Egy új élet felé - 2. évad

15. rész - A gonosz maga

– Bakugo. Tokoyami. Nyírjuk ki ezt a mocskot.

Egyiküknek sem kellett kétszer mondani. Katsuki kezei szikrázva felrobbantak, és a detonációt a démon felé irányította. Az ki sem tért a támadás elől. A lyukak, amiket Katsuki okozott neki, pár másodperc alatt összeforrtak.

– Szóval erre nem hatnak az egyszerű támadások, mi? – sziszegte.

– Fedezzetek, és ne álljatok az utamba! – dörrent rájuk Sötét Árny. – Én vagyok az egyedüli, aki érdemi sebzést tud bevinni neki!

– Attól még mi is próbálkozni fogunk! – kiáltotta Eijiro, és a kardját előreszegezve támadott.

A démon gyors volt, és Sötét Árnyra koncentrált a leginkább. Ő is tisztában volt a fenyegetettségi szintekkel. Eijiro és Katsuki bőszen támadás alá vették, a figyelmét nem hagyták egyfelé irányulni.

– Pusztuljatok az útból! – ordította a szörny, ahogy két új, pengeéles kart növesztett. Katsukinak a lábát érte a vágás, alig tudott kitérni annyira, hogy ne veszítse el a végtagjait térdtől lefelé. Eijirot természetesen meg sem sebezte a lény, viszont tisztességesen a falhoz vágta.

Sötét Árny már egyáltalán nem hasonlított arra az idegesítő, őrült kis démonra, akit ismertek. Egy vörös szemű, hatalmas bestia állt a helyén. Fumikage már harcolni sem tudott. Minden mágiáját neki adta.

– Eijiro! – kiáltotta Katsuki, mire a sárkány odaugrott hozzá.

– Ez szívás – nézett a lábán esett vágásra. – Tudsz járni?

– Alig. Dolgozzunk össze!

– Ahogy mindig – vigyorodott el élete legjobb barátja. – Mindenképp megmentjük Midoriyát!

– Ez nem is kérdés!

Eijiro a hátára vette, és a magasba emelkedett. Katsuki és ő elpusztíthatatlan párost alkottak. Míg Eijiro kivédte a démon újabb támadásait, addig Katsuki erőteljes fényt generált, elvakítva őt. Mikor a képébe robbantott, Sötét Árny előnyt kapott, így jó pár sebzést be tudott vinni neki.

A harc erejétől a mennyezet megrogyott, és félő volt, hogy a fejükre omlik.

– Eijiro, változz át! – kiáltotta Katuski. – Menj Fumikage és Sötét Árny fölé, aztán változz át!

– De akkor ránk fog omlani az összes felső szint!

– Épp ez a cél...!

Eijiro megértette, és Tokoyami fölé repült.

– Sötét Árny, készülj! – kiáltotta, majd felvette a sárkány alakját.

Óriási, vörös termete számára a terem hamar szűkössé vált. A plafon megremegett, és elképesztő robaj kíséretében összeroppant. A sziklatömbök mint a nyári zápor, úgy hullottak rájuk.

Eijiro kitárta szárnyait, és Fumikagét megragadva felrepült. Sötét Árny gyorsan felkapaszkodott a hátára, magával rántva kimerült társát is. Katsuki a körmeit is belevájta Ei hátába, akkora erővel kapaszkodott. A sárkány kiröppent az összeomló épület alól, felemelkedett jó pár métert, majd a legközelebbi tornyot is rádöntötte a palotára.

Hatalmas dörejjel dőlt össze a fő szárny, tekintélyes méretű felhőt kavarva. Mikor a porköd valamennyire leülepedett, megpillantották a kastély összezúzott maradványait.

– Szerintetek... szerintetek meghalt? – lihegte Fumikage.

Egy betört falú folyosóról Inko és Hizashi ugrottak le a hulladékra.