exchange student ⚣

25.

Miután teleettem magam sütivel, amit Taehyung adagolt, eltoltam magamtól és leugrottam a pultról.
Nem mondhatom, hogy nem volt az egész helyzet furcsa és szívverés- gyorsító, ráadásul zavarba is jöttem és letagadni sem tudtam volna, mennyire tetszik a helyzet.

Még hogy nem kivételezel velem, Taehyung...

- Azt hiszem engem ma haza kell gurítani- sóhajtottam, kezeimet teletöltött pocimra szorítva.
- Mint egy jóllakott óvodás- motyogta mosolyogva.
- Tessék?
- Semmi. Menjünk haza, Kook.

***

A két fiú Naptól felhevült bőrrel vetették le magukat a társalgó egy-egy foteljébe, aminek bőr fedése hűvösen simult hozzájuk.

- Jungkook drágám, Taehyung!- jött be Jungkook édesanyja.- Az ebédet nemrég tálalták. Én mondtam apádnak, hogy várjunk meg titeket, de ő... nos, tudod, milyen.
- Nem baj, mert tele vagyunk, anya!- nyögött fel Jungkook. Az ételre gondolni is borzalmas volt.
- Ó, mindketten?- intézte kérdését Taehyunghoz.
- Igen, köszönöm szépen, de ezt az étkezést, most kihagyjuk- mosolygott udvariasan.
- Rendben, akkor... Majd vacsoránál találkozunk. Addig is érezd jól magad és szólj, ha bármire szükséged lenne.

Természetesen nem mondta ki, de Taehyung tudta, kihez kéne fordulnia. A szobalányokhoz.
Mrs. Jeon igazi úri hölgy volt. Haja szépen begöndörítve omlott keskeny vállaira. Arca -habár halványan kirajzolódtak már ráncai- mindig természetesnek tűnt, akkor is, ha nem volt az. Sminket viselt, de mindig tudta, hol a határ. Elegáns ruhákban járt, otthon is, mintha csak minden percben vendégek érkezésére várna, csuklóin és nyakában drága ékszerek lógtak.
Igen, Mrs. Jeon úri hölgy volt. Nem foglalkozott pitiáner ügyekkel, de ez nem az ő hibája. Ilyen életbe született.

- Azért szólj, ha éhes vagy- ült feljebb Jungkook, mikor anyja elhagyta a szobát.- Te nem ettél sütit.
- Mindenképpen szólni fogok- nevetett.- Viszont valami hideg innivalót elfogadnék.
- Oh!- pattant fel Jungkook.- Nagyon jó limonádét tudok csinálni. Ez a specialitásom! Gyere.

Taehyung szemszöge:

Követtem Jungkookot a konyhába. Most, hogy az ebéd kész lett sokkal kevesebben voltak bent, nem volt nagy a sürgés. Viszont hiába mentek a szellőztető berendezések, melegebb volt itt bent, mint a ház bármely más részében.

- Miért hívnak téged fiatalúrnak?- kérdeztem, mikor elhaladtunk pár újságot olvasó nő mellett.
- Nem igazán tudom. Valószínűleg benne van a szerződésükben- vont vállat.- Megszoktam, de értem, miért furcsa másoknak. Téged nem hívnak otthon furcsa neveken? Várj!- fordult hirtelen felém, mire ijedten álltam meg.- Azt ne mondd, hogy nálatok nincs személyzet.
- Vannak.

Tovább mentünk a konyhában, egyenesen a legvégébe.

- Wow, miért ilyen nagy ez a hely?- tettem fel az engem foglalkoztató kérdést.
Felkuncogott a kérdés hallatán.- Biztosan hallottad, amikor délelőtt egy iskolát említettek.- Bólintottam, mikor eszembe jutott. Ő közben nekilátott a limonádé elkészítésének.- Az az iskola London egyik legnevesebb magán iskolája. Én is abban jártam végig az általánost, mikor ideköltöztünk. Mi főzünk az iskolának, természetesen pénzért és a hírnevünk tovább öregbítéséért cserébe- fejezte be.- Ide tudnád adni azt a kést?- mutatott egy nem messze, a falra akasztott vágó eszközre.

Odavittem neki a kést és homlokráncolva néztem, mit csinál.
- Most egy titkos receptet nézel, hyung. Ezért fizetni fogsz- mondta fel sem nézve a dinnye szeletelésből.

Elvigyorodtam.

- Na és mégis hogyan? Addig nézel rám a cuki szemeiddel, míg szívrohamot nem kapok a látványtól?

Jungkook hirtelen kapta maga elé a kezét és hangosan felszisszent.

- A francba- motyogta és a csaphoz sétált. Én nagyra nyílt szemekkel követtem.

