Harminchetedik fejezet

1K 108 3
                                    

A percek a délután folyamán lassan teltek, Luca ült a teával a kezében, és nézett maga elé. Aggódott Bonifácért, mindegy mit mond Luc. Ilyen ítéletidőben egy állatnak sem kellene kint lennie, főleg nem egy bentlakáshoz szokott házikedvencnek, mint amilyen a kandúr.

Nem tagadhatta a tényt, hogy az utcán talált rá, de melyik lakásra korlátozott macska ne akarna kimenni néha kicsit körbenézni, csavarogni? Ettől függetlenül biztos nincs ahhoz szokva, hogy esőben, hidegben éjszakázzon kinn, és a vacsorának valót is magának vadássza le.

Eldöntötte magában Luca, hogy elmegy az ítéletidő, és ha ma nem is, de meg fogja keresni Bonifácot. Ezt persze nem fogja Luc orrára kötni, mert mindent megtenne arról, hogy lebeszélje erről. Talán így is fog tőle ígéretet kicsikarni, de arra majd csak rábólint, nem mond semmit, és akkor az olyan, mintha nem is egyezne bele, csak jóváhagyná "mondj, amit akarsz" címszó alatt.

Felpillantott a férfira, aki sötét szemével őt nézte. Nem tudott semmit leolvasni az arcáról, hogy mi járhat a fejében, mire gondolhat. Akár még az ő meggyilkolását is tervezhette, amiben kételkedett de soha nem lehetett tudni. Luc ajka enyhe mosolyra húzódott, kérdőn pillantott rá, de csak egy nemleges fejrázást kapott.

Amiről Luca nem tudott az az volt, hogy a vele szemben ülő férfi, ha épp akarta, akkor tudott a gondolataiban olvasni, amivel élt is az előbb. Nem kutakodásból nézett bele a lány fejében, hanem választ akart egy benne felmerülő kérdésre.

Azt látta Lucán Lucifer, hogy nagyon bántja Bonifác szökése csak az okát nem tudta. Elég elképzelhetetlennek tűnt, hogy a morcos kandúrt a lány ilyen rövid idő alatt ennyire megszeresse, és ezért aggódjon érte ennyire.

Ha mégis ez történt, akkor a familiárisa nagyon tud valamit, persze lehet pusztán az a tény számít, hogy macska, ami Luca gyenge pontja lehet. Nem mintha neki, a Pokol Uraként szándékában állt volna pusztán azért azzá válni, hogy ugyanezt elérje a lánynál.

Ami még Lucifer eszébe jutott, hogy a kérésével, miszerint a lány vigyázzon a macskájára túl nagy terhet rakott rá. Luca egyértelműen felelősségteljes személy, és a rábízott egyik élet egyszerűen gondolt egyet, és meglépett, ami miatt most bűntudata van, pedig nem kéne lennie.

Nem tudta eldönteni mit kéne tennie. Ha most azt mondaná, hogy miután előkerült Bonifác elviszi azzal csak árt Lucának, mert őt ismerve azt gondolja csalódást okozott, és hiába mondja azt nem hibáztatja, pontosan ezt fogja érezni. Ha továbbra is a lánynál hagyja, akkor további gondokat okoz neki, mert még jobban fog figyelni ne történjen semmi olyan, aminek nem kéne.

− Luca meg kell ígérned, hogy nem fogsz Bonifác után kutatni egyedül − szólalt meg Lucifer nem sokkal később, a lány csak bólintott egyet. − Szeretném, ha kimondanád.

Meglepett pillantást kapott Lucifer, mire elmosolyodott. Nem, nem mondhatja meg a lánynak, hogy olvasott a gondolataiban, azt sem, hogy ő maga az Ördög, ahogy azt sem Bonifác egy pokolmacska, aki nagyon is tud magára vigyázni, és annyira nem idegen tőle, hogy kint éjszakázzon, vagy magának vadássza le a betevőt.

− Bonifác alig egy éve van velem, és előtte nem volt olyan jó élete, mint most − kezdett bele a magyarázatba Lucifer.

− Azt gondoltam, hogy veled van már kölyökkora óta, mint Ignác − lepődött meg a vallomáson Luca.

− Nem nincs. Egy kölyökmacska sok nyűg − pillantott Ignác felé Lucifer −, amihez őszintén szólva nekem nincs türelmem. Ezért kerestem egy fiatal, de már nem kölyökkorú macskát magamnak, és így esett Bonifácra a választás.

Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)Where stories live. Discover now