Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Huszonkilencedik fejezet

Miután Harry megindult felé Bonifác úgy döntött nem használja a macska bejáratót, egyszerűen a képességét használva kintre teleportálta magát. Megállt, néhány pillanatra visszanézett az épületre, majd futásnak eredt a termetéhez képest elképesztő gyorsasággal. A kerítést egy kecses ugrással anélkül tudta maga mögött, hogy hozzáért volna. Puhán, hangtalanul ért földet a túloldalon és sietősen folytatta az útját, és talán pont ezért nem tűnt fel neki az utcán nem is olyan messze álló magányos alak, aki az egészet végignézte komor arccal.

Nem hazafelé vette az irányt Bonifác, mert először át kell gondolnia mit tegyen és mit ne. Nem ringatta magát abba a hitbe, hogy Serafina nem jön rá a kapcsolatra közte és Lucifer között, ebből a szempontból ő is elszólta magát, de legalább tudják kivel nem érdemes packázniuk. Biztosra vette Bonifác, hogy Serafina minden elérhető négylábú őrangyalt riasztani fog, talán őt még elfogni is próbálják majd, de amíg Luca lakásában csücsül nem tehetnek ellene semmit. Na nem mintha félteni kéne őt.

Ennek ellenére Bonifác elhatározta, hogy óvatosságból jobb, ha toboroz néhány szövetségest, márha Lucifer ezek után nem intézkedik, hisz neki mindenképp be kell számolnia erről. Bár könnyen lehet a Pokol Ura nem akar feltűnést, és nem fog szólni senkinek. Nála soha nem lehetett tudni, hogy mi a reakciója egy-egy helyzetre. Abban azért kételkedett Bonifác, hogy hidegen hagyná teljesen, mert nem annyira felelőtlen, hogy ne vegyen tudomást néhány négylábú őrangyalról.

Két órával később Bonifác hangtalanul huppant le a fürdőszoba padlóján. Inkább ide tért vissza, hátha Luca megelőzte és itt kisebb eséllyel lesz jelen, mint a szobájában. Alig indult meg a résnyire nyitva hagyott ajtón, amikor megütötte a fülét Ignác kétségbeesett nyervákolása. Nem finomkodott tovább, meglökte az ajtót, hogy minél gyorsabban kiérhessen és megnézhesse mi van az öccsével, hisz ha baja esett, míg nem volt itt, akkor Lucifer baromi mérges lesz megtudott információ ide vagy oda.

Alig érte el Bonifác a nappalit meg is torpant a folyóson az elé táruló látvány miatt, de megmozdulni már nem maradt ideje, mert ebben a pillanatban a bejárati ajtó kinyílt és Luca lépett be rajta, akit Luc felkísért. De alig léptek ők is beljebb, amikor meghallották Ignác nyávogását. Luca nem törődött azzal, hogy a cipő még a lábán a nappalihoz rohant és megállt Bonifác mellett, aki viszont ugrásra készen enyhén lelapult, ugyanis Lucifer tekintete komoran és fenyegetőn meredt rá.

− Oh egek! Mégis mi történt itt? − bukott ki a kérdés Luca száján a nappaliban uralkodó felfordulás láttán.

~ Azt én is szeretném tudni − meredt továbbra is fenyegetőn Lucifer Bonifácra.

~ Csak egy kis időre hagytam magára − védekezett, és ő sem akarta elhinni hogyan változtathatta Ignác alig két óra leforgása alatt harctérré a nappalit.

A kanapén lévő díszpárnák a földön hevertek, az egyiknek a tömőanyaga milliónyi darabban terítette be a földet. A nagylevelű dísznövény is felborult, a föld nagyja kiszóródott a cserépből, a szára középtájon eltört. Az eddig polcon pihenő dísztárgyak, könyvek többsége és darabjaiban egy egykori üvegváza is lekerült a helyéről.

A szekrény oldalát, melynek tetején Bonifác szívesen szunyókált, most karmolásnyomok tucatjai tarkították, melyek bizonyították Ignác nem elsőre jutott oda fel. Természetesen a kis kandúr továbbra is fent kuporgott és kétségbeesetten nyávogott.

~ Szedjen le valaki! Ez nagyon magas! Bonifác! Luca! − és még az a tény sem nyugtatta meg Ignácot, hogy már mind a két személy ott állt a nappali bejáratánál.

− Ignác mégis hogyan kerültél oda fel? − indult meg Luca sokkal inkább kétségbeesetten, mint dühösen. − Mármint van egy sejtésem, de ez akkor is elképesztő.