Egy új élet felé - 2. évad

7. rész - Új veszélyek

- Micsoda megkönnyebbülés végre itt lenni! - sóhajtotta Yamada, és vigyorogva körbenézett. - Pont indulás előtt érkeztünk, mi?

- Ami azt illeti, van még addig két óránk. Éjszakára szeretnénk legalább öt mérfölddel elhagyni a határt - magyarázta Katsuki, gépies mozdulattokkal élezve a kardját.

- Nyúzottnak tűnsz. Bírni fogod a feszített tempót?

- Te beszélsz? Negyvenhat vagy!

- Hé, hé, csak három hónap múlva leszek annyi! És az erőm még mindig a régi.

- Ha te mondod... hol van Aizawa?

- Ott jön, csak hát, tudod milyen. Ha ő jön, vele jön az egész bagázs.

A bagázs megnevezést Yamada Aizawán kívül a mindig mosolygós Emire, és két gyermekükre, Hiroakira és Teshire értette. Hiroaki az apja fekete haját, nyugodt személyiségét, és anyja zöld szemeit örökölte. Teshi a bátyja tökéletes ellentéte volt. Még egy olyan kirobbanó elfet, mint ő, ritkán lehetett találni. Fekete szemei most is vidáman csillogtak, türkiz haját egy szoros, hosszú fonatba fogta.

- Szia, Bakugo! - integetett Katsukinak már messziről.

- Sziasztok! - Katsuki felállt a padról, amin eddig ült, és a kardját odébb téve megölelte a felé rohanó lányt.

- Hol van Inko-chan? Apa azt mondta, megbetegedett.

- Ha az emlékezetem nem csal, Kirishimáéknál lesz, Akival együtt.

- Az jóóó! Tatsuonak is köszönök akkor! Meg a többi sárkánynak is, de Tatsuo a legjobb barátom... Anya, elmentem Kirishima-sanékhoz!

- Várj meg! - kiáltott utána az anyja. - Veled megyek! Szeretnék köszönni Minának.

Mikor anya és lánya eltűntek az egyik fára vezető lépcsőn, Aizawa végre megszólalt:

- Démonmágiától bűzlik az egész erdő - morogta, és fürkészve körülnézett, mintha arra számítana, hogy egy szörny ráugrik a lombok közül.

- Pedig már szellőzünk. Kinyírtuk a démont. Pontosabban Deku nyírta ki - mondta Katsuki, majd gyorsan összefoglalva elmondta nekik a történetet. Időközben Izuku is befutott, és lelkesen üdvözölte a látogatókat.

- Eijiroéktól jövök, szóval láttam a lányokat is - mosolygott Aizawára.

- Ennek örülök. Hallom, utánamentek a második démonnak is.

- Nem hagyhatjuk, hogy visszatérjenek. Még fél évszázada sincs, hogy eltűntek a föld színéről.

- De azért már majdnem megölték a lányunkat. És ezért megölöm az összeset - morogta Katsuki.

- Én veletek megyek - húzta ki magát Yamada.

- Én nem. Bocsássatok meg, de nem akarom itt hagyni Emit és a srácokat. Nem fogom még egyszer megkockáztatni, hogy örökre elszakadjunk egymástól... - mondta színtelen hangon Aizawa.

- Az én gyerekeim már mind felnőttek, szóval nincs miért aggódnom - Yamada megpaskolta az övén lógó két kardot. - Még mindig én vagyok a legjobb kardforgató egész Labrazban, jó hasznomat veszitek majd.

- Sensei, magának vannak gyerekei? - hökkent meg Izuku.

- Rengeteg! A két legkomiszabb itt áll előttem - nevetett rájuk a férfi, és összeborzolta Izuku és Katsuki haját, mire Aizawa és Hiroaki is elmosolyodtak.

Izuku szemszöge:

- Nem jöhetsz.