztem egy ismerős arcot pillantottam meg,majd azt mondta :
-Ti ketten részt vesztek a futó csapatban.
Mi csak nagy lelkesen bólogattunk miközben végre egy kis friss szél fujdogálta hajunkat.
Most vissza kellett futnunk a terembe.
Ott azt mondták most kipróbálhatjuk a fegyvereket és megtudjuk mennyire célzunk jól.Tartottak róla egy kis oktatást,majd mikor már lehetett használni őket úgy viselkedtünk mint az ovodások😂Össze-vissza futkároztunk és mindent nyomogattunk meg piszkálgattunk.
Közölték velünk,hogy jó a célzóképességünk és menjünk el inkább még egyet futni,mert túl aktívak vagyunk.Ezen csak nevettünk és elindultunk újra az úton.Már a közepénél járhattunk mikor megpillantottunk egy csodálatos fát amely rózsaszín és kék virágokkal volt tele.
-Ez gyönyörű-mondta majd közelebb ment
Letértünk az útról csak hogy láthassuk ezt a természeti szépséget--Szerinted mitől kék és rózsaszín egyszerre a virága?-kérdeztem miközben közelebb mentem hogy megszagoljam a virágot
-Nem tudom varázslat-ezen egyszerre mindketten nagy nevetésbe kezdtünk.Gondoltuk beljebb megyünk és végig járjuk az erdőt.Miközben mentünk egyetlen olyan fát sem láttunk mint az,de egyszer csak észre vettem,hogy sötétedik.Ekkor azt gondoltam magamban,ilyen sokáig elmaradtunk,menni kénne majd szoltam Maddie-nek.
-Nem kéne menni?
-De maradjunk még!
-Már sötétedik,biztos észrevették,hogy nem mentünk vissza.
Én elindultam abban a hutben,hogy majd uténam jön és visszamegyünk,így hát elindultam.Mikor vissza néztem ő már eltűnt.Elkezdtem vissza felé menni,de sehol nám láttam.Már kiabáltam utána,de nem szólt.
-Most csak viccelődik vagy elrabolták-gondoltam magamban
Inkább visszamentem hátha ott lesz.Mikor odaértem a terembe,már senki nem volt ott.Elindultam az étkező felé,mert már biztos vacsoráznak és abban a gondolatban mentem,hogy Maddie ott fog várni a vacsorával és a töbiekkel együtt.Hát nem.
Az étkezőben sem volt senki.Hol lehetnek?-hangzott el a kérdés a fejemben
Felmentem a szobámba,a szobatársam nem volt ott akiről azt sem tudtam még ,hogy kicsoda.Bekopogtam szobákba,de  nem válaszoltak eggyikből sem.Nem volt több ötletem.Lefeküdtem aludni.Órákig forgolódtam és gondolkodtam,hogy mi lesz,ha nem lesznek itt reggel,de végül elnyomott az álom.
Reggel amint felkeltem rohantam ki a folyosóra,hogy van-e ott valaki és csodálatomra ott ált Maddie.
-Hol voltál vagy voltatok este?-kérdeztem kissé idegesen és kíváncsian
-Sehol.Mindenki itt volt.
-Ne viccelődj senki nem volt itt!
-Dehogynem mindenki itt volt ,eggyütt vacsoráztunk nem emlékszel?
-Nem
Kissé furcsának tűnt ma.Haja csomókban állt mint aki soha életében nem ismert fésűt.Ruhája csak úgy lógott rajta mintha 3 mérettel nagyobb lenne.Cipője tiszta sár és festék.
Várjunk csak!Festék?
-Hogy lett festékes a cipőd?
-Nem is festékes
-De,nézd már meg!
Nekem nagyon fura.Azt mondja itt volt este pedig senki nem volt itt meg hogy nem festékes miközben tiszta kék festék.Mi?Kék festék?
Már rohantam is a gyönyörű fához,amit tegnap találtunk.A fa tele volt tiszta kék virágokkal.Visszaszaladtam egy kis vízért és zsebkendőért majd lemostam a növényről a festéket.Mire az összessel kész lettem az egész tiszta rózsaszín volt.Egy kék folt sem látszott rajta.Mikor körbejártam vastag törzsét,megláttam belevésve egy szimbólumot.Hát ez meg mi?-hangzott el a kérdés magamban

Bele volt vésve majd feketével és fehérrel befestve.Megkerestem Maddie-t majd lemostam a cipőjéről a festéket és ugyan ezt a szimbólumot találtam meg ott is.Hozzá értem és egyszer csak mindenki megjelent körülöttünk.Az egész iskola.Nem tudtam mire vélni igy hát megkérdeztem
Mit néztek ennyire?Mi olyan érdekes?
-A jel.
-Az?-kérdeztem a cipőn lévő formára mutatva.
-Igen-mondta valaki a tömegből
-És miért?
-Mert ez azt jelenti,hogy itt a Madár.
-Mi milyen madár?-néztem értetlenül.
-A Madár ami a rosszat hozza.
-Milyen rosszat?
-Nem tudni mindig mást.De az csak 100évente jön el és 40éve egyszer már volt itt.Nem tudom mi dolga.
-Ha látsz egy kék madarat menekülj!
-Miért?
-Mert szolgává tesz és arra nem emlékszel.Olyankor nem tudod mit csinálsz és azt látod amit csinálni szeretnél miközben neki dolgozol.
-Akkor azért nem volt tegnap itt senki.Megjelent nektek a madár,ahogy neked is-mutattam Maddie-re.
-Vigyáznunk kell!
-A tanárok tudják?Várjunk te honnan tudod ezeket?
-Anyukám ide járt és amikor ő 2.o-os volt itt nekik is megjelent.
-Akkor hogyan űzhetjük el innen vagy mit kellene tenni?
-A madár egy alakváltó,így az idegenekkel is vigyázni kell.
-A nő!
-Milyen nő?
-Az a rózsaszín ruhás tanár!
-Natalie?-kérdezte a barátnőm
-Igen
-Mi van vele?
-A nyakában van egy ugyanilyen mintájú medál mint ami a cipődön van.Szerintem ő az alakváltó!
-Lehetséges-szólt Maddie félve,hogy meghallja
Nem,mert mindenki tudja,hogy Natalie vérfarkas!-szólt a szőke,akinek nem tudom a nevét.
Mindegy ez a késöbbiekben kiderül, addig is szerintem a 2.-3.-4.-esek vigyázzanak az elsősökre!
Rendben!-Kiáltottak egyszerre a nagyok.

Ez vokt az új rész remélem tettszet ls gondolom észre vettétek,hogy új a borítóm.Egy két helyesírási hiba biztos,hogy van ,azt nézzétek el.
A könyvemnek is van egy szimóluma amit a késöbbiekben minden rész alján megtaláltok majd!
Puszcsi:Lala