𝗕𝗹𝗼𝗼𝗱, 𝗦𝘄𝗲𝗮𝘁 𝗮𝗻𝗱 𝗧𝗲𝗮𝗿𝘀 | ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ

31: második kötet - kórházi petting

Sajog minden porcikám a sok fekvéstől, de Jungkook az istenért sem engedi, hogy elmenjünk sétálni.

Ehelyett itt bent kell poshadnom a meleg és párás szobában almalevet szürcsölgetve, mert, hogy abban sok a rost, ami most nekem pont jól jön.

Fantasztikus.

Jungkook két személynek való kaját hoz mindennap és készségesen meg is etet.

Néha itt tölti az éjszakát, máskor pedig magamra hagy, de akkor sem vagyok egyedül, mert Molly és Jimin mindig meglátogat, ahogyan idejük engedi.

A kórházi részlegen töltött időm lassan lejár és akkor elkezdődik a kemény kivizsgálások időszaka.

Furcsamód várom, hogy elkezdődjön, mert annak a végeredménye az lesz, hogy meggyógyulok és így élhetek úgy, mint a többi normális ember.

Ami pedig azt jelenti, hogy ezen az intézeten kívül, Jungkook-al egy lakásban... plusz a kislányával.

Aminek már nem örülök annyira, de muszáj lesz elviselnem, ha Jungkook-ot nem akarom elveszíteni.

Jungkook ismét visszatért hozzám egy nagy adag kajával, ami nem más, mint egy tál kimchi és rizs.

A kedvencem.

A pálcákat a kezébe fogja, gondosan egy falatnyit tesz rá, majd számhoz emeli, én pedig kinyitom számat és befogadom a fenséges ebédet.

Nem sok idő múlva a tányér üres és egy pohár narancslevet kapok folyadék gyanánt.

Megiszom és Jungkook-ra nézek.

- Köszönöm.

- Ugyan, mit? – mosoly terül el az arcán, és leül az ágy melletti székbe.

- Hogy itt vagy nekem és törődsz velem.

- Ez csak természetes. A világ végére is elmennék érted, ha az kellene ahhoz, hogy jobban légy. – ráhajolt ajkaimra, majd lágy puszit hintett rá.

Megelégeltem a gyengéd tetteket.

Vad csókba evickéltünk át, amitől mindkettőnk kedve és hangulata is felforrósodott.

- Jungkook... – nyögtem kéjes hangon, mert már ettől teljesen felizgultam.

- Mondjad Tae, mit szeretnél? – simogatta hüvelykujjával alsó ajkam és közben a szemembe nézett.

- Gyere ide mellém. – felállt a székből és mellém feküdt az amúgy is kicsiny ágyba.

Gondosan betakart minket és kértem, hogy vegye le rólam a vicces pulcsit.

Megtette.

A kiszabadult kezemmel simogatni kezdtem a mellkasát és óvatosan csókolóztunk.

Ő pedig tűrte.

Majd nyakára tapadtak ajkaim, itt-ott gyengéden megszívtam a puha és vékony bőrt, néhol pedig csak csókokat hagytam ott bőrén.

Mocorgott mellettem és másik kezemmel meg alsó részeire tévedtem.

Ahol jól érezhetően megoldatlan gondok szűkölködtek.

Lassan kigomboltam nadrágját, majd már épp kezelésbe vettem volna, amikor lenyúlt és megállította a kezem.

- Mit csinálsz? – felhúzott szemöldökkel és megbotránkozott arckifejezéssel bámult rám.

- Csak azt, amit szeretnénk mind a ketten.

- De egy kórházban vagyunk, ráadásul nincs zárva az ajtó.

- Na, igen, pont ezért vagyunk betakarva. Bárki nyit is be, semmit se fog látni, maximum azt, hogy kicsit mozog a paplan, aztán mindenki gondoljon azt, amit akar. – majd a kezem újra nadrágjához csúsztattam.

Most már nem szakította meg a cselekedetem.

Először lassan kényeztettem, majd egyre jobban gyorsítottam a tempón.

Jungkook szájából csak elfojtott nyögések, halk sóhajok jöttek ki, néhol pedig csak szájába harapva élvezte azt, amit csinálok.

- Várj! – leálltam minden mozdulatommal, és tudtam, hogy azért mondta, mert vége lett volna.

Egy kacér mosolyt villantottam, majd lejjebb csúsztam az ágyon és magamra tettem a takarót, így szájjal folytattam azt, amit előbb abba kellett hagynom.

Már nehezebben tudott csendben maradni, végül saját kezét szájára tapasztotta, hogy valamelyest visszafogja a kitörni akaró nyögéseket.

Lassan mozgattam ékességén a számat, de mindig gyorsítottam rajta.

Egyszer jobban bekaptam, máskor csak makkjával játszottam.

Keze hátamra csúszott és kaparni kezdte azt, ebből a jelzésből tudtam, hogy hamarosan készüljek arra, hogy el fog menni.

Teljes erőbedobással szoptam, míg végül megéreztem a számban az örömnedvét.

Egy gyors nyeléssel lenyeltem és felcsúsztam hozzá és a megmaradt gyümölcslével leöblítettem a számban maradt nedvet.

Szájára apró puszit nyomtam és nem vártam volna, hogy visszaadja, de ő azonnal pizsama nadrágom szegélyéhez vezette hosszú ujjait és egy gyors mozdulattal már rám is markolt.

Hirtelen azt se tudtam, hogy hol vagyok.

Az ajtót bámultam miközben ő a nyakamra adott csókokat.

Már ő is a végén járt, amikor halkan benyitott Jimin.

Mikor meglátta, hogy mit művelünk egy bocsánatkérő nézés után ugyanolyan halkan távozott, mint ahogyan benyitott.

Jungkook ebből semmit se vett észre, és jobb is, mert lehet kiakadt volna.

Szaporán vettem a levegőt, és szinte éreztem, hogy mindjárt.

Ki se mondtam és már egész pizsama nadrágom tőlem volt tele.

Kicsit bosszúsan néztem Jungkook-ra, aztán rájöttem, hogy nem ő tehet róla, hogy nem szóltam neki.

Egy zsebkendővel, amit tudtam letöröltem magamról, és nyugodtan feküdtünk egymás mellett.

Mindjárt jobb lett a közérzetünk.

Jungkook ki kelt az ágyból és kifelé igyekezett.

Jungkook szemszöge:

Miután végeztünk, olyan sürgős pisilési inger jött rám, hogy szinte kipattantam az ágyból és a WC-re siettem.

Megkönnyebbülve sétáltam már vissza, amikor Jimin szólított meg.

- Kényelmes az ágy két embernek? Nem fáj túlságosan a kezetek? – értetlenül néztem rá, ő meg csak elnevette magát. Vállamra tette kezét és megütögette. –  Legközelebb legyetek halkabbak. – és evvel elárult mindent.