𝗕𝗹𝗼𝗼𝗱, 𝗦𝘄𝗲𝗮𝘁 𝗮𝗻𝗱 𝗧𝗲𝗮𝗿𝘀 | ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ

46: második kötet - nagyon szeretlek [Vége]

Taehyung szemszöge:

Tűkön ülve várok már napok óta, mert Singer csak olyanokat mondott, hogy „Lassan kész"„Már csak két nap, és kész vagyok" „Már majdnem kész vagyok".

Ezekkel a mondatokkal pedig nem igazán nyugtatott meg.

Biztonságban akartam tudni Jungkook-ot, de legfőképp magam mellett akartam már tudni, érezni és átölelni, de olyan erősen, hogy azt érezze, hogy soha többé nem hagyom őt egyedül.

Már három napja, hogy eltűnt a férjem és már három napja annak is, hogy Singer megígérte, hogy megkeresi.

A rendőrök sehova se jutottak az üggyel, azt mondják biztosan csak elugrott valahova és majd visszajön.

Idióták, gondoltam magamban.

Már, hogy hagyta volna itt egyedül Chae-t és engem?

Meg vannak ezek húzatva?

Felbaszódva megindultam fürödni, de nem mozdult a lábam, meg voltam illetődve és úgy igazából, még mindig sokk alatt voltam.

Nem bírtam épp ésszel felfogni, hogy ez történik velem.

Ennyi rossz után, ennyi baj után a kapcsolatunkban, még mindig jöhet valami rosszabb.

Miért?

Miért?

- Miért? – az utolsó miért egy hangos ordításként szaladt ki a számon és hirtelen gyengének éreztem a lábaimat, majd térdre rogytam és elkezdtem zokogni.

Aznap a kanapén aludtam Jungkook ruháit szorongatva és semmit sem ettem.

A másnap se telt máshogyan, semmi mást nem csináltam csak a kanapén sírtam Jungkook tárgyait szorongatva és kiabálva, hogy miért pont őt kellett elvinnie.

De legfőképp, hogy egyáltalán mi oka volt elvinni és megölni a kislányt?

Rejtély marad, egy baszott nagy rejtély.

Harmadik nap és ő még mindig nincs itthon, ezen felül Singer se mond konkrétumokat.

Bele fogok őrülni a várakozásba.

És, mi van, ha... Úristen, erre még gondolnom sem szabad!

Ismét a mai napom egy semmittevő nap volt, csak azon gondolkoztam, hogy vajon mi lesz ezután.

Egyedül maradok?

Vagy Jungkook még él, és haza jön hozzám?

Bízom Singer képességeiben és a több mint 10 éves tapasztalatában, de aggódom is.

Mi van, ha pont most nem sikerül neki?

Mi van, ha Hoseok még mindig egy elmebeteg pszichopata állat és már aznap megölte és jókat lakmározott belőle?

Mi van, ha megszökött, de elkapták és megölték?

Mi van, ha megszökött, de nem akart visszajönni hozzám, hanem valaki máshoz ment?

Mi van, ha már... nem szeret?

A gondolataimat a telefonom csörgése zavarta meg, és őszintén először fel sem akartam venni, de amint megláttam, hogy kinek a neve villog rajta, azonnal a zöld ikon felé húztam az ujjam, amivel sikeresen fogadtam a hívást, és beleszóltam

- Na, mi van haver? Megvan? Él? Te is jól vagy? – halmoztam el Singer barátomat temérdek kérdéssel.

- Szia Taehyung. – el sem hittem, hogy az én drágalátos szerelmem hangját hallom és azonnal kiléptem a depresszióból, amibe ez alatt a pár nap alatt estem bele.