Egy új élet felé - 2. évad

4. rész - A démon

Aki a tó partján üldögélt a kedvenc szikláján. Csizmája sarka néha koppant egyet a jeges kövön, ahogy a lábát lóbálva várta a kapást. A lék tőle nagyjából négy méterre volt, a felszíne opálosan csillogott.

A nádas csendes volt körülötte. Sőt, minden csendes volt. Mióta a démonmágia végigsöpört az erdőn, sok minden megváltozott.

A legtöbb elf, alakváltó és ember érzelmileg rendkívül instabil lett. Az apja mindenen feldühödött, Izumi alig győzte féken tartani, az anyja pedig a legváratlanabb pillanatokban kezdett el szipogni. Ilyenkor általában megfázásra hivatkozva elsietett zsebkendőt keresni, amit mindig valahol kint talált meg, hiszen ott senki sem hallotta, ahogy kisírja magának a bánatát.

Inko négy napja volt eszméletlen, és semmi életjelet nem produkált a légzésen kívül. Sápadt volt és mozdulatlan, mint egy halott. A Harada kölyök ittlétének második napján az anyjuk tisztázta, hogy ez a gyenge, rettentő mágia hozta ki belőle az erdővel való tökéletes összhangot.

Ami ennél is meglepőbb volt, hogy Libelle is ezért született savsárkánynak. Ő is ugyanolyan lett volna, mint Eijiro és a testvérei, ha az erdőt nem éri el már akkor ennek az erőnek az előhangja. Mina ugyanúgy egy tűzsárkánynak készült életet adni, de a mágia ebben megakadályozta.

Mikor Izuku megvizsgálta a kislányt, a lapockái között, kissé lentebb talált két vízcsepp alakú foltot, ahol a bőre világosabb volt, mint a háta többi részén. Az eltűnt szárnyak nyomai.

És ebből következett a második probléma. Ha Inko mágiája és Libelle teste így reagált a démon jelenlétére, kiket ért el még, és hogyan fogja őket befolyásolni? Az érzelmi hullámvölgyek is ezzel voltak magyarázhatók, amiket a legtöbben rendesen megszenvedtek.

Aki is pont egy ilyen közepén volt. Életében nem horgászott még, de most valahogy hatalmas kedvet érzett rá. Ezért ült most egy horgászbottal a kezében a sziklán, tudván, hogy a halak aligha veszik észre a horgot és a csalit. Fogalma sem volt, hogy kell melegebb időkben horgászni, nemhogy télen.

Mégis, csendesen gubbasztott a sziklán, várva, hogy végre történjen valami. Az erdő szokatlan csendje megnyugtatta, ahogy csak a saját lélegzését és a jég ropogását hallotta.

A békéjét végül a nád zörrenése zavarta meg. Jobbra tőle a száraz, barna rengeteg megmozdult, a jég megreccsent, majd Ryoko botladozott ki a sziklákra. A legidősebb Kirishima lány kirázta vörös fürtjeiből a havat és a náddarabkákat, majd rávigyorgott.

- Jó hírt hoztam! Anyukád rájött, hogyan győzheti le a démont!

Aki kezéből kiesett a bot, és a lány akkora lendülettel ugrott fel, hogy megcsúszott a jeges kövön, minek köszönhetően ismét ülő pozícióban találta magát.

- Egész eddig csak vizsgálta! Honnan jött rá?

- Sötét Árny meg Kaminari-san segítettek neki, és közösen kitalálták, hogyan lehetne eltávolítani a démont annak a Haradának a testéből, aztán megölni - magyarázta Ryoko. - Valami olyasmit mondtak, hogy ha a mágiáját megerősítik, akkor talán rögtön utána fel is tudják ébreszteni. És ha a démon meghalt, akkor ez a mérgező varázs is szép lassan, pár nap alatt el fog veszni a semmiben.

- Ezt örömmel hallom - mondta Aki, s nehézkesen újra feltápászkodott, de most óvatosabban.

- Gyere, menjünk vissza - nyújtotta felé a kezét Ryoko. - Nem is értem, miért vagy itt, egy magad eszkábálta horgászbottal...

- Kedvem támadt halat fogni.

- Így, a tél közepén? - nevetett fel a sárkánylány. - Ha ennyire tetszik, megtaníthatom, hogyan pecázz úgy, hogy legyen fogásod is.