exchange student ⚣

45.

Jungkook szemszöge:

Amint végre megtisztultam, visszamentem Taehyunghoz. A szobájához tartozott egy kisebb is, amit már a korábban láttam képernyőn keresztül. 

Tae a hátán feküdt. Az egyik lábát felhúzta, kezeit a feje alá tette. A plafonra bámult és észre se vette a jelenlétem. 
Lassan sétáltam közelebb hozzá azzal a szándékkal, hogy megijesztem, de ekkor a karma lecsapott rám a bátyám személyében. 

- JEON JUNGKOOK!

Jin jóformán berontott a szobába közvetlenül utánam, mire én Taehyunggal szinkronban felüvöltöttem. Tae kipattant az ágyból, de mikor meglátta, hogy csak a bátyám és a nyomában loholó, ijedt tekintetű Namjoon az, erőtlenül rogyott vissza rá. 

- Te jó ég- kaptam a szívemhez és nagyra nyílt szemekkel néztem a bátyámra.- Mi a baj?
- Ti mióta vagytok együtt!? Miért nem szóltál erről egy szót se? Emlékszel, hogy megígérted még kispisis korodban, hogy nekem mondod majd el először, ha összejössz valakivel!?
- Ezért kellett szívrohamot okoznod mindkettőnknek!?- néztem rá idegbetegen.- Na jó... nyugodj le és üljetek le, mi meg megválaszoljuk a kérdéseidet. 

Jin levágta magát egy székre, Namjoon pedig inkább állva maradt, minthogy mellé üljön. Van esze, úgy látom. 

- Egyébként meg te se szóltál róla, hogy összejöttél Namjoon hyung-
- Mégis mikor jöttetek össze?- vágott bele a szavamba összehúzott szemekkel.
- Pár... órája?- néztem rá Taehyungra, aki még mindig mély légvételekkel próbálta magát nyugtatni. A válaszomra megerősítésként bólintott. 
- Pár órája? Hogy? Hol?
- "Valahol a Csendes- óceán felett"- forgattam meg a szemeimet Taehyung korábbi mondatát idézve.- Igaz, hyungie?
- Tessék? Bocsánat, nem hallottam, mondtál valamit?- kiabált Taehyung füle mögé kanyarított tenyérrel. Erre elvörösödtem és vállba vágtam.
- Hülye...

Jin és Namjoon furán néztek ránk, de azt hiszem, megértem,  miért. 

Miután elmagyaráztunk nekik mindent, amire kíváncsiak voltak és talán még annál többet is, végre leszálltak rólunk és elmentek a vendégszobába, amit megkaptak egy pár napra. 
Igen, én is kíváncsi voltam, hogy ők mégis mit keresnek itt. Hiszen Jin a bátyám, Namjoon pedig Taehyung barátja, szóval nem családtagok, vagy ilyesmi. Azt mondták, hogy nem mondhatják el, de majd úgyis megtudjuk délután. Mielőtt elmentek volna, Jin még annyit visszaszólt, hogy azt ajánlja, aludjuk ki magunkat.

- Nyilván szerveznek valami bulit, vagy ilyenek- vont vállat Taehyung.- Ne aggódj, vigyázni fogok rád, te gyenge gyomrú- nevetett fel. 
- Jaj, de vicces- motyogtam az orrom alatt.

Nem voltunk álmosak, hiszen a repülőn aludtunk valamennyit, de azért rákényszerítettük magunkat, hogy legalább pihenjünk. Taehyung még elment mosakodni, aztán lefeküdtünk. 

Nagyjából az egész hajnalt átbeszélgettük, de reggelre elálmosodtunk egy kicsit, szóval aludtunk pár órát. Taehyung tényleg olyan alvás közben, mint valami kígyó, nem viccelek. 

Késő délelőtt ébredtünk fel. Nem magunktól. 

Hirtelen a semmiből öt fiú jelent meg és egy lány is velük együtt. Mind a hatan rávetették magukat Taehyungra, aki ugye jórészt rajtam feküdt.

- Hé, mi a fa-
- TAEHYUUUUNG! JUNGKOOOOK!

Ez volt minden, amit hallottam. Azt hittem megfulladok a hét ember súlya alatt. 

Szerencsére Taehyung hamar eloszlatta a tömeget. Kellett egy kis idő, amíg felfogtam, hogy mit látok magam előtt.

- J- Jiminie?