Életem kezdete /Farkasként/

29/2.fejezet

A zenéért aki nem szereti annak bocsi,de egyik kedvenc zeneszerzőm.Csak úgy zárojelben mondom,hogy az első zenét én is tudom játszani 😂.

Hátranéztem és azt vettem észre,hogy a hátam tiszta vér.Volt rajta egy jó nagy vágás,nem is éreztem egyébként semmit sem.Nagyon kimerültem a futásban,pedig sosem szoktam gondolom a seb miatt.Láttam Maddséken,hogy nagyon aggodtak.
Visszaváltoztam,mert kényelmetlennek éreztem már,hogy ők nagyobbak meg minden.
-Hol van Shayna? -kérdeztem
-Elment a falkaházba,ott marad még egy pár napig. -mondta Alex
-Mit csináltál? -kérdezte Madds
-Megmentett. -mondta Alex
Kicsit elpirultam,mert így kimondva nem olyan mint az én fejemben.A csodálatos ruhám nem tartott sokáig,alja nem igazán volt már és szinte tocsogott a vérben.Nem tudtunk mit tenni a sebbel,így csak egyszerűen rohantunk a szobáink felé átöltözni.
Levettem a ruhát Madds pedig segített lekezelni a hátamat.
-Ez elég durván néz ki. -mondta
-Pedig nem fáj.
-Tényleg megmentetted?
-Én csak tettem amit jónak gondoltam.
-Tartozom ezért neked.
-Azthiszem elég,hogy lekezeld ezt nekem és már nem is tartozol semmivel. -mondtam
-Akkor most mi lesz? Mi lépünk?Vagy hadjuk kezdeni?-kérdezte
-Mutassuk meg,hogy nem félünk tőle.Lepjük meg egy kicsit.Felhívtuk Shaynat és Alexiát,meg néhány barátot akiről úgy véltük hogy számíthatunk rájuk.Felvettünk valami átlagosabb,de azért mégis ünnepélyes ruhát,majd lementünk Alex már ott várt hasonlóan öltözködve.
-Siessünk. -mondtam
-Miért? -kérdezte Alex
-Mi lépünk elsőnek és meglepjük Nat-et. -mondtam
-Mivel?
-Egy „sereggel”.Szóltam néhány barátnak.
Az erdő szélén vártuk őket,megjelentek egyenként,néhányan párban.Összesen 12-en voltunk,majd elindultunk beljebb az erdőbe,hogy szembesüljön Nat a meglepivel.
A tervünk nem sült el valami jól,mert inkább minket ért egy váratlan fordulat.Mikor odaértünk nem volt egyedül,mellette volt még vagy 25 ismeretlen ember akik viszont számítottak ránk.
-Apa? -kiáltott Alexia
-Lexi? -kérdezte valaki a másik „csapatból”.
Nagyjából 10 méter volt a két oldal között.A középsö szakaszra szaladtak mindkettem majd nagy ölelésbe kezdtek.
-Azt hittem már sosem látlak többé.-mondta a férfi.
-Sajnálom,de én nem fogok neked hamar megbocsájtani a történtek után. -mondta Alexia lehajtotta a fejét,elengedte és visszajött hozzánk.
A férfi csak ott állt és nézett.
-Reginald! -kiáltott rá Nat.
Felénézett,megfordult és visszaállt a helyére.
-Várjunk csak ő Reginald Skiller? -kérdeztem Maddytöl és Alextol.
-Ezek szerint igen. -felelte Madds
-Ő nem tűnik olyan durva embernek. -mondtam
-A hangsúly a tűniken van. -mondta Alex
A hátsó sorból előre mentem és jöttek velem még páran onnan.
-Látom te mindig előttünk jársz egy kicsivel. -szóltam oda Nat-nek.
-Boldog szülinapot így egy kicsit utólag,ez az én meglepetésem számodra. -mondta
-Tőled nem kértem ajándékot.
-De hát látod,én ilyen kedves vagyok.Nem mindenkivel kivételezek ám.
-Ne éppen itt rendezzük le ezt az egészet szerintem.Találkozzunk egy óra múlva a tisztáson és beszéljük meg. -mondtam
A felállás a „seregek” között szétbomlott és az emberek szétszéledtek.Ami csapatunkat elvezényeltem a nagy fához a futópályánál.Szerettem volna tartani egy kis megbeszélést.
Én ott maradtam még egy pár percig ahol Nat-ék voltak.Elkezdtem gondolkodni ezen az egészen.Év elején még egy teljesen nyugodt életem volt most pedig a feje tetejére állt az egész,akikben biztam ellenem vannak,akiktöl féltem az én oldalamra álltak.Belemélyedtem a gondolatokba,de a nagy csendet amely körülvett egy hangos puffanás törte meg.Valamire készültek,amire mi nem is számitottunk volna.Nem tudták,hogy ott vagyok így óvatosan odalopoztam,de nem láttam semmit.Közeledni kezdett felém valaki így inkább elszaladtam.
Mikor odaértem a fához a többiek már rég ott voltak és csak is rám vártak.
-Ne haragudjatok! -mondtam
-Jól van nem baj,csak kezdjük el. -sürgetett Alexia
-Nos,igen.Szeretném leszögezni,hogy aki most velünk jön,a mi oldalunkon áll és nem hátrál meg kis apróságoktól.Aki úgy érzi nem képes erre most menjen el.Rendben,senki ennek örülök.
Van olyan aki nincs teljesen jól?Úgy értem van valami sérülése vagy ilyesmi.

