Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Nyolcadik fejezet

- Akkor biztos nem jössz velem? - nézett be Luca még egyszer a nappaliba, aminek közepén Bonifác elterült.

~ Biztos nem - és csupán a farka végét volt hajlandó megemelni, hogy tudassa, hallotta a neki szánt szavakat.

- Hát jó - kezdett öltözködni és gondosan ügyelt arra, hogy a kinyomtatott oldal ne gyűrődjön, mert az a fénymásolatokon is látszana. - Ha lehet ne szedd szét a lakást, míg nem vagyok itt.

~ Ne alacsonyíts le egy kutya szintjére! Különben is, programom van, aminek neki is látnék, ha végre elmennél - feküdt Bonifác továbbra is mozdulatlanul.

Épphogy észrevehetően rezdült a füle, amikor becsukódott Luca mögött az ajtó. Még várt jónéhány pillanatig, aztán felemelte a fejét is a folyosó felé nézett. Biztosra akart menni, hogy a lány nem fog visszajönni valamiért.

A hasára fordult és a konyhába sompolygott és egy ugrással már az ablakban is termett. Onnan nézett le és figyelte Luca távolodó alakját. Ugyan nem örült annak, hogy mindenhova kiplakátolja a képét, de mivel már feltette a facebookra is több helyre, nem lett volna értelme megakadályozni a többiben.

Még várt néhány percet, majd a fürdő felé indult. Pokolmacskaként az ajtók nem jelentettek neki akadályt, mégis jobban szerette a tükröket átjárónak használni. Egy ugrás a mosógép tetejére, és egy újabbal el is érte a viszonylag magasra szerelt tükröt, amiben eltűnt.

Luca összefogta a kabátját a nyakánál és sietősebbre vette a lépteit. Nem esett, vagy fújt mégis nagyon hidegnek érezte a levegőt. Nem akart buszra ülni, nem mintha messzire kellett volna mennie. Húsz perc séta pedig még senkinek sem ártott meg.

Úgy rémlett neki, hogy a közeli központban fénymásolnak az egyik üzletben, a kérdés mennyit csináltasson? A fél várost nem akarta körbeplakátolni és amúgy is nagy eséllyel Bonifác nem a túlvégéből keveredett ide, hanem a környékről.

Húsz darab talán elég lesz. Vesz celluxot és majd minden második buszmegállóba ragaszt ki egyet. Esetleg menet közben megkérdez néhány utcai árust, hátha ismerik Bonifácot. Kinézte belőle, hogy igazi csavargós fajta, aki nem először tévelyedett ki az utcára. Már csak azért sem, mert nem egy félős típus.

~ Micsoda mocsok! - húzta fel Bonifác az orrát, amikor egy szinttel feljebb megjelent egy lakásban. ~ A bűzről ne is beszéljünk. A Pokol ehhez képest illatos.

Nem a fürdőben, hanem a lakás folyosójára érkezett meg, ahol több pár mocskos cipő hevert hanyagul. A fogason lógott néhány hasonló minőségű és tisztaságú kabátszerűség.

A fal valaha fehér lehetett, de mostanra sárgásbarna színt öltött a dohányfüstnek köszönhetően. Akadt néhány folt is, ami ki tudja mitől származott. A padló nem mostanában látott seprűt, felmosást meg pláne.

Bonifác kényesen emelgetve a lábait igyekezett beljebb, ügyelve hogy semmi gyanúsan kinéző dologra ne lépjen rá. A konyha felől mocorgást hallott és mikor elérte az oda vezető bekötő folyosót, látott néhány patkányt bent, amin meg sem lepődött.

Haladt a szoba felé, ahonnan szuszogás hangja szűrődött ki. Az útját egy onnan kijövő termetes patkány állta el. A hátsó két lábára állt, az orra folyamatosan járt és szaglászott, miközben őt nézte. Aztán adott ki valami hangot, ami után megjelent még néhány társa.

~ Te most ezt komolyan gondoltad? - küldött felé lenéző pillantást Bonifác.

Ténylegesen nem tudott kommunikálni a rágcsálókkal, de nagyon is sejtette, hogy mire készülhet a másik. Igen, ha hétköznapi macska lenne, akkor valószínű néhány vadabb patkány megfutamíthatná, hisz igencsak nagyot tudtak harapni és nagy számban komoly veszélyt is képviseltek, de ő sok minden volt, de nem átlagos.