Egy új élet felé - 2. évad

1. rész - A tizedik Kirishima

Bakugo Katsuki kómásan tért magához. A kibaszott ablak kurva függönyét megint elfelejtette elhúzni, és a rohadt nap fénye telibe kapta az arcát már kora reggel. Hupsz...

Deku mondta neki, hogy ne káromkodjon ilyen sokat, de hát a gondolatokat ki hallja meg? És amúgy is. Kevés dolgot utált jobban annál, mikor reggel a nap égető sugaraira kellett kelnie.

Nagyot nyújtózkodva felült, és oldalra pillantott. Az ágy bal oldalán ott aludt élete szerelme. A zöld, borzas hajtincsek a szeplős arcra hullottak, a sötétbarna szempillák pedig meg se rebbentek. Midoriya Izuku maga volt a békés gyönyörűség. Katsuki végtelen boldogsággal nézett rá, arcán egy meghitt mosoly terült szét.

Óvatosan felkapta a párnáját, majd teljes erőből lesújtott.

- ÉBREDJ, DEKU! - üvöltötte teli tüdőből.

- Mi a...! Kacchan! Mi az...?!

Izuku felült, és majdnem kiesett az ágyból ijedtében.

- Mi történt?! - nézett körbe riadtan. Kék és zöld szemei körbejártak a szobában, végül megállapodtak Katsukin, aki az ágyon fetrengve röhögött.

- Meglepetés!

- Ez nem volt vicces! - puffogott Izuku. - Azt hittem, valami baj van!

- Mi a tetves jó égért kiabáltok? - nyögte Aki, és nagyot ásítva belépett a hálószobába.

- Van fogalmatok róla, hogy mennyi az idő? - követte őt a húga.

Borzas, derékig érő szőke hajuk ezer felé állt, és mindketten ugyanolyan hálóinget viseltek. Ha nem lett volna az apjuk, Katsukinak halványlila gőze nem lett volna arról, hogy melyik lány melyik.

Inko megrázta a fejét, hogy megszabaduljon az arcába lógó tincseitől.

- Apátok úgy gondolta, hogy jó ötlet egy párnával mért ütéssel ébreszteni engem - adta meg a választ Izuku. - És ha az időérzékem nem csal, fél hét körül járunk.

- Talált - nézett ki az ablakon Inko, és az ágak árnyékára mutatott, amikből egyszerűen meg tudta mondani, hány óra van.

- Ha apa így felvert mindenkit, csinálok reggelit - szólt be az ajtón Izumi.

Mikor Katsuki kivánszorgott a konyhába, örökbe fogadott fiuk éppen vizet forralt a teához.

- Tojást? - meg sem várva a választ, egy adag rántottát tett le elé az asztalra. - Mindjárt kész a tea.

- Könyörgöm, ne költözz el - sóhajtott Katsuki, és levágott magának egy szelet kenyeret. - Nem lenne jó, ha Satsuki költözne be hozzánk?

- Nem örülnétek neki.

- Satsuki-channak? - hördült fel Inko, aki éppen belépett a konyhába. - Te megvesztél! Az lenne a legkirályabb dolog, ha itt lakna ő is! És ide születnének meg a gyerekeitek!

- Na állj! - szólalt meg Katsuki, fenyegetően a lányára szegezve a villáját. - Nem vagyok hajlandó még több neveletlen kölyköt megtűrni itt! Izumi, inkább mégis költözzetek össze. Csak reggelente gyere át és etess meg minket. Nincs kedvem visszaszokni a korai főzésre.

- Pedig még mindig jobb vagy mint én - jegyezte meg a fekete hajú fiatal.

- Attól még utálok reggel főzőcskézni. Az ember legyen kipihent, ha főzni akar...

- Én elf vagyok.

- Na látod, itt a pont.

- Mmm, csak nem rántotta van reggelire? - jött be Izuku is.