exchange student ⚣

35.

Taehyung szemszöge:

Földbe gyökerezett lábakkal néztem a földön síró Jungkookra. Igazság szerint már egy jó ideje sejtettem, hogy tetszek neki, bár sosem mertem volna megesküdni rá. Ahogy lereagálta a dolgaimat, ahogy néha közeledett, vagy éppen távolodott...

Vannak fiúk, akiknek tetszek. Fanboyok. És Jungkook is egy közülük, de mégis annyira más az egész. Talán, mert ismerem őt. Nem csak egy név, vagy egy arc a tömegből. Ő Jeon Jungkook, a cserediákom és- most már mondhatom- barátom. 

Nagyon közel kerültünk egymáshoz az elmúlt egy hónapban. De akár messzebbre is nyúlhatnánk, addig, amikor először ráírtam.
Együtt eszünk, iszunk, alszunk és létezünk. Kevesebbet tud rólam, mint a barátaim, mégis olyan közel áll hozzám, mint azok, akikkel évek óta egy levegőt szívok. Talán még... közelebb is.

Ha nem mondanám heteronak magam... teljesen más lenne a helyzet. Sokkal egyszerűbb, sokkal könnyebb. Megkérdezném, lenne -e a barátom, aztán járnánk és happy end. 

De ez nem így működik. Hiszen én a... lányokat szeretem. Sosem voltak érzéseim fiúk irányába.

Istenem, mit csináljak most?

***

Taehyung kilépett a rejtekéből és Jungkook felé lépkedett. Kissé szédült, fejében orkánként kavarogtak az elhangzott szavak, jelenetek és a saját gondolatai. Füle kissé csengett, de ezzel a földön remegő fiú sem volt másképp.

Jungkook zokogott, felzaklatták a történtek. Szemei ontották magukból a könnyeket, orra bedugult, fülei zúgtak, testét rázta a zokogás. 
Mikor meghallotta, hogy valaki közeledik, gyorsan felállt, lehajtotta a fejét és mikor meglátta, hogy Taehyung igyekszik felé, gyorsan hátat fordított neki és jobb kezét a kilincsre tette, mintha távozni akarna, de nem mozdult. Fejét nekidöntötte az ajtónak és próbálta rendezni lélegzetvételét.

- J- Jungkook- csuklott el Taehyung hangja. Lassan a fiú mellé ért, akinek továbbra is rázkódtak a vállai, most már az elfojtani akarástól.- Jungkookie, semmi baj. Gyere ide.

Jobb kezével megfogta a fiú vállát, megfordította és magához húzta. Jungkook nem ellenkezett, bár akart, nem volt meg az ereje hozzá. Az ölelés, az idősebb hangja és az egész szituáció újabb löketet adott. Újra feltörtek a hangok, amiket Taehyung vállai tompítottak csak el. 

- Shh, shh, semmi baj, nincsen semmi baj. Gyere, üljünk le.

Taehyung az ágyhoz hátrált és leült rá, hátradőlt a háttámlához és ölébe húzta Jungkookot. A fiú összekuporodva sírt kezeibe temetett arccal. Tae elővett pár zsebkendőt az éjjeliszekrényen álló tartóból és el akarta húzni Jungkook kezeit arca elől, de ő erőszakosan ott tartotta őket.

Taehyung nem szólt, csak hagyta, hadd sírjon. Nem akart egyenlőre elmélyedni a saját gondolataiban, nem akart belegondolni, hogy nagy valószínűséggel a kezében tartott törékeny nyuszifiú szerelmes belé. 

Jiminnek segíteni szokott, ha énekel- jutott eszébe. Barátja mindig azt mondta, megnyugtatja a mély hangja. Így talán Jungkookon is segíthet.

Dúdolni kezdte az egyik dalt, amit ő írt, pont azt, amit a vizsgáján is eljátszott, azt, ami az emberekről és a rohanásról szól.
Jungkook sírt, de a sírása egyre csendesedett. Egy idő után már alig remegett, a légzése pedig érezhetően lelassult. Szemeit szorosan csukva tartva elvette Taehyung kezéből az egyik zsebkendőt és megtörölte vele az arcát, majd egy másik zsepibe kifújta az orrát. Az elhasznált zsebkendőket nadrágja zsebébe süllyesztette és fejét visszahelyezte Taehyung szívére.