Víz alá dugta vérző hüvelykujját. A másik kezével kihúzta a csap alatti fiókot és kivett belőle egy sebtapaszt. Ujját elhúzta a vízsugár alól, megtörölte egy papír kéztörlővel és rátette a sebtapaszt.

- Jól vagy?- léptem hozzá közelebb és magam elé emeltem a kezét.
- Ez a te hibád!- vágta hozzám morcosan.- Nem kéne ilyen kibaszottul édesnek lenned...- motyogta halkan.

Jobban szemügyre vettem a sebtapaszt és apró, rózsaszín ruhás hercegnő alakokat vettem ki rajta.

Úgy kapott el a nevetőgörcs, hogy hasamra kellett szorítanom a kezeimet. Szinte fuldokoltam a nevetéstől, előre dőlve rázkódott az egész testem tőle. Ő csak értetlenül nézett le rám.
- Most mi van?- vágott hátba.
- H- he- hercegnős- mutattam ujjára továbbra is hahotázva.

Értetlenül nézett le a kezére. Mikor meglátta, hogy mi is a nevetés tárgya, hirtelen megszólalni sem bírt és fülig pirult.
Vagy inkább égett.

***

Jungkook olyan hangosan ismételgette, hogy bizony nem ő miatta hercegnős a sebtapasz, hogy egy- két percen belül az egész konyha köréjük sereglett.
- Valami baj van, fiatalúr?- kérdezte egy alacsony nő, akin látszott, hogy már alig bírja elfojtani a mosolyát.
- Ki... ki rakott ide h- hercegnős sebtapaszt?- arca megrándult a hercegnő szónál és fél szemmel Taehyung felé lesett. A fiókban lévő tapaszokra mutatott, arca pirosabb lett, mint az ott lévő asszonyok és férfiak köténye.
- Ó, az én voltam, fiatalúr!- furakodott közelebb egy idős, ráncos arcú néni.- Ross drágám a múltkor megvágta az ujját és hát tudod, mikor megláttam a boltban, rögtön ő jutott eszembe, ezért hát megvettem. Tényleg tetszett neki, mikor megmutattam, tudod, mennyire szereti a rózsaszínt- mosolygott büszkén.

Igen, Jungkook pontosan tudta.

Köhintett párat, jobb kezét ökölbe szorította, majd végignézett a köré gyűlt tömegen.- És ő hol van most?
- Egy hetes szabadságot vett ki, beteg lett szegénykém.

Jungkook mereven bólintott és kinyújtotta ujjait.
- Vacsoránál találkozunk- mondta.

Értették a célzást, mert a tömeg egy szempillantás alatt oszlott szét.

Jungkook kidobta a felvágott dinnye szeleteket, habár azok nem lettek véresek. A kést a csapba dobta és egy újat vett elő. Egy újabb szelet dinnyét kezdett el felkockázni.

- Ki az a Ross?- kérdezte Tae, csak hogy mondjon valamit.

Jungkook arca megfeszült. Egy pillanatra abbahagyta a dinnye vagdalását. Aztán mély levegőt vett.
- Egy alkalmazott. A konyhán dolgozik.

Tömör válasz volt, ami arra engedett következtetni, hogy nem ez volt a teljes igazság. Taehyung kíváncsi ember volt, így ez a rövid válasz csak jobban felkeltette az érdeklődését.

- És... miért utálod?

Jungkook megint megállt. Taehyung felé fordította a fejét és nem tűnt boldognak.
Nem is volt az.

- Nem utálom- motyogta és idegesen beledobálta a pohárba a felvágott gyümölcsöket.
- Akkor mi bajod van vele? Olyan idegesnek tűntél, mikor róla volt szó. Vagy mérgesnek, nem is tudom.

Kook hirtelen beledobott pár jégkockát a poharakba, majd erőszakosan Taehyung kezébe nyomta az övét.
- Menjünk, nézzünk inkább egy filmet, vagy csináljunk amit akarsz vacsoráig.
- Oké- vont vállat Tae és lenézett a poharára.

Megdöbbenve vette észre, hogy mit tart a kezében.
A pohár tele volt apróra vágott dinnye darabokkal, emellett félbevágott cseresznye, ananász és menta is volt volt benne. Az elmaradhatatlan citrom karika a pohár oldalára szúrva, a karimán cukor. 

- Kook ez... Wow, rohadt jól néz ki!- érkezett a dicséret Taetől.
- Tudom- vigyorgott.- Várj, ez még kell!- Azzal elővett két kis koktélba való napernyőt és két hosszú szívószálat egy szekrényből.
- Kitűnő házigazda vagy, Jungkook-ssi- vigyorgott Taehyung.- De ki az a Ross?

-
-
-

De ki az a Ross?
~random fact: fém szívószálat kell használni!!!!!!!!! Namjoon said: save the turtles~
190719