Egy új élet felé - 2. évad

6. rész - Meggondolatlanság

Másnap reggel Inko végre felkelhetett, de Izuku egy pillanatra sem tévesztette szem elől. A kérésére Katsuki könnyű ebédet főzött zöldségekből és csirkéből, mert félt, hogy a lánya gyomrát megülné a nehéz étel négy evésmentes nap után.

- Cöh... nyúltáp - rágcsált egy csontot Eijiro, és a tányérján odébb tolta a répa- és krumplidarabokat.

A Kirishima család tágas otthonában ültek, Katsuki pedig elhozta uzsonnára az ebéd maradékát.

- Deku mondta, hogy főzzem ezt - vonta meg a vállát. - És igazság szerint így én is nyugodtabb vagyok. Nem akarom, hogy a gyereknek valami fekélye legyen.

- A fenét lesz fekélye. Amikor az ikrek elkapták egymástól a bárányhimlőt, és olyan lázuk volt, hogy felgyújtották a párnáikat, tudod mit ettek? Ugyanazt a húst, mint mi. Olyan étvágyuk volt, hogy én is megirigyelhettem volna!

- Te még most is meg tudod irigyelni - kacagott fel Mina, ölében Libelle-t dajkálva. - Apropó irigység, mi volt tegnap a rendelőben? Tényleg megvertél egy délit? - pillantott Katsuki felé.

- Ja. De meg volt rá az okom - morogta Katsuki. - Megcsókolta Dekut. Aztán a képembe mondta, hogy váljunk el, mert feleségül akarja venni.

Az emléktől ökölbe szorult a keze, ahogy ismét feltűnt előtte Harada, ahogy barna szemét összehúzva, azzal a halvány, förtelmes mosolyával szinte parancsolva mondja neki, hogy hagyja el élete szerelmét.

Mina hitetlenkedve csóválta a fejét.

- A gyerekek elvannak a déliekkel, de nem hittem volna, hogy ezek ennyire ostobák lennének. Vagy vakok. Inkább mindkettő. Mikor kitűztétek az esküvőtök időpontját, pont teherbe estem Ryokoval, és a szülés lehetséges időpontja felé akartátok megtartani a lagzit. Én voltam az egyetlen, aki nem tudott táncolni. És mégsem mondtam, hogy halasszátok el, mert nekem kedves volt az életem.

- Téged sosem bántanálak - nézett rá Minára hitetlenkedve Katsuki. - Az egyik legjobb barátunk vagy, és te csináltad a lányok ruháját az alkalomra.

- Láttatok már két olyan édes kis koszorúslányt? - mosolyodott el az emlékre a félvér alakváltó.

- Rin, Kayda és Tatsuyo is aratni fognak majd Izumi és Satsuki esküvőjén - intette le Katsuki.

- Tényleg, az mikor lesz? - kérdezte izgatottan Mina. - Olyan aranyosak együtt, és mikor annyi idősek voltatok, mint most Izumi, már gyerekeitek voltak.

- Satsuki egyenlőre nem szeretne gyereket. Neki most elég az, hogy segíthet Tsuyunak Rin körül, és ellátogat minden hónapban legalább kétszer Samidare-hez.

A középső Asui három éve az erdő keleti részébe költözött, mert ott talált magának munkát és szerelmet. Satsuki, Tsuyu és Rin másnap akartak tenni nála egy újabb látogatást, hogy megnézzék, jól van-e. Mivel Tokoyami és Sötét Árny Katsukiékkal tartott a tervezett démonvadászatra, ott is szerettek volna maradni pár napig.

- Hát... végül is nem mindenki olyan, mint ti - mutatott rá Mina.

- Ja, nem őrültek meg, és kezdtek nyulakként viselkedni - vihogott fel Kirishima.

- Te beszélsz?! Tíz gyereked van, te barom! - dörrent rá Katsuki, mire Eijiro még jobban nevetni kezdett, és lecsúszott a kanapéról.

- Halkabban, így nem tudunk kártyázni, és megint veszteni fogok! - szólt rájuk Ryu, aki mérgesen dugta be a fejét a nappaliba.

Katsuki vigyorogva csóválta a fejét. Volt, van és lesz is olyan, ami soha nem fog változni. És ezek közé Eijiro idióta személyisége bőven beletartozott.