Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Kilencedik fejezet

- Nem Bonifác! Elég volt! - tolta el Luca a kandúrt, aki nekiállt a fejét a pizzás dobozba fúrni.

~ Miről beszélsz? Alig két szeletet ettem - próbálkozott meg újra, de egy kar az útját állta, a lány pedig a másik kezével elvette előle a dobozt.

- Két akkora szeletet ettél, hogy az kitette a pizza harmadát.

~ És miért irigyled tőlem a maradék egyharmadot? Arról nem tehetek, hogy te nem vagy képes nálam többet enni.

- Ez amúgy sem neked való kaja. És kell valami vacsorára is. Bár kétlem, hogy te fogsz ma már bármit enni?

~ Aha, innen fúj a szél. Irigy vagy, és nem akarsz már nekem adni belőle. Amúgy is, hol van még a vacsoraidő? Addig még legalább kétszer megéhezem

- Így ni! Kiteszem egy tányérra, azt meg ide be. Itt talán nem fogsz hozzáférni.

~ Erre azért ne fogadj! Mi az ott? Halpástétom? Nekem vetted? - azzal hozzá dörgölőzött Luca lábához.

- Fogadjunk kiszúrtad a polcon lévő halpástétomot - jegyezte meg a lány. - Jól van na! Azért feldönteni nem kell! Igen, igen! A te vacsorád lesz, ha jól viselkedsz.

~ Én mindig jól viselkedem - járta körbe Lucát és simult hozzá, rajta hagyva egy nagy adag szőrt.

- Jól van na! - hajolt le és vakargatta meg a kandúr füle tövét, aki elégedetten felpúposított. - Mi lenne, ha lazítanánk egyet?

~ Szerintem te nem tudod hogyan kell, de nagyon szívesen megmutatom neked - indult meg a nappali irányába.

- Tele engedem a kádat forró vízzel, teszek bele egy fürdő bombát, amitől illatos és habos lesz - közölte Luca a tervét, mire a kandúr megmerevedett, majd kék szemeivel felnézett a lányra, aki elnevette magát. - Nyugalom, neked nem kell velem tartanod.

~ Attól tartok nagyon más fogalmunk van arról, mit is jelent lazítani - azzal sértetten folytatta az útját a nappali irányába.

Luca viszont a fürdő felé vette az irányt, hogy megvalósítsa a tervét. Ugyan a kádat nem az ő magasságához igazították, de már megszokta, hogy vagy a lábfeje vagy a térde lóg ki. Akkor is jól fog esni, hisz órákon át rótta a várost a hidegben.

Nem sokkal később pedig már el is merült a forró, illatos vízben. Elégedetten nyúlt el benne amennyire csak tudott. A fürdő ajtaját nyitva hagyta, hisz tudta a macskák kifejezetten utálják bezárt ajtókat.

Bonifác hamarosan meg is jelent, de tisztes távban leült a folyóson és onnan nézett rá intenzíven kék szemeivel. Luca nem először csodálkozott rá, hogyan képesek olyan sokáig nézni a macskák, anélkül, hogy pislognának.

Elgondolkodott vajon aggódik érte? Talán attól tart, hogy belefullad? Vajon az életét félti, vagy egyszerűen csak attól tart, hogy nem lesz vacsora, ha neki baja esik? Utóbbi gondolatra felnevetett. Simán kinézte Bonifácból, hogy csak ez miatt tartja őt szemmel.

- Ne aggódj Bonifác, nem fogok megfulladni - mondta ki, mert úgy érezte meg kell nyugtatnia a macskát.

~ Nem is azért ülök itt, mert érted aggódom.

- Míg plakátoltam találkoztam egy nagyon fura fickóval - beszélt tovább Luca. - Magas volt, nem az a kisportolt típus, hanem inkább olyan úriemberes.

~ Lucifer csak próbál annak látszani, de hidd el nem az. Ne dőlj be a látszatnak!

- Napszemüveget viselt, nem láttam a szemét és ettől talán még hátborzongatóbbnak tűnt, mint amúgy. Ott állt tőlem két lépésre és bámult, de nem szólt egy szót sem. Lehet nem telefonszámot, hanem e-mail címet kellett volna megadnom - sóhajtott egyet. - Most már mindegy. Ha netán zaklatni kezdene, akkor lecserélem a számom.