𝗕𝗹𝗼𝗼𝗱, 𝗦𝘄𝗲𝗮𝘁 𝗮𝗻𝗱 𝗧𝗲𝗮𝗿𝘀 | ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ

28: véres kéz

Már kezdtem ideges lenni.

Hallani akartam.

- Mondd már, Jimin! – rivalltam rá, talán kicsit túl hangosan.

- Jól van. Szóval miután lecseng az első egy hónapos kezelés, azután a második hónapban ugyan találkozhatsz Jungkook-al, de testi kapcsolat nem történhet köztetek. Se csók, se ölelés, se kézfogás, csupán beszélgetés és bíztatás. A harmadik hónapban pedig egyáltalán nem találkozhattok, még csak nem is láthatjátok egymást. Sajnálom. – végig megfeszülve hallgattam a beszédét, itt-ott kiakadtam, de egyelőre tudtam kezelni, hogy ne robbanjak fel idegességemben.

- Hogy mi? És mennyi idő után láthatom őt? – kérdezett most Jungkook, és láttam, hogy ő sem a legnyugodtabb állapotban van.

- Az attól függ, hogy milyen irányba halad a gyógyulása. Szóval ez most még nagyon relatív. Nem tudok semmi konkrétat mondani, csak annyit, hogy kezdjük el minél hamarabb, és így már pár nappal kevesebb lesz. – pozitívan próbált hozzá állni az amúgy nagyon is negatív témához.

- Jó, mikor kezdjük?

- Legyen, mondjuk hétfő.

- De hisz az már holnapután van. – a maradék jó kedvem is elillant és minden, ami buzogott bennem az a düh, a méreg és a szomorúság keveredése volt.

- Igen. – nézett rám bocsánatkérő szemekkel. – De ha tetszik, ha nem, el kell kezdeni. Azt javaslom, hogy használjátok ki a ma estét és a holnapot. Igaz ezután egy hónapig még lesz lehetőségetek találkozni, de az már nem lesz olyan.

- Jó. Köszönjük Jimin. A viszontlátásra. – megragadtam Jungkook kezét és – viszonylag – szépen kirángattam az irodából. – Ugye itt maradsz ma velem?

- Sajnálom Taehyung, de Yugyeom ma este már nem tud vigyázni Chae-ra. El kell mennem és elhozni Yugyeom-tól Chae-t. Nagyon röstellem. Pedig semmi mást nem akarnék jobban, mint veled lenni. – nyúlt felém, de én kitértem érintéséből.

- Akkor menj a lányodért. Nem érdekel. Majd holnap találkozunk. – integettem neki egyet közelről, majd elkezdtem sétálni a szobám irányába.

Megragadta a karom és kérdőn nézett rám.

- Mi bajod?

- Mi volna? – sóhajtottam egyet és megforgattam a szemeim, egy időben ezzel keresztbe fontam kezeim a mellkasom előtt.

- Látom, hogy van valami bajod. Ne is próbáld titkolni. Ki vele.

- Utálom, hogy van egy lányod. Most már jobb? – elengedte kezem és csalódottan bámult rám.

Én azonban maradtam flegma és közömbös.

- Nekem mennem kell. Szia.

- Előbb én is ezt mondtam. Szia. – rideg búcsúzkodás volt, de csak magának köszönheti.

Minek csinált fel egy lányt.

Ha használt volna gumit, vagy vigyázott volna, most nem volna ez.

Minden az ő hibája.

Minden az Ő hibája.

Már az ágyamon feküdtem, amikor valaki kopogott.

Meg sem várta, hogy válaszoljak azonnal kinyitotta és Molly jelent meg.

- Szia Tae. Hogy vagy? – kedves és lágy hangon beszélt.

Kell nekem most egy társaság.

- Szia Molly. Elég ramatyul. Jungkook haza ment, ráadásul szerintem kicsit összevesztünk, hétfőtől pedig elkezdik a vizsgálatokat. Szóval nem valami fényes a helyzet. Örülök is, hogy itt vagy. – villantottam egy apró mosolyt, amit viszonzott is.