42.

605 72 24
                                    

Jin kapta fel először a fejét és a két lesokkolt fiú felé fordult. Namjoon követte az idősebb tekintetét és mikor meglátta Taehyungot, az ő arcán is ugyan az a meglepett kifejezés hatalmasodott el.

- Jin? Ő a bátyád?- kérdezte Taehyung Jungkooktól, mikor a két fiú megindult feléjük.
- Igen. Ő pedig Namjoon, nem igaz?- kérdezte izgatottan Jungkook. Rajongott Namjoonért.

Mielőtt még odaérhettek volna hozzájuk, egy csapat lány megállította őket és Namjoon körül kezdtek fanolni.

Jungkook nem tudta hibáztatni őket. 

Jin eközben megforgatta a szemeit és faképnél hagyta az enyhén pánikoló magas férfit. Hamarosan odaért a pároshoz és rámosolygott Taehyungra. Kinyújtotta a jobb kezét és meleg hangon beszélni kezdett.

- Szia, Taehyung. Jin vagyok, Jungkookie bátyja. Hívj nyugodtan Jin hyungnak. Bocsánat kéréssel tartozom, amiért nem látogattam haza és nem találkozhattunk, de a karrieremet építettem és elég kevés időm maradt bármi másra.
- Oh, semmi baj, hyung- mosolyodott el Tae.
- Jungkookie!- fordult Jin most öccséhez tárt karokkal.- Hiányoztál- mondta, mikor Kook egy édes mosollyal átölelte.
- Te is nekem, hyung- suttogta Jungkook. Mikor legközelebb kinyitotta a szemeit, Namjoon állt Jin háta mögött.

Jungkook legszívesebben ugrándozni kezdett volna örömében, de mivel Jin még nem mutatta be őket egymásnak, meg egyébként is arra tanították, hogy tisztességesen viselkedjen, ezért nem tette meg, csak sürgető tekintettel szuggerálta Jint.

Taehyungot közben sikeresen elkapta ugyan az a lánycsapat, akik korábban Namjoont is és most körülötte ugráltak, képeket készítettek vele és simogatták.
Állandóan.
Mindenhol.
És ez Jungkookot nagyon idegesítette.

- Oh!- kapott észbe Jin, ezzel kirántva Jungkookot is a féltékenykedéséből. Maga mellé rántotta Namjoont, aki nagyon idegesnek nézett ki.- Ő itt Namjoon, nyugodtan hívhatod hyungnak. Tudom, hogy tudod, ki ő, és hogy odáig vagy érte, de csak óvatosan, mert barátja van. 
- Rendben- mosolyodott el Jungkook és halványan meghajolt, de mikor felegyenesedett, leesett állal váltogatta a tekintetét a két fiú között.- Barátja?
- Igen. Én. 

Jungkook hirtelen nem tudott levegőt venni, Namjoon pedig vörös arccal fordította a fejét a föld felé. 

- Jinnie, halkabban.

Közben Taehyungnak sikerült levakarnia magáról a lányokat és visszaoldalgott a kis csapathoz. Átkarolta Jungkook vállát, mire Kook elpirult és beharapta az alsó ajkát. 

Ebben a pillanatban egy magas, izmos férfi lépett hozzájuk. 

- Elnézést a zavarásért, Jonathan Leavey vagyok, az igazgatóságról küldtek, hogy elvezessem önöket egy szobába, ahol nyugalmas körülmények között várakozhatnak. Ön Kim Seokjin?- nézett a férfi Jinre, aki bólintott.- És melyikük Jeon Jungkook?- fordult a maradék három fiúhoz.
- Én vagyok- mondta Jungkook nagyra  nyílt nyusziszemekkel.
- Kim Taehyung?
- Én vagyok- emelte fel egyik kezét lazán Taehyung.
- És ön lenne Kim Namjoon, igaz?- kérdezte a férfi, mire Namjoon bólintott.- Rendben, maguk tehát magángéppel mennek- mutatott a két Kimre a háromból.- Míg maguk a fél óra múlva induló járatunkkal. Kérem jöjjenek velem. Arról értesítettek, hogy a repülőgép egy órával később fog indulni, tehát a szobában, ahova elvezetem magukat, kényelmesen tudnak majd várakozni. Ha bármire szükségük lenne, két ember az ajtó előtt fog várakozni, ne habozzanak szólni nekik.
- Köszönjük.
- A pénz hatalom- suttogta Taehyung Namjoon fülébe menet közben.

