Vérszomj | HOPEMIN

2.rész

Anne előszedte táskájából a csomagolt ennivalóját. Állítása szerint, ő nem hajlandó enni ebből a moslékból, amit itt adnak, ezért hoz magával mindig kaját.
- ...ráadásul egy dögös új diák. - folytatta egy gigantikus vigyort villantva, mintha megütötte volna a főnyereményt. - Jung Hoseok, 17 éves, 180 cm magas. Februárban született, csillagjegye a vízöntő. Nem rég költöztek ide a családjával, csakhogy szülei külföldön dolgoznak, ezért szinte mindig távol vannak. Ja, és a kedvenc színe a zöld.
- És ezt mind most délelőtt tudtad meg? - néztem rá kérdőn.
- Viccelsz? Már az első óra előtt. - nevetett fel. Na igen, ő az én barátnőm. Ez ijesztő, de leginkább hátborzongató. Honnan szedte ezeket az információkat?
- Ez egyébként miért is olyan nagy hír? - értetlenkedtem továbbra is.
- Azért mert a srác hihetetlen helyes, ráadásul rejtélyes is. Csak reggel jött be egy fél órára, hogy a beiratkozási papírokat elintézze, de már is róla beszél mindenki. Ha ilyen rövid idő alatt ekkora népszerűségre tett szert, biztos van valami ebben a srácban.
Bingó. Kiszúrtam, hogy valami történt. Úgy látszik ez az új srác még az izomagyúak fejét is elcsavarta, így idejük sem maradt csínyt kieszelniük ellenem.
- Találkoztál már vele? - faggattam tovább.
- Sajnos nem. Csak a hátát kaptam el pont, mikor ment kifelé. A segge valami isteni! - húzta végig nyelvét felső fogsorán. - Fenébe is! Ha egy öt perccel előbb értem volna be, akkor tuti összefutottam volna vele. - siránkozott magában pletykás barátnőm. Nem szívesen lennék a pali helyében. Alig volt itt már is mindenki róla pletykál. Mi lesz akkor, ha már rendesen bejár?
- Ha igazak a pletykák, akkor elvileg olyan dögös, hogyha elmegy melletted, rendesen megcsap a szexszag, de annyira, hogy lecsúszik a bugyid. - kuncogott Anne.
- Azt azért megnézném. - kacsintok rá nevetve.
- Ugyan Jimin. Szerintem ettől az aurától neked is megmozdulna a picike a nadrágodban.
- Először is, nem pici! Másodszor meg, Anne... még mindig heteró vagyok, ergo a lányok jönnek be.
- Jimin, édes kedves Jimin. Te olyan meleg vagy, mint egy kemence, vagy nem is, inkább, mint a Nap.
- Na kösz. Én is szeretlek. - lengettem meg neki középső ujjam.
- Nyaa ne haragudj. De logikus, ha erre következtetek. Nem nagyon láttalak egy lánnyal sem kavarni úgy... úgy... igazából ovi óta.
- Komolyan az a baj, hogy nem fektetek meg minden csajt? - húztam fel kérdőn szemöldökömet.
- Nem azt mondtam, hogy mindet, de legalább egyet meg kéne már. - kacagott fel. Erre a kijelentésére hátulról meglegyintettem a tarkóját, melynek következtében majdnem belefejelt az előtte lévő ételkupacba.
- Áucs, jól van! Befejeztem. - röhögcsélt továbbra is magában nyakát simogatva. Remélem nyoma marad, úgy is kijárt már neki. Miután befejezte, megtörölgette szemeit.
- Csak tudod olyan fura. Sose nézel meg egy lányt se, és jól lehet veled pasikról dumálni. Szerintem ebből mindenki arra következtetne, hogy meleg vagy. - húzta csalfa mosolyra ajkait.
- Nem vagyok, ismétlem, NEM vagyok meleg. Amit meg te dumálásnak hívsz az abból áll, hogy te pofázol nekem, én meg hallgatlak.
- Oké világos. De az tény, hogy nem sűrűn fordulsz meg lányok után és nem is nagyon keresed a társaságukat. - Megint előbújt belőle a kisördög. Csak azért is boncolgatja a témát, hogy még véletlenül se nekem legyen igazam.
- Nem tudom feltűnt-e, - mutattam körbe - de senkinek se keresem a társaságát. Ami meg a csajozást illeti, nem kell a nyakamra egy barátnő. Csak a gond van vele. Nem elég, hogy kiürítené a pénztárcát, az időmet is felemésztené. - sóhajtottam.
- De hímsoviniszta vagy! Ha csak ezen múlik, be tudlak mutatni egy jó fej barátnőmnek...
- Kösz nem kell! Inkább megyek. - álltam fel helyemről, ezzel megszakítva a lány tervezgetését. Isten ments, hogy Anne összehozzon nekem valami randit az egyik viháncoló követőjével. Elég volt ennyi belőle mára, még így is lesz négy órám, de már most leszívta az összes energiámat. Mi lesz így velem? Bár legalább amíg mellettem van, nem kell aggódnom, hogy Tylor és az izomagyú szolgái esetleg neki állnak velem szórakozni.
- Jól van szüzike menj utadra, de ha hazaérsz, első dolgod az legyen, hogy elégeted ezt a nadrágot. - kuncogott fel barátnőm csilingelő hangján.
- Szia Anne. - hagytam magára a még mindig kacarászó lányt, majd visszavittem a maradékot. Felcsörtettem az osztályba és a hátralévő óráimon folytattam a jól megszokott ablakbambulós tevékenységemet. A csengő megint megmentett attól, hogy beledögöljek az unalomba. Király, irány haza!