Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Halloweeni bónusz

Luca lassan ébredezett egy kellemes októberi reggelen. Majd egy év telt el azóta, hogy Bonifácot azon a novemberi estén magához vette, és ezáltal teljesen megváltozott az élete. Már önmagában egy kisállat jelenléte is felforgathatja a megszokott napi rutint, csakhogy a kandúr személyében nem hétköznapi macskára tett szert. Bonifác pokolmacska volt, egyenesen Lucifer familiárisa.

Sokáig erről fogalma sem volt, bár a kezdetektől érezte, hogy különleges társra tett szert. A kandúr megjelenését sem lehetett átlagosnak nevezni, mert nagysága vetekedett egy közepes termetű kutyáéval, bár súlyra elmaradt, az étvágyára nem lehetett panasz. Fekete, tömött bundája selymesen csillogott a fényben, élénk kék tekintetét semmi nem kerülhette el. Neki köszönhetően Luca megismerkedhetett a gazdájával is, akiről szintén sokáig úgy gondolta, hogy csupán egy különleges kisugárzású, de hétköznapi ember.

Néhány hét múlva az események úgy alakultak, hogy Luca számára világossá vált, a világ nem csupán az embereké, hanem bizony természetfeletti lények is jelen vannak rajta. Olyan pokolmacskák, mint Bonifác, bukott angyalok, mint Lucifer, és természetesen a másik oldal képviselői sem maradhattak meg, Szerafina, és Bertalan személyében négylábú őrangyalokat ismerhetett meg.

Mindez az elején furcsa volt, kissé idegen, de azt kifejezetten szórakoztatónak találta, hogy társaloghat Bonifáccal, aki nem csak kinézetre bizonyult néha morcosnak, de jellemre is. Ráadásul a kandúr soha nem rejtette véka alá mit is gondol. Nem kertelt, kimondta, akkor is, ha azzal könnyen megsérthette a másikat. De Luca arra is rájött, hogy nem egy velejéig gonosz pokoli teremtménnyel osztja meg a lakását, mert Bonifác igen sokszor olyanokkal gonoszkodott, akik azért megérdemelték. 

Minden reggel egy olyan napnak bizonyult a bársonytalpú mellett, ami tartogathatott meglepetést. Hol egy emberi kinézetű démon formájában, hol pedig egy csapatnyi holló társaságában. Lucának gyakran volt az az érzése, hogy Bonifác vonzza a bajt, de a kandúr váltig állította, hogy ő okozni szokta. Akárhogy is, nem lehetett mellette unatkozni. Ideje volt felkelni, és felkészülni a mai napra.

Kinyitotta a szemét, felkészült arra, hogy a mellette szunyókáló macskát is felébressze. Csakhogy a kandúr helyett egy tizennyolc-húsz év körüli srác feküdt mellette teljesen mezítelenül. Luca levegőért kapott, fogalma sem volt hogyan kerülhetett oda, vagy ki egyáltalán. Lucifer jelenlétén már nem lepődött meg, meg a Pokol Ura kedve szerint jött-ment a lakásában, de ez az alak ismeretlen volt számára. Felhúzta a lábát a takaró alatt, nekifeszítette az idegen srác oldalának, majd minden erejét beleadva taszított rajta egyet, hogy lelökje az ágyról, aztán nagy levegőt vett.

− Lucifer, Lucifer, Lucifer! − hadarta el Luca gyorsan egymásután háromszor a férfi nevét, aki elmondta neki vész esetén így hívhatja őt segítségül.

Felült, és nyakig húzta a takarót mintha valami páncél lenne, ami megvédheti őt az ismeretlen sráctól, ha az ezek után bosszút akarna állni. Nem foglalkozott vele, hogy az illető a rúgása nyomán leesett az ágyról, és egy hangos nyögés kíséretében fogott talajt, és semmi jelét nem adta ártó szándéknak. Luca remélte, hogy Lucifer valóban igazat mondott, és rövid időn belül megjelenik. Nem kellett csalódnia.

− Mi a baj? − jelent meg a férfi az ágy mellett állva.

Csak egy alsónadrágot viselt, kezében borotva, arcának nagy részét hab takarta. Pillantása körbevillant a szobán ellenséget keresve, de senkit nem látott. Válaszért a riadt Lucára nézett, aki az ágy túloldalát nézte, majd a kérdést követően az adott irányba mutatott. Lucifer nekiállt megkerülni az ágyat, hogy megnézze mi van ott, ami megijesztette a lányt.