Életem kezdete /Farkasként/

21.fejezet

Belenéztünk és az üreg üres volt.
-Mondtam,hogy nem jó ötelet ide rejteni. -mondta Madds és fel-alá járkált.
-Megnézem hátha egy másikba tettük.
-Hiába,elvitte valaki.
-És ugyan ki,ide nem jöhet be akárki.
-Nem tudom,kérdezd meg a Natasha-t.

Maddy ottmaradt a Glandis-nél én pedig elmentem a ház felé.Már épp indultam volna be az ajtón,mert gondoltam Natasha az irodában van mikor valaki megszólalt.
-Szia Laura!
-Áhh,szia Alexia.Hogy érzed magad?
-Nagyon jól,teljesen nyugi van tökéletes hely számomra.
-Örülök neki.Shayna-val jóban vagy?
-Ezt így nem mondanám,de igyekszünk jóban lenni.
-Miért mi a baj köztetek?
-Áhh...hagyjuk.Mi járatban erre?
-Szeretnék beszélni Natasha-val.
-Épp nemrég ment el.
-Hová?
-Azt nem mondta csak annyit hogy dolga van.
-Pedig ő szinte soha nem megy sehova.
-Nem említett biztos semmit hová megy?
-Annyit hallottam még hogy összeveszett valakivel az irodában és valami Forestfield-et emlegetett.

Intettem Maddynek hogy jöjjön,majd futni kezdtünk.Futás közben még visszakiabáltam Alexia-nak egy köszönömöt.
-Nat elment Forestfield-be.
-De miért?
-Nem tudom,de ki kell derítenünk.
-De hát Forestfield 20 km-re van.
-Viszont itt van 2 farkas.
-Kettő?
Alex előjött a fa mögül.
-Meglepinek szántam. -szólt Alex és olyan most haragszom rád,de mindegy tekintettel nézett rám
Maddy a nyakába ugrott,mintha ezer éve nem látta volna,de nem azért mert örült neki.Elkezdett zokogni az erdő szélén Alex vállán.
-Mi a baj?
Madds ránézett bociszemekkel majd visszatette a fejét a vállára és tovább sírt.
-Semmi baj,meg oldjuk.
-Azt...sem..tudod.. miről... van...szó...
-Akkor mondd el.
Én csak így mellékesen álltam és néztem őket.
-A...medál...eltünt... -szipogta
-Megfogjuk oldani,nyugi.Most viszont indulnunk kell Forestfield-be különben hiába megyünk.Rendben?

Nem válaszolt csak bológatott egy igent.Átváltoztunk mind ketten.Alex vitte Maddy-t én pedig mellettük mentem.A tempónkban 10 perc alatt beértünk a kis faluba.
-És most hol keressük? -kérdezte Alex
-Kicsi ez a falu,szerintem váljunk szét és akkor hamar megtaláljuk.Akinek megvan hivja a többieket.
Pont egy útkereszteződésben álltunk.Én elmentem balra,Maddy jobbra Alex pedig egyenesen.
Egy utcában mentem el ahol egész jó üzletek voltak.Megláttam egy ékszerboltot és benéztem a kirakatába,gyönyörű szép nyakláncok,gyűrük,fülbevalók,karkötők csillogtak minden színben.Benéztem az ajtó üvegén és meglátta Natasha-t.Hívtam a többieket,elmondtam hol vagyok és már indultak is.Nat éppem a kijárat felé tartott,azthiszem késö mire ideérnek Maddsék.
Úgy tettem mintha teljesen véletlen mentem volna pont arra ahonnan éppen kijött.
-Áh,szia Nat!
-Milyen nagy meglepetés,hogy itt találkozunk Laura.Mi járatban errefelé?
-Jöttem megnézni ezt az ékszerboltot.
-És te?
-Jöttem javíttatni az igazgatónő medálját.
-Na szia!
-Szia!
-Oh,Nat!
-Igen?
-Nem járt mostanában valaki furcsa alak a falka közelében?
-Nem miért?
-Semmi,csak hallottam egy pletykát.
Elment,már pár épülettel arrébb volt mikor jöttek velem szembe Alex-ék.
-Rájöttem valamire!
-Mi az?
-Azthiszem tudom ki a madár.
-De hát azt eddig is tudtuk.
-Nem,rossz úton jártunk.Mindvégig megakart téveszteni.
-Ha igazad van sikerült is neki,de ki az?
-Rossz ezt kimomdanom,de a madár igazából...