Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Harmincnegyedik fejezet

A pokolkutya érkezése láttán néhány farok idegesen felemelkedett. Hiába származtak egy helyről, és szolgáltak egy célt, bizony az ősi ellentét rájuk is érvényes volt. Ők ugyan nem földi fajtársaikhoz hasonlóan figyelemért, és szeretetért versengtek, hanem sokkal inkább azon voltak, hogy bizonyítsák ők a hasznosabbak.

A pokolmacskákat ráadásul bosszantotta, hogy a pokolkutyák méretét nem befolyásolta olyan mértékben az emberi világba való lépés, mint az övékét. Igaz nem is rendelkeztek olyan képességekkel, mint ők, de azért hagytak nyomott a földi történelemben. Kőbe süllyedő, hatalmas mancsnyomokról, és a háromfejű kutyáról az emberek többsége már hallott, de itt ki is merültek a hozzá kapcsolódó mítoszok, és mendemondák.

~ Szia Bonifác! − csóválta meg enyhén a farkát Pongrác, pofájából szokás szerint csöpögött a nyál. ~ Rég bandáztunk.

~ Nem szoktunk bandázni − reagált hűvösen Bonifác, Szervác nevető hangot hallatott, jól szórakozott. ~ Akkor láttalak utoljára, amikor Lucifer megbeszélésre hívta a többieket.

Tisztáznia kellett a helyzetet, nehogy a többiek rosszat gondoljanak róla. Nem volt másról szó, mint hogy Lucifer, Belfegor, és Belzebub néha összejöttek megbeszélni az elkövetkező évek, évtizedek terveit arról, hogyan is piszkáljanak bele a világ eseményeibe, amivel gondot, és bosszúságot okozhatnak egykori mennybéli társaiknak. Egyfajta végtelen sakkjátszmát játszottak, a tábláról gyakran kerültek le mind a két oldalról bábuk, majd újabbak fel. Hol az egyik, hol a másik fél állt kicsit jobban.

~ Minek köszönhető, hogy idehívtál Bonifác? − Lukrécia sompolyogva kerülte meg a kandúrt jelentőségteljesen, majd félig mellette, félig szemben vele foglalt helyet, igen közel hozzá.

~ Azt már mi is nagyon szeretnénk tudni − vetette oda elégedetlenül Kázmér.

~ Ignác, találkozott egy Fábián nevű korccsal... − kezdett bele Bonifác.

~ Ki az az Ignác? − vágott közbe Bella, fülei kíváncsian fordultak előre, láthatóan felkeltette az érdeklődést egy új kandúr jelenléte, akit megszerezhet magának.

~ Az öcsém, alig néhány hetes − válaszolt Bonifác, a füle enyhén ellenségesen lelapult.

~ Mégis hol találkozott azzal a csavargóval? − kérdezett rá Rémusz, aki ezek szerint ismerte a szóban forgó kandúrt.

~ Az állatorvosnál, akihez Luca elvitte Ignácot − kezdte Bonifácot bosszantani a sok kérdés.

~ Ki az a Luca? − szólalt meg első ízben Huba, aki imádott verekedni, aminek nyomát több heg formájában viselte is magán.

~ Luca egy fiatal nő, aki azt gondolta egy szerencsétlenül elkóborolt cicuska vagyok, és befogadott, hogy biztonságban legyek, míg előkeríti a gazdámat. Lucifer valamiért úgy döntött, hogy még hasznos lehet számára, így megbízta a vigyázásommal, mert ő elfoglalt az üzleti ügyei miatt − válaszolt óvatosan Bonifác, nem akarta elárulni a valódi okot, mert mindig akadtak irigy démonok, akik ha óvatosan is megpróbáltak Lucifer orra alá borsot törni. ~ Ignácot egy üzleti partnere megfigyelésére akarja használni, de előtte emberi jelenléthez akarta szoktatni, így Lucára bízta Ignácot egy kis időre. Visszatérhetünk a tárgyra?

Ment a további kérdések elébe Bonifác, a többiek vették az üzenetet, és nem kíváncsiskodtak tovább. Még Szervác is csendben figyelt, fekete szemét le sem vette a kandúrról. Pongrác magához hűen csak bámult maga elé, várva kiderüljön ő miért is van itt, és mit akarnak tőle.

~ Szóval, Fábián azt mondta Ignácnak, meg az egyik ott lévő szőrös angyalkának, hogy néhány ember különleges macskákat, és kutyákat gyűjt be − tért vissza az eredeti témához Bonifác.