SZJG-lány a jég alatt [BEFEJEZETT]

Elhallgatott múlt

Sokkoltan áltam a lány előtt, még mindig Cortez kezét fogva.
- De...de... kezdtem, de nem tudtam mit mondjak.
A lány elmosolyodott.
- Nem mesélt rólam igaz? kérdezte szomorúan de még mindig mosolyogva.
- Én... én... kezdtem, de nem jött ki hang a torkomon a döbbenettől. Szóval nem... gondoltam. Ugyan ki mesélne egy öngyilkos 13 évesről. felemelte a fejét és a plafonra nézett.
- Te öngyilkos lettél? kérdeztem csodálkozva.
A lány szeme elkomorodott és szomorúan ült le a mellettem levő székre.
- Hát, mindenki szerint igen... az újságok csak annyit írtak, hogy  egy építkezés helyszínén találtak rám holtan. Elhallgatott. Látszott, hogy olyan dolgokra gondol vissza amik jó régen történtek.
- Sajnálom... hebegtem. Rossz volt látni, hogy egy ilyen törékeny kislánynak így érjen véget a története. - Te akkormost.... ismered Cortezt? kérdeztem
- Persze, hogy ismerem, ő volt a bátyám.
- De Cortez soha sem említette, hogy van egy testvére... értetlenkedtem.
- Csodálkozol? Az öngyilkos hugica... szép történet lenne egy családi vacsorán. Mondta gúnyosan.
De mi történt veled? Kérdeztem bátortalanul.
A lány nem válaszolt, csak mosolyogva végigmért.
Tudod, mindig úgy gondoltam, hogy a bátyámnak sose lesz igazi kapcsolata. De téged szeret. Ezt a vak is látja. És megtenne érted bármit.
Elpirultam e szavak hallatán. Megtenne értem bármit...
Szóval Reni ugye? kérdezte.
Igen, de... honnan tudod?
- Valamit csak kellett csinálnom az elmúlt 4 évben...
- Már 4 éve, hogy....?
-Igen...
-És hogy hogy te látsz engem?
- Könnyű, én már meghaltam.
- De akkor én is...?
-Nem. A te történeted ennél sokkal bonyolultabb.
- De....történt valami nem megszokott Reni?
-Azonkívül hogy senki sem lát, vagy hall és a barátom Halott húgával beszélgetek? Nem, semmi különös.
- Jól van! Úgy értem.... tudsz csinálni dolgokat? Kérdezte rejtelmesen.
- Hogy érted?
- Hát, amikor én meghaltam, beláttam emberek fejébe.
- Beleláttál emberek fejébe?! Néztem tágra nyílt szemekkel.
- Aha, ha hozzájuk értem. Láttam mit gondolnak vagy éreznek az emberek. Elgondolkodtam, aztán eszembe jutottak az Arnoldal történtek.
- Lenne valami...kezdtem félénken.
- Úristen! Ugye nem öltél meg senkit?! sikított Rebeka.
- Mi?! Nem! Dehogyis! csak... megakadályoztam....
Rebeka eltátotta a száját.
Az egyik barátom mérges volt Cortez és fejbe akarta vágni egy vázával, mire én elé álltam és olyan volt mintha meg hallott volna.
Ez nagyon jó! Álmodozott Rebeka.
- Mi ebben a jó?! kérdeztem feszülten, ugyanis nem értettem a nagy lelkesedést.
- Úgy tűnik, hatással vagy az emberek gondolataira ha veszélyben érzed magad, vagy a szeretteidet. Bökött Cortez felé.
- Nem látnak téged egyelőre, de ha kell akkor hallanak. Ez jó... motyogta és mind a ketten elmerültünk a gondolatainkban.
- És hogy jutok vissza? Hogy fognak újra látni engem? kérdeztem aggodalmasan. Odáig még hosszú az út... De mindent el fogunk követni! mondta bátorítóan Rebeka.