Taehyung tovább dúdolt, egyik kezével a nyuszifiú hajába simított, másikkal hátára. Tudta, hogy Jungkooknak érintésre van szüksége, hogy megnyugodjon.
Jól tudta.

Pár perc múlva, mikor Taehyung a harmadik dalt fejezte be, Jungkook felült az ágyon. Szemei pirosak voltak és puffadtak arcával együtt. Szégyenlősen kezeibe temette az arcát és nagyot sóhajtott.

- S-sajnálom- remegett meg a hangja.

Taehyung Kook mellé mászott és egyik karjával magához húzta. 

- Nincs semmi baj. Nem kell sajnálnod semmit.
- Ö- összekönnyeztem a p-p-pólódat- motyogta.
- Jaj, Kookie. Semmi baja nincsen a pólómnak. Se nekem. És neked se lesz, ha végre figyelsz rám és elmegyünk valahova, mondjuk- mosolygott a vállán szuszogó fiúra.
- Nem hiszem, hogy bárhova is akarnék menni most, s-sajnálom. Nem maradhatnánk csak... így?

Taehyung elmosolyodott és szíve szerint még jobban magához szorította volna a kicsi fiút. 

Mégsem tette meg, mert akaratlanul lejátszódtak a sorok újra és újra a fejében.

Taehyung szemszöge:

"Nekem már másért dobog a szívem", "kibaszottul nem érdekel, hogy semmi esélyem nincs nála, hogy sosem fog úgy rám nézni, mint én rá", "boldoggá akarom tenni", "nekem az számít, hogy boldog legyen az, akit szeretek"

Nagyot nyeltem és késztetést éreztem arra, hogy eltoljam magamtól szerencsétlent. 

Én nem... nem undorodok tőle. Nem utálom és nem is tudnám. De akkor miért érzem azt, hogy ez nem helyes? Miért pont most bukkan elő a hetero énem?

Nagyot sóhajtottam, csakúgy, mint Kook korábban. Felnézett rám könnyes, mélyfekete szemeivel. Arcunk öt centire sem volt egymástól. 

Elpirult, zavartan lehajtotta a fejét és arrébb mászott tőlem, amitől egy részem megnyugodott. De egy másik részemnek hiányzott a hirtelen eltűnt test.

- Istenem... Annyira sajnálom, hyung. Nem tudom, hogy m- mennyit hal- hallottál a beszélgetésből, vagy, hogy hallottál -e valamit, de... Uhh... édes istenem, mit csináltam...

Hirtelen felállt, elém állt és majd' 90 fokos szögbe hajolt előttem.

- Bocsánatot kérek mindenért, Taehyung hyung. Bocsánatot kérek, ha zavarba hoztalak, vagy kellemetlenül érint, ami elhangzott. Ha azt kívánod, a közeledbe sem megyek a hátralévő időben és Koreába sem utazok el, ha megoldható, ha mégsem, akkor... akkor is kitalálh-
- Jungkook, Kookie! Nyugodj meg, nyuszi. Nincsen semmi baj. Van pár dolog, amit meg kéne magyaráznod, de... uh, nos... még nem tudtam felfogni a dolgokat egyenlőre, szóval... ehh, talán jobb lenne, ha a mai napot külön töltenénk, hogy gondolkozhassak. De nehogy elszomorodj itt, újra! És ne hidd, hogy megúsztad. Fogunk még mi beszélni erről, csak adj egy kis időt, mert ez most eléggé... összezavart.

Jungkook nagyot nyelt és kiegyenesedett. Arca vörös volt, szemeit lesütötte.

- Re- rendben, hyung. Akkor... Később.
- Később, kisherceg- mosolyogtam rá.

A szívem sajdult bele a látványába. Tudja, hogy valami nincs rendben és én is tudom.

Csak azt nem, hogy mi az a valami.

-
-
-
szerezzetek külföldi internet friendet, rohadt jó
remélem jól telt a karácsony^^ nem tudom, hogy találkozunk -e még ebben az évtizedben, de ha nem, akkor boldog új évet <3
amúgy furán idegennek érzem magam itt, lehet gyakrabban kéne írnom? hmm. végül is, több, mint egy hónapja nem volt rész. köszi a türelmes olvasóknak, hogy még mindig itt vannak:')

~random fact: lashton shipper vagyok~
191226