𝗕𝗹𝗼𝗼𝗱, 𝗦𝘄𝗲𝗮𝘁 𝗮𝗻𝗱 𝗧𝗲𝗮𝗿𝘀 | ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ

30: második kötet - prológus

Taehyung szemszöge:

Az elmúlt pár nap rettenetes fájdalommal járt.

Szinte semmit sem tudtam megfogni a saját kezemmel.

A sebek annyira mélyek voltak, hogy mindent Jungkook intézett helyettem.

Igen, még a pisilésben is segített.

Mondjuk azt nem bántam.

Jimin szerint 3 hét múlva már ismét lehetek a szobámban, azonban felkészített arra, hogy egy nap szobában alvás után szigorúan elkezdjük a kivizsgálásokat.

A szavaival élve: „Nem várhatunk tovább, az életed forog kockán."

Túldramatizálja.

Élek, nem?

Ami igazán lesokkolt, az egy felettébb fura hír.

Jimin és Jungkook szerint a rendőrség őrizetbe vett, de mivel beteg vagyok és nem beszámítható így nem kell börtönbe vonulnom, de az intézetben szigorúbb fogságra fognak.

Marha jó.

Pont ez hiányzott még Jungkook kis takony gyereke mellé.

Egyébként is furcsállom, hogy idáig nem hozta be azt.

Nem nagyon hiányzik, hátam közepe se kívánja.

Jó így nekem, hogy nincs itt, így Jungkook csak velem foglalkozik.

Kell ennél jobb?

Volna itt valami jobb, de van egy olyan érzésem, hogy Jungkook nem lenne benne, vagyis bennem.

Eszmefuttatásom után egyből szomorkás hangulat vette át az uralmat felettem, és elgondolkodóan bámultam magam elé a fehér, üres falra.

Jungkook már igazán visszajöhetne, hiányzik, plusz szomjas is vagyok.

Miután kimondtam e sorokat Jungkook jelent meg a szobában és boldogan észlelte, hogy felkeltem a kis szunyókálásomból.

Nyom egy puszit számra, amin kicsit elidőzik, és végül egy csókban teljesedik ki.

Mostantól többször fogok elaludni, ha utána ilyen jutalmat kapok.