𝗕𝗹𝗼𝗼𝗱, 𝗦𝘄𝗲𝗮𝘁 𝗮𝗻𝗱 𝗧𝗲𝗮𝗿𝘀 | ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ

34: második kötet - az első hónap

Az első nap.

Ma reggel megkaptam az összes gyógyszert, rendes kaját és sok ember látogatott meg.

Köztük volt Jungkook is, de nem volt az a megszokott önmaga, de betudtam annak, hogy ugyanolyan furcsa neki ez a szituáció, mint nekem.

Nem sokáig maradt bent, de értékeltem, hogy egyáltalán bejött.

Jimin nem igazán értékelte, hogy testi kontaktusba kerültünk, de nem bírtuk ki.

Csak egy csók volt, semmi több.

Vagyis talán két csók volt.

Áh, kit akarok átverni.

Jóformán csak csókolóztunk.

Amikor elköszönt tőlem, akkor megígérte, hogy ez alatt az egy hónap alatt, amíg jöhet, jönni fog.

Ha csak kis időre is, de jönni fog.

Ez az információ adott egy kis motivációt, és így legalább nem olyan besavanyodottan fogom végig vinni ezt a kezelést.

Már három hete tart a kezelés, és Jimin szerint elég jól bírom és viszonylag jók az eredményeim.

A hangsúly azon van, hogy néha elborul az agyam és akkor kiabálok vele, de elnézi, mert tudja, hogy ezek a gyógyszerek csak általános depresszióra és szorongásra vannak.

Még egy hét és vége az első részének a háromból.

Felettébb unalmas egyedül abban a véráztatta cellában, úgy, hogy a hormonjaim a fellegekben tombolnak, és nincs, ki segítsen rajtuk.

Kopogtak az ajtómon és ülőhelyzetbe szedtem magam.

Jimin volt az, mellette Molly-val.

Jöttek vért venni és elvégezni a szokásos kivizsgálásokat.

Hanyatt feküdtem az ágyon és Molly tűt szúrt a kezembe, hogy vért tudjon tőlem venni.

Mikor vagy három kis tubus után abba hagyta, jöhetett a vizeletadás és a székletminta.

Jimin ezután egy kislámpával megnézte a látásom, egy másik apró műszerrel a hallásom és a reflexeim is ellenőrizve lettek.

Ez megy mindennap.

Lassan elfogy a vérem, de ekkor felszólal az okos Jimin és közli velem, hogy a vérünk nem tud olyan gyorsan elfogyni, ha csak nem vágnak el egy ütőeret, amitől gyorsan elvérzel.

Megnyugtató, bár én vagyok az, akinek ezt a legjobban tudnia kellene.

- Jimin, bevallom, kicsit félek mi lesz velem, ha nem fogom szedni a gyógyszereket... – halkultam el mondandóm végére és félszegen rápillantottam.

- Nem kell tőle tartanod. Itt megfigyelés alatt leszel és vigyázni fogunk rád. – próbált megnyugtatni, de nem igazán tudtam hinni neki.

- Múltkor is mi történt... pedig itt voltam az intézetben.

- Igaz, de akkor nem ilyen megfigyelés alatt! – javított ki, és úgy gondoltam, hogy lehet igaza van és itt most tényleg biztonságban vagyok.

Miután kimentek megint magamra maradtam és így tértem nyugovóra.

1 hét után

Az egyharmada a kezeléseknek kipipálva.

Egy nagy fehér szobában ülök szemben velem pedig Jungkook és Jimin foglalnak helyet.

Mindenki az eredményekre vár, és lehet érezni a feszültséget a levegőben.

Egy sárgaruhás alak nyit be a szobába, az asztalhoz lép és egy köteg papírt hagy az asztalon.

Bólintással megköszönjük és nyúlnék a borítékért, amikor Jimin elkapja a kezem és rám néz.

- Figyelj! Bármit is rejtsen ez a halom papír, ígérd meg, hogy nem akadsz ki és folytatod a kezelést!

- Jó, csak nézzük már meg! – izgatott voltam és nem igazán tudtam leplezni.

- Nem! Ígérd meg!

- Rendben! Megígérem. – még a kezemet is a szívemhez emeltem, hogy hatásosabb legyen az ígéretem.

- Na, nyisd ki! – engedett szabad utat nekem a papírok tartalmához és azonnal az elsővel kezdtem.

Olvastam és olvastam, azonban szinte semmit sem értettem a nevemen kívül.

Fújtattam egyet és Jimin kezébe nyomtam a lapokat.

- Nem értem! – akadtam ki, ők pedig elkezdtek hangosan nevetni.

- Tudom! És pont ezért hagytuk, hogy te vedd először kézbe! – röhögtek tovább, én pedig ideges lettem.

- Ti piszkok. Tudtátok, hogy szakszavak lesznek benne, ráadásul latinul, és hagytátok, hogy lelkesen elkezdjem olvasni?

- Igen! – Jungkooknak már könnyek folytak a szeméből annyira nevetett, míg Jimin már a padon feküdt és a szoba a hahotázástól visszhangzott.

- Marha viccesek vagytok! Ha-ha-ha. – néztem rájuk – Most már mondjátok el, hogy mi bajom van. – Jimin felkelt a padról, komoly arcvonásokat varázsolt magának, ez időben Jungkook könnyeit letörölte és szintén komolyan állt hozzá a szituációhoz.

Jimin és Jungkook kezükbe fogtak egy-egy papírt és hozzáértően olvasni kezdték.

- A CT és az MRI is mutat elváltozásokat az agyban. – szólt először Jimin.

- De, hál istennek nem olyan súlyosak, mint ahogyan azt elsőre hittük. – adta hozzá Jungkook.