Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Tizennyolcadik fejezet

Ignác alig fél órával később már ki is pihente az előbbi játékot. Felemelte a fejét és körbenézett, de sehol sem látta Lucát. Bonifác még mindig a fotel mögött hasalt, mellső mancsait behúzta maga alá, onnan méregette őt nem túl barátságosan.

~ Hol van? − Tette fel a kérdést végül a kismacska.

~ Luca? A fürdőbe ment.

~ Mit csinál ott? − Akarta Ignác tudni és felállt.

Bonifác először majdnem rávágta, hogy fürdik, mert az emberek is szoktak, de aztán úgy döntött kihasználja a kis kandúr tudatlanságát, amit akár még a javára is fordíthat.

~ Nem tudom. Nem látok át a falakon. Menj és nézd meg, ha érdekel!

Ignác elindult, de a nappali bejáratában meg is torpant, mert a folyóson nem égett villany, bár a fürdő enyhén nyitva hagyott ajtaján derengett ki némi fény.

~ Téged nem érdekel? − Fordult vissza és nem mozdult.

~ Nem. De te miért nem mész? Csak nem félsz? − Magában pedig elmosolyodott.

~ Mi? Én félni? Minek nézel engem? − Váltott Ignác harcias stílusba.

~ Akkor? − szorította sarokba egy ártatlan kérdéssel, amire nem tudott válaszolni.

Óvatosan tett néhány lépést, majd megállt és visszanézett a bátyjára, aki továbbra is csak a tekintetével követte.

~ És mi van, ha eszik? Akkor lemaradsz róla. − Próbálkozott mégis magával csábítani.

Bonifác lapos pillantást küldött felé, ne nézze már őt hülyének, főleg mivel többet tud nála. De végül is legyen, hátha lesz alkalma Ignáccal kicsit kiszúrni. Ez a kis vakarcs azt hiszi idővel átveheti a helyét, talán jobb, ha már most megmutatja neki esélye sincs erre.

Lassan felállt, megnyújtotta a mellső, majd a hátsó lábait és ráérősen indult el a kis kandúr irányába, aki óvatosan tett egy újabb lépést előre. Közben győzködte magát nem fél, csak ismeretlen helyen van és nem tudja mire számíthat.

~ Mögötted vagyok. − Biztosította Bonifác és miután Ignác hátranézett rá óvatosan, ugrásra készen elindult.

Minden baj nélkül elérte a fürdő ajtaját, amin bekukucskált. Fura dolgokat látott, amikről nem tudta mi az. Egy hatalmas valamiből pedig csupán Luca fejét látta kikandikálni.

~ Mit csinál abban az izében?

~ Kádnak hívják és nézd meg, ha érdekel. − Ült le unottan mögötte Bonifác. ~ Vagy esetleg nem tudsz olyan magasra felugrani?

Újabb kötekedés, ha szerencséje van Ignác képes lesz rá, és mivel tapasztalatból tudta csúszós a kád széle, akkor a másik oldalon belebucskázik a vízbe, ő pedig kárörvendve nézheti hogyan lesz csurom víz. A kíváncsiság árát néha meg kell fizetni. Egy kis elázás pedig jó lecke lesz neki, hogy óvatosabb legyen és ne bízzon meg magán kívül senki másban.

~ Még magasabbra is! − Vált megint hevessé Ignác, majd már be is óvatoskodott és nem messze a csempével borított kádtól megállt.

Letette a hátsóját, hogy el tudjon rugaszkodni. Toporgott és próbálta megsaccolni mekkorát kell ugrania, hogy biztosan elérje. Látszólag felfelé nyomta magát, de aztán mégsem tette meg, hanem újra visszaeresztette magát. Újabb toporgás, végül rászánta magát, bár egyáltalán nem volt benne biztos képes rá, mert ilyen magasra még soha nem kellett ugrania.

Mellső mancsai épphogy elérték a kád peremét, hátsó lábai viszont lecsúsztak a csempén, így kapart rajta. Karmai fülbántó hangot hallattak, ahogy végigkaristolták. Majdnem visszaesett, de az utolsó pillanatban a fugába bele tudott akaszkodni és felnyomta magát.