27.

714 76 20
                                    

Taehyung szemszöge:

Szerencsére beljebb már nem volt olyan ápolatlan a birtok, mint a kapunál, így Jungkook leteríthette a plédet, amire kényelmesen le is telepedtünk. Letette rá a kosarat, amiben apró szendvicsek és egy üveg pezsgő volt. Még Gretha adta ezt Kooknak, amikor elindultunk. 

Nagy fűzfák vannak körülöttünk, ami víz jelenlétére utal. Lehet, hogy a föld alatt nagy vízkészletek vannak, de az is előfordulhat, hogy itt van valami a közelben. A leveleik titokzatosan susognak a lágy szellőnek köszönhetően. Az idő kellemes, végre nincsen hőség. A Nap távolodik a horizont felé, így az égbolt narancssárgás színe kezd erősödni.

Eléggé romantikusnak mondanám a helyzetet. 
Nem mondom, hogy zavar, mert az nagyon is távol állna az igazságtól. Viszont kissé furcsa az egész szituáció. Ilyeneket lányokkal sem csináltam, nemhogy a barátaimmal.

Mindenesetre élvezem, amíg Jungkook nem realizálja a helyzetünket. Remélem nem fog neki feltűnni, hogy hogy is nézhetünk ki kívülről. Ő még olyan ártatlan...

Jungkook szemszöge:

Fú basszus az egész olyan romantikus! És ez még csak a kezdet. Ha előkerül a pezsgő és feljönnek a csillagok! Ha majd ciripelnek körülöttünk a tücskök és sötét lesz... 

Istenem, Taehyung. Bárcsak meleg lennél értem.

***

A két fiú elterült a nagy pléden és halkan beszélgettek. Átlagos témák jöttek fel, apróságokról esett szó, mégis mindketten nagyon élvezték a szóváltást. Nézték, ahogy a nap egyre lejjebb és lejjebb csúszik a bíborszínű égen.

- Tényleg nagyon szép- mondta Taehyung elmerengve.
- Igen. Gyönyörű.

Az volt. 

Ahogy a meleg színek arcának tökéletes bőrére vetültek, csillogást csalva szemeibe...
Ahogy a szellő befújt sűrű, puha tincsei közé...
Ahogy körülvette őket a sok növény, a nyári vadvirágok és az apró, fűszálak között megbúvó monotonon búgó rovarok...

Jungkook szerelmesnek érezte magát.

Legalábbis úgy gondolta, ez lehet az az érzés, amit szerelemnek hívnak. Egyszer érzett már hasonlót valaki iránt, az volt ilyen erős, ilyen vonzó, édes és mégis keserű.

- Jungkook, nézd!- kiáltott fel Taehyung és egy apró, fényes pontra mutatott az égen.

Az első csillag.

Csináltak egy pár közös képet a naplementével és nevetgéltek, meg beszélgettek, amíg a fényes égitest végleg el nem tűnt  a szemük elől. Besötétedett, de a Hold, ami apály időszak lévén elég közel volt erősen verte vissza a Nap fényét.

- Jungkook? 
- Igen?
- Van a közelben valami víz? Csak a fák miatt.
- Van itt egy tó. 

Taehyung hirtelen felült és úgy nézett le hitetlenkedve Jungkookra, kezeivel támaszkodva a fekvő fiú feje mellett, aki csak az árnyékba borult arcot látta, így felült ő is. 
Kissé közel kerültek egymáshoz. Kook hyungja karjai között ült, amitől persze rögtön zavarba jött és gyorsan hátrébb csúszott.

- Mi az?
- Van itt egy tó és mi nem vagyunk ott?
- Innen a legszebb a naplemente, mert ez a környék legmagasabb pontja. 
- Na jó, de a Nap már lement. Nem mehetnénk el a tóhoz? Onnan biztos még szebbek a csillagok!

Lelkes volt és ez mosolygásra késztette Jungkookot.- Dehogynem. Menjünk, ha ennyire akarod.

Megfogták a kosarat és a plédet, majd a jártas fiú vezetésével megindultak a tó felé. 

exchange student ⚣Where stories live. Discover now