– Apaaa! Apa, nézd!
A kezét felemelve bemutatta a kis szikrákat, amik ide-oda pattogtak a tenyerén.
– Nahát, Denki, ez csodálatos!
Hizashi lelkesen felkapta, és megpörgette a levegőben. Denki nevetett, hiszen most fedezte fel a mágiáját.
– Szerinted ez a titokzatos anyukám ereje? – kérdezte, ahogy tovább pattogtatta a kezeit. Többre egyenlőre nem volt képes.
– Egészen biztos vagyok benne – mosolygott Yamada, és leült vele a dolgozószobája asztalához.
– Akkor már nem csak a nevemet, de a mágiámat is tőle kaptam! Egy nap biztos meg fogom találni, hiszen egy csomó dolgot adott nekem.
Hizashi szomorkásan megsimogatta a négy éves fiúcska fejét.
– Szívemből kívánom, hogy egy nap találkozzatok, és az édesanyád lehessen, ahogy azt a levélben is kívánta.
– Amit mellém tett le az ajtóhoz?
– Igen.
– Azt írta, meghaltam volna, ha elmondja annak a rossz embernek, akinek dolgoznia kell, hogy a gyereke vagyok.
– Igen, éppen ezért feláldozta a saját biztonságát azért, hogy téged megmenekítsen. Ez azt jelenti, hogy hiába vált meg tőled, akkor is szeret.
Denki arcán végigfolytak a könnyek, ahogy a legmagasabb torony zászlórúdjába kapaszkodva letekintett a ragyogó épületre, amit Katsuki és Inko ereje egyre hevesebben rombolt.
– Akkor is szeretett... – motyogta. – Értem szenvedett tizennyolc évig...
Izumi a távolban Akival és Daichival együtt egyre távolabb terelték a vizet, amit bevezettek a városba. A hirtelen kialakított békés folyón hajók tömkelege úszott, amire felsegítették azokat, akikben nem akartak kárt okozni. Mikor a kikötőkből szerzett gályák alig öt mérföldre végre megfeneklettek, Denki lenézett a mélybe. Itt volt az az ember, aki miatt mindez megtörtént. Aki miatt el kellett veszítenie az édesanyját.
– MIND MEGFIZETTEK!
A karjai belefájdultak az erőfeszítésbe. Feltámadt a szél, felborzolta a tenger vizét, a port és a homokot kavargó füstköddé változtatta. A pálmafák és a szabályosra vágott kis bokrok levelei táncba kezdtek.
Az égen vészjósló, éjsötét felhők gyűltek. Pillanatok alatt esti félhomály borult a tájra, a mennydörgések halálos erejükkel csatát vívtak a fellegekben.
Todoroki óta nem kavart ilyen kaliberű vihart. És azóta erősebbé, koncentráltabbá vált. A gyerekeire gondolt, Kyokára, és az édesanyjára.
Bár ő nem látta, a szeme aranysárgán ragyogni kezdett. Még Labraz volt királya sem tudta belőle kihozni azt, amit most a gyász. Életében először tört ki belőle az isten, aki benne élt.
Tokoyami szemszöge:
Az egyik fáklya hirtelen meggyulladt. Sötét Árny elejtette a karmai között lógó hullát, és fajtársára meredt, aki maga előtt lebegtette a fényt adó fadarabot.
– Nocsak, micsoda megtiszteltetés – susogta a démon.
Fumikage riadtan nézett körbe.
YOU ARE READING
Egy új élet felé - 2. évad
FanfictionAhhoz, hogy teljes mértékben értsd a történetet, el kell olvasnod az első évadot is, amit ugyanezen a címen megtalálsz a sztorijaim közt. Ha viszont már ismered Bakugo és Midoriya történetét, vagy egyszerűen nem akarod elolvasni, és ezzel kezdesz, ö...
