Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Tizenkilencedik fejezet

− Nos? Befejezted a mosdást? − mosolygott rá Ignácra, akinek még nedvesen csillogott a bundája, de már nem tűnt annyira ázottnak.

~ Mert? − nézett fel a lányra a lila szempár.

− Gyere! Ideje lefeküdni! − lépett oda hozzá Luca és óvatosan felvette, Ignác pedig nem tiltakozott.

~ De én még nem vagyok álmos! − Tiltakozott pedig tudta nem érzékelik a gondolatait.

~ Az legyen a te bajod − Somfordált elő a nappaliból Bonifác és a hálószoba felé vette az irányt.

Beérve könnyedén ugrott fel az ágyra és elfoglalta az egyik párnát, amit néhány éjszakával később tett benki, hogy idekerült. Egyelőre csak topogott rajta, gyúrta és igyekezett úgy rendezni a benne lévő tollakat, hogy neki aztán kényelmes legyen. Majd pedig egy körbefordulás után kifli formába gömbölyödve letette magát.

Ignác a hatalmas bútort egyelőre tágra nyílt szemekkel nézte. Puhának tűnt és csábítónak, de vajon nem veszélyes? Bonifácnak nem ártott, és bizonyára neki sem fog, de jobb, ha óvatos azok után, amik a fürdőben történtek.

Luca felhajtotta a takarót egy részét és oda rakta le a kis kandúrt. Remélte nem fog kiszúrni vele és maga alá pisilni. Eddig nem látta, hogy használta volna az alomtálcát, de bizonyára fogja, ha szükségét érzi.

Még tett-vett egy keveset a szobában, átöltözött pizsamába, majd úgy döntött ideje neki is bekuckózni a takaró alá. Megfordult és nem látta a kismacskát. Körbenézett a szobában, hátha leugrott az ágyról, de semmi. Mégis hova tűnt el észrevétlenül?

Összeráncolt homlokkal nézett rá Bonifácra, hátha mégis ő csinált vele valamit, de a kandúr nyugodtan feküdt. Láthatóan meg sem mozdult mióta elfoglalta a párnáját. A kék szemek őt figyelték, majd enyhén elfordította a fejét a takaró irányába.

Követte a pillantását, majd elmosolyodott. A takaró enyhén mozgott. Hol itt, hol ott emelkedett kicsit magasabbra. Ennyiből már tudta hova lett Ignác. Bevette magát a dunyha alá és ott játszott.

Luca sosem értette mi lehet jó abban, ha valami ráborul, ami alatt alig lát és ott futkározik. De bizonyára a macskák tudják mi ebben a szórakoztató különben nem csinálnák. Halkan lépett és került az ágy azon részére, ahol Ignác jelenleg bujkált.

Lehajolt és óvatosan emelte a takarót egészen míg el nem ért Ignácig. A kis kandúr meglapult, füleit lesunyta, apró karmait kimeresztette. Pupillája maximálisra tágult és riadtan meredt rá, mint aki pontosan tudja lebukott.

− Ha kiszakítod a lepedőmet megharaplak − Ígérte meg neki Luca, de közben mosolygott.

Ignác, mint akit puskából lőttek ki kiszáguldott a takaró alól, el a szoba faláig, majd mint akit üldöznek megfordult és a szoba túlvégéig meg sem állt. Ott aztán felpúposított, felborzolta a szőrét, füleit hátracsapta, és harci pózt vett fel.

− Azt hiszem Bonifác, ma nem fogunk lefeküdni a megszokott időben − sóhajtott Luca.

~ Sokat ugrál, akkor lecsapom. − Ígérte meg a kandúr és hatalmasat ásított.

Luca lépett egyet Ignác felé, aki meglódult előre, gondolkodás nélkül ugrott fel az ágyra, átfutott rajta vészesen közel Bonifáchoz, aki erre felemelte a fejét és morcosan nézett utána. A kis kandúr nem foglalkozott vele, a túloldalon leugrott róla és a szoba sarkáig meg sem állt.

Továbbra is olyannak tűnt, mint akit elkapott az idegbaj, vagy épp nagyon megijedt valamitől. Luca már számtalan olyan videót látott, amit macska tulajdonosok raktak fel esti órákról, amikor a kedvencükre rájön a bolond óra és minden ok nélkül rohangálásba kezd.