Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Huszadik fejezet

Luca kinyitotta a szemét, pislogott néhányat, aztán elmosolyodott. Olyan látvány tárult elé, amire gyanította nem mostanában lesz példa. Bonifác az oldalán feküdt, lábait kinyújtotta maga elé, fejét enyhén megcsavarta,hogy az állát le tudja tenni és békésen szuszogott.

A háta mögött Ignác a hasán feküdt, mellső mancsait behúzta a mellkasa alá, a hátsókból az egyik maga alatt volt, a másik a farkincájával együtt lelógott a párnáról és az ágy fejtámlájának préselődött. Állát feltette Bonifác hátára és ettől igen meredek és kényelmetlennek tűnő pózba került a feje. Legalábbis Luca annak ítélte, de a kismacskát nem zavarta.

Visszapillantott a kandúrra, aki megérezhette az ébredését, mert kék szemeivel őt nézte. Luca még szélesebben mosolygott és még hunyorgott is hozzá, de nem talált viszonzásra. Vett egy nagyobb levegőt, majd óvatosan igyekezett a hátára fordulni. Mélyen aludhatott, mert eléggé elzsibbadt.

Bonifác viszont nem volt tekintettel másra. Egyszerűen a hasára fordult és ásított egyet. Ignác feje elvesztette a támasztékot és lebukott a párnára, ettől egy pillanat alatt felébredt és riadtan nézett körbe. Pár másodperccel később már megnyugodott és csatlakozott az ásításban a bátyjához.

− Jól van na! Be ne kapjatok! − Szólt rájuk Luca és nem tudta megállni, neki is hatalmasra nyílt az állkapcsa, a kezét ösztönösen emelte a szája elé.

Felült, majd kidugta a lábát a takaró alól. Megdörgölte a szemét és legszívesebben visszafekszik, de Bonifác mellésomfordult, emlékeztetve rá, ha már felkeltek, akkor reggelizni kell. Végigsimított a kandúr hátán, aki ösztönből enyhén felpúposította a hátát, de még csak véletlenül sem adott volna ki doromboló hangot. Aztán már ott is hagyta őt, mert leugrott az ágyról és a fürdő felé vette kecses léptekkel az irányt.

Luca is erőt vett magán, és felállt. Egyet kellett értenie a kandúrral, első útja a mosdóba vezetett. Alig ült le és nyomott el egy újabb ásítást, amikor kíváncsi fej jelent meg a résnyire nyitva hagyott ajtóban. Igánc kukucskált be, hogy vajon mit csinált.

A lánynak eszébe jutottak a netes képek, ahol a bársonytalpúak épp a gazdájuk lehúzott nadrágjában találtak maguknak új fekhelyet. Ignác pillantása is pont odaesett, így odanyúlt és feljebb húzta.

− Nana! − Emelte fel fenyítőn az ujját. − Ez az én pizsama alsóm.

Ignác sértetten pillantott fel rá, majd otthagyta. Luca nem sokkal később végzett és ment tovább a fürdőszobába. Alig tárta szélesre az ajtót, amikor már meg is torpant.

− Uh! Bonifác! − fintorgott a szag miatt és lenézett az alomtálcára, amibe Ignác is épp belemászott és egyből szimatolni kezdte a forrást, amire ugyan lett alom húzva, de így is szép nagy kupacot alkotott. − Oh egek! Ekkorát! És milyen büdös... Nem kapsz ennyi kaját.

~ A tiéd sem jobb! − Nézett fel morcosan a lányra. ~ És nagyon is egészséges illata van.

~ Te halasat kaptál vacsorára? − Fejezte be Ignác a szagolgatást, majd arrébb lépett és ő is nekiállt elvégezni a dolgát.

− Nagyszerű! Legalább nem kell egy fél óra múlva újra almot cserélnem − pillantott le Luca, miközben megmosta a kezét, majd arcmosás keretében megszabadult a csipáktól is. − Azt hiszem hagyom kicsit kihűlni.

Ignác visszafordult és a sajátját is ellenőrizte, majd nekiállt ráhúzni az apró granulátumokat. Néha megrázta a mancsát, amikor egy-egy ráragadt. Még kétszer ellenőrizte mielőtt elégedetten elhagyta ő is az alomtálcát.

Bonifác, nyomában a kisöccsével elindult a konyha irányába, nem sokkal később Luca is csatlakozott hozzájuk. Elsőnek feltett egy adag kávét főzni. Megfordult és két megrovó pillantással találta magát szembe.