exchange student ⚣

2.

A három fiú, mint korábban Taehyung is, rögtön a lényegre tért, azaz a személyes adatokra. Ők viszont jóval hamarabb észrevették azt, amihez Taenek percek kellettek.
A nevet.

- Jungkook?- ráncolta össze a szemöldökét Namjoon.- Ez nem angol név.
- Az biztos- helyeselt Hoseok is. Yoongi bólintott.
- Igen, ezt én is észrevettem. De örülök neki. Nem is tudjátok elképzelni, mennyire féltem attól, hogy kihez kerülök.
- De, Tae, el tudjuk képzelni. Hónapok óta csak ezt hajtogatod- nézett rá oldalra hajtott fejjel Yoongi.
- Jó, jó. De az azért még sem olyan. Na mindegy. Hol jártok a dalokkal?

A sikeres tématerelés után a négy fiú a legújabb dalszövegeikről kezdett diskurálni. Taehyung már egy jó ideje kész volt vele és már sokszor át is beszélte a barátaival, szóval pár perc után kikapcsolódott a beszélgetésből és inkább eldöntötte: becsengetésig megkeresi a Jungkook gyereket. Gyerek. Szinte még tényleg csak egy gyerek.

A mappában Jungkookról egy képet is csatoltak, a könnyebb beazonosítás miatt, illetve egy linket is nyomtattak a kép alá, így Taehyung hamar megtalálta a fiút instagrammon (amúgy Taehyungnak tényleg van instája, szóval van esély rá, hogy a többieknek is, de shh).

A barna hajú fiú láttán Taehyungnak majdhogynem tátva maradt a szája. A kicsi, fekete fehér képen, ami a lapon pihent, alig látszott a fiatalabból valami, viszont a profilján minden fent volt, amire Taenek szüksége lehetett. Még sokkal több is. És egyértelműen megtudta, hogy Jeon Jungkook ázsiai kinézettel rendelkezik. Pontosabban, koreai névvel és koreai arccal.

Még mindig padja körül legyeskedő társai felfigyelhettek hirtelen hangulatváltozására, mert hirtelen abbahagyták a diskurálást és érdeklődve néztek le rá a pad mellől.
- Baj van?- kérdezte Namjoon.
- Nem, nincs. Megtaláltam Jungkookiet.
- Nocsak, már becézed is?
- Na mutii, hogy néz ki?- pattogott Hoseok vigyorogva. Hogy ez a gyerek mindig vigyorog... ellenállhatatlan.

Taehyung a fiúk felé fordította telefonját, azok pedig izgatottan kapták ki kezéből a készüléket, ami Yoongi mancsában kötött ki végül, az ő válla fölött leste azt Hoseok, Namjoon pedig Suga előtt, fejjel lefelé nézte a képernyőt.

- Ez olyan, mint én vagyok- nézett fel Hoseok.- Meg, mint Yoongi hyung és Namjoonie hyung. Vagy mint te, Tae. (ngl fogalmam sincs, miért írtam ilyen gyerekesnek Hoseokot, bocsássatok meg)
- Igen, valószínűleg koreai. Nagyon úgy néz ki- bólintott Tae határozottan.
- Írj ne...- szólalt meg Yoongi visszajuttatva a telefont tulajdonosához, mikor megszólalt a csengő.-ki. Akkor majd következő szünetben.
- Hyung!- szólította meg Tae Namjoont.- Nem ülsz mellém? Chim beteg- kérdezte a fiú.
- Dehogynem. Mi baja a törpének?
- Megfázott- forgatta meg szemeit Taehyung.

Egy izgalmas órával később, még mindig ugyan abban a tanteremben, Tae elhatározta, hogy ír a kis cserediákjának, a biztonság kedvéért angolul. De előbb bekövette.

_Tae_TeaV: Szia:)

Jungkook valószínűleg nem volt fent, mert nem válaszolt. Még akkor sem, amikor Tae már Jimin szobájában ücsörgött suli után.
- Jó étvágyat- adta át barátjának az oly kívánatos ráment.
- Köszönöm Tae. Nagyon cuki vagy. Na mesélj! Megvan, kihez mész?- kérdezte a kócos törpe orrhangon pici kezeivel markolva a leveses dobozt.
- Meg! El se fogod hinni, Jungkook a neve és 18 éves és koreai ő is és...
- Várj, várj, várj! Micsoda? Jungkook...? Koreai, 18?

Taehyung imádta Jimint. Tökéletes hallgatóság volt. Mindig érdekelte a téma, mindig jókor és jót kérdezett. A kellő időben háborodott, vagy nevetett fel. A lehető legjobb ember Taehyung számára. Nem véletlenül lettek szinte legjobb barátok az első pillanatban, hogy egymáshoz szóltak.

- Igen! De nézd, inkább olvasd el ezt, addig én hozok magamnak vizet, ha nem bánod.
- Érezd magad otthon. Mint mindig. De siess vissza.

Taehyung lecaflatott a lépcsőn és a hűtőből kikapott egy palack vizet. Visszafelé menet szembe jött Jimin tündéri anyukája.

- Oh, szia Tae, ezt fel tudnád vinni Jiminnek? Már megint elfelejtette...- forgatta meg szemeit és Taehyung kinyújtott kezébe ejtette a lázcsillapítót.
- Persze.
- Köszönöm. És azt is, hogy itt vagy. Bár egy kicsit azért féltelek, remélem, nem kapsz el semmit tőle- húzta el a száját.
- Dehogy kapok. Immúnis vagyok Jiminre- nevetett fel hangosan, majd visszatért a beteghez.

- Hallom, jól elnevetgéltél anyámmal, míg én itt szenvedek lázas betegen- tette keresztbe karjait dühösen a pici.
- Ugyan már, tömted a fejed- mutatott Tae az egyértelmű bizonyítékra, amely az üres doboz volt az éjjeliszekrényen.- Ezt meg vedd be, mielőtt meghalsz- nyomta a kezébe a bogyót.
Miután Jimin lenyelte a gyógyszert, hirtelen ült fel az ágyban.
- Jungkook! Ismerem.
- M- mi? Honnan?
- Busanból származik. Mint én- adta a szerinte érthető választ.
- De ha onnan származik... hogy kerül Angliába?

Jimin egy pillanatra abbahagyta minden cselekedetét és lefagyva nézett Taere, majd egy értetlen pillantással illette.
- TaeTae. Mennyit aludtál te? Csak mert régen volt utoljára, hogy ilyen faszságot kérdeztél. Én is Busanból származok, mégsem ott tanulok. Elköltözött.
- Uhmm. Sajnálom. Nem vagyok ma toppon. Lehet elkaptam tőled a lázat.
- Azt nem is lehet elkapni.
- Tudod, hogy én képes vagyok rá...
- Igen, ez igaz.
- Inkább mesélj Jungkookról.
- Hát jó. Minden ott kezdődött, hogy...

-
-
-

hejhaj. mindmeghalunk.
~random fact: dúl a koronavírus és már itt is itt van. mossatok kezet amilyen gyakran csak tudtok~
na igen, 18'ban még nem volt ilyen, de mint mondtam az előző részben, most a jövőből jövök, oké?
181204