Senki sem jelzett,meg sem szólalt egyikük sem.Bármi történjen bárkivel én életem végéig tartozom neki.
Nem tudtam már mi mást mondhatnék.Elindultunk a tisztásra.
Mikor odaértünk még nem volt ott senki.Mindannyian átváltoztunk,igaz nem voltunk mind farkasok,voltak rókák vagy több alakot felvevők is,de mindenki ugyanannyi eséllyel indult.
Megérkeztek Nat-ék és beálltak a tisztás másik felére.Ők már állati formájukban voltak.Elhelyezkedett midenki.Ott álltunk,néma csend volt néha egy madár megszólalt majd gyorsan el is hallgatott.Néztem ahogyan felsorakozva állnak.Dejavu érzésem támadt(ha valaki nem tudná mi az annak mondom,hogy olyan érzésed támad mintha az adott pillanat már egyszer megtörtént volna),olyan volt ez mint egy háború,eddig csak kis csaták voltak amiken végig mentünk és most itt a végső küzdelem.Mintha egy olcsó költségvetésű filmben lennék.Visszaváltoztam gyorsan.
Felemeltem a jobb karomat,ezzel próbáltam jelezni,hogy mindenki maradjon ahol van.Elindultam a másik oldal felé,gondoltam megoldhatjuk ezt az egészet egyszerűbben.Ő is emberi alakot öltött.
-Lehetne ez csak a mi küzdelmünk Natalie.Nem vagyunk kis gyerekek már,hogy ártatlanokat vonjunk be a mi játékunkba.
-Te ne beszélj így,hiszen te is gyerek vagy még. -mondta majd nevetni kezdett rajtam
-Oldjuk meg szóban ezt az egészet. -kérleltem
-Az nem megoldás,te úgy sem adnád fel utána.Tovább folytatódna az ami eddig volt.Kell egy lezárás és ez a vég nekem kell,hogy jó legyen.
-Jól van,de kettönk közt rendezzük le. -mondtam.
Mindketten átváltoztunk és itt elkezdődött egy újabb életbevágó pont az életemben.Egy éve még egy kis luzer kislány voltam most pedig benne vagyok egy háborúban.
Egymáson próbáltunk sebet ejteni majd szólt a többieknek,hogy támadjanak minket.Na itt lettem nagyon ideges.
-Megegyeztünk Nat!
-Te is tudod milyen vagyok.A szó elszáll az írás megmarad.
Én is jeleztem a csapatomnak,hogy nyugodtan támadjanak és készüljenek fel.Néhány kisebb karmolást kaptam az elején,majd megérkezett Maddy,Alex,Shayna és Alexia.
-Ti meg mit csináltok? -kérdeztem miközben harcoltunk
-Jöttünk segiteni. -szólt Alexia
-És ott hagytátok a 7-et 24 ellen.Grat. -mondtam
Visszaszaladtak,hogy segitsenek a többieknek.Natalie erős hiszen alfa VOLT,néhányszor a földhöz vágott,de néhány karmoláson kivűl semmit sem kaptam.Ketten az egyik felén küzdöttünk,a másik oldalon pedig 10 a 24 ellen.Nat kezdett bedurvulni és igyekezett nagyot harapni.Éles fogai sokszor csak a bundámat érték,de néhánszor,mint olló a papírt úgy vágtak meg.Én sem voltam olyan ügyetlen,a sok vért a bundáján nem egy kis fadarab okozta.Néhány napig élesítettem a karmaimat és itt az eredménye.Könnyü falatnak tünhettem számára,de ahogy elnéztem mégsem voltam az.Erősebb,tapasztaltabb és nagyobb is volt nálam így könnyebben sokszor a földhöz vágott vagy épp leterített,hogy a hatalmas bundám alatt a bőrömön lyukat vájjon.Már épp leszorított a talajhoz,hogy egy mozdulattal megöljön mikor valaki ráugrott és őt terítette le.A szagából éreztem,hogy Ray volt az,biztosan Maddy szólt neki.Körülnéztem,hogy lássam mi van a többiekkel.Ahogy észre vettem a még szinte ismeretlen barát meglepett minket egy felmentő sereggel.Odamentem hozzá és ketten folytattuk tovább a kisebb fajta marcangolás féleséget...