Mikor mind leültek a szobában lévő kényelmes fotelekbe, Jungkook pattogni kezdett és Taehyung karját rázogatta.

- Na miről maradtam le?- kérdezte egy nagy mosollyal az arcán.
- A bátyám Kim Namjoonnal jár!- újságolta el Jungkook lelkesen. 
- Hyung?- nézett Taehyung Namjoonra és a mosolya kiszélesedett. 
- Már meséltem róla neked- mondta Nam és a kezei közé vette Jin kisebb kezét.- Még mielőtt elmentél. Ő az idegenvezető.

Taehyung szemei nagyra nyíltak, mikor hirtelen eszébe jutott az a másnapos hajnal, amikor Namjoon Jinről beszélt.

- Oooh!

***

Taehyung szemszöge:

Tíz perccel hamarabb szállhattunk fel, mint a többi utas. Persze felmerült, hogy Jinékkel utazunk -e, de aztán úgy döntöttünk, hogy nem pazaroljuk el a jegyünket, amit vettünk. Nem mintha ez Jungkooknak, vagy akár nekem gondot okozott volna, de azért közös megegyezés alapján úgy gondoltuk, jó ez így. 

Majdnem leghátra kaptunk jegyet, aminek nagyon örültem, mert ott talán kevesebben lesznek, mint bárhol máshol és nem kell annyira tettetnem, hogy nem akarom Jungkookot ölelgetni és puszilgatni minden másodpercben. 

Jungkook a kis, kör alakú ablak melletti helyet foglalta be, így én a mellette lévő székre tettem le magam. A helyeink viszonylag kényelmesek voltak, jól elfértünk, ami szerencse, hiszen közel 12 órát fogunk utazni. Külön kérésre a mellettünk lévő helyre senkinek nem adtak el jegyet, így nem kellett tartanunk egy esetleges harmadik embertől. 

Mikor mindenki elfoglalta a helyét és a felszállás előtti formaságok is megtartásra kerültek, a gép felszállt és elkezdődött a hosszú, fárasztó utazásunk. 

Az út során rengeteget beszélgettünk, nevettünk és hát... talán loptunk pár csókot is egymástól. Két filmet is megnéztünk, de a második film felénél Jungkook bealudt. 

A vállamra hajtotta a fejét, úgy aludt hangtalanul. A tincsei cirógatták a nyakamat. A haját simogattam egészen addig, míg engem is el nem nyomott az álom.

Nagyjából hat óra múlva keltünk fel. Alattunk a végtelen óceán kék vize, körülöttünk pedig egy két bárányfelhő terült el. 
Jungkook álmosan pislogott fel rám és elmosolyodott. 

- Hol vagyunk?- kérdezte és elnyomott egy ásítást. 
- Valahol a Csendes- óceán fölött- vontam vállat és nyújtózkodtam.

Jungkook bólintott és kinézett az ablakon. Valamin nagyon gondolkozhatott, mert utána percekig meg sem mozdult. 
Én csak gyönyörködtem benne, abban, hogy hogyan világítja meg az arcát a nap, hogy hogyan csillog a haja, vagy hogy hogyan ráncolja össze a homlokát néha- néha. Az alsó ajkát megállás nélkül harapdálta és néha elmosolyodott. 

- Min gondolkozol?- kérdeztem tőle pár perccel később.

Felém fordult és édesen elmosolyodott.

- A Sceneryn. Nem tudok nem rágondolni, mióta elénekelted nekem. Annyira csodálatos az a dal. És annyira jól passzol hozzánk!
- Nem véletlenül. Rólunk szól- mosolyogtam rá.
- Ezt ne mondd, hyung- biggyesztette le szomorúan az alsó ajkát.- A vége szomorú. Én nem akarlak elhagyni, Taehyung és nem is foglak. Nem akarom, hogy valaha is szomorú legyél miattam. 

Nagy, sötéten csillogó szemekkel nézett rám. A szavai annyira meghatottak, hogy könnyek gyűltek a szemembe. 

Végül elmosolyodtam és minden további gondolat nélkül feltettem neki az első kérdést, ami a mélyről, a szívem mélyéről jött.

- Jungkook, leszel a barátom?

-
-
-

(tudom, hogy Namjoon viselkedése félreérthető, de nyugi, természetesen ő a top a kapcsolatukban)

láttam, hogy egy pár ember most nagyon durván végigkedvelgette az összes részt... köszönöm. wow. és a 7kt is <3
~random fact: Namjoon has big dick energy~

200406

exchange student ⚣Where stories live. Discover now