SZJG-lány a jég alatt [BEFEJEZETT]

Ahol minden elkezdődött...

- Van pulzusa!  Kiáltotta egy távolinak tűnő hang.
- A testhőmérséklete még mindig alacsony! Infúziót kérek! Hallottam meg még egy ismeretlen hangot.
- Jól van Rentai, maradjon velünk minden rendben lesz. Szólalt meg egy harmadik személy, de ezt a hangot már felismertem. Máday volt az.
Hideg bizsergést éreztem a bal karomban, bizonyára az infúziót.
Hirtelen sikerült kinyitnom a szemem. Hunyorogva próbáltam felmérni a terepet. A szabad ég alatt voltunk... három maszkot viselő orvos hajolt felém. Az egyik épp leemelte a fejemről a lélegeztetőt.
- Rebeka?! Sikerült??! Kérdeztem zihálva.
- Ne aggódjanak. Ilyenkor normális a halucináció. Majdnem 4 percig volt a víz alatt, még nem kapott elég oxigént az agya. Magyarázta az egyik nővér Mádaynak és az éppen odaérkező Hallernek.
- Most be visszük a kórházba kivizsgálásra. De mivel eszméleténél van, nagy baj nem történt. Mondta egy orvos és felemelték a hordágyam, hogy betegyenek a mentőautóba.
- Várjon, fiatalember! Még nem állhat fel, nem melegedett át! Kiálltotta egy nővér.
- Reni?! Futott oda hozzám Cortez.
Csurom vizes volt. Teljesen fehér volt a bőre, a szája pedig sötét lilán remegett. Egy pokróc volt a vállán és a háttérben láttam, hogy ő is éppen egy hordágyon feküdt, mielőtt ide rohant volna.
- Reni, jól vagy?! Kérdezte, próbálva utat törni magának az orvosok és Hallerék között.
- Jól vagyok Cortez... mostmár jól. Mosolyogtam rá halványan.
- Annyira aggódtunk. Mondta és ha nem Cortez volna, már azt hittem sírni fog.
- Minden rendben lesz velem. Ne aggódj. Mondtam és megfogtam a kezét. Köszönöm, hogy megmentettél. Suttogtam és méllyen a szemébe néztem.
- Igazán semmiség... mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.

Haller segített a nővérnek betenni engem a mentőautóba és rámcsukták az ajtót.
A mentőautó vibráló fényét néztem, ahogy a jármű kikanyarodott a főútra.
Egy nővér ült az egyik oldalamon és valamit jegyzetelt.
- Cortez rendeben van? Kérdeztem és a nő felé fordítottam a fejem.
- Kisebb tüdő gyulladása lehet, de pár nap alatt kiheveri. mondta és rám mosolygott.

              *
Reniiii!!!! Kiáltotta Virág és ha Ricsi nem fogja vissza, konkrétan rám ugrott volna.
- Emó, hagyjad már, még nem épült fel. Mondta Ricsi ahogy a kórtermem ajtajában próbálta vissza tartani a túlpörgő Virágot.
- Ajj már. Bocsi Reni, csak úgy hiányoztál. Mondta Virág.
De hisz csak tegnap óta vagyok itt. Nevettem fel.
- Jó, de ez más! Annyira aggódtunk érted. Felelte mosolyogva.
Ekkor nyílt az ajtó és belépett egy harmadik személy.
- Arnold... suttugtam.
- Szia, Reni... mondta.
- Magunkra hagynátok minket egy Percre Virág? Kérdeztem barátnőm felé fordulva.
- Vele? Biztos, hogy nem. Felelte Virág helyett is Ricsi.
- Udvarias mint mindig, Pósa. Forgatta a szemét Arnold.
- Csak öt perc. Néztem rá kedvesen.
Ricsi morgott valamit, aztán kitessékelte Virágot és becsukta az ajtót.
Egyikünk sem szólalt meg. Mérges volt am azok után amit Cortezzel csinált... de ezt, nem mondhattam el neki mert tulajdonképpen még meg sem történt... őrültnek nézne.
- Hogy vagy? Törte meg a csendet.
- Jól. Válaszoltam szűkszavúan.
- Figyelj... Beszélni akarok veled valamiről.
- Soha nem találtam rá a megfelelő alkalmat, hogy elmondjam, hogy-
- Arnold kérlek, ne. Kezdtem de közbevágott.
- Ösztöndíjat kaptamva Párizsi gimnáziumba.
- Várj, mi?! Le voltam Sokkolva.
- az új évet már ott kezdem. Még Novemberben tudtam meg.
- És azóta próbálod nekem elmondani?
- Tulajdonképpen. Mondta
- Ó...
Nem tudtam, mit mondjak... Arnold 9. óta az egyik legjobb barátom és bár az elmúlt pár hétben gyökeresen megváltozott a kapcsolatunk... még mindig fontos nekem.
- Gratulálok... csak ennyit tudtam kinyögni.
Arnold bólintott.
- Mikor mész? Kérdeztem óvatosan.
19. Megy a gépem. Felelte.
- Már a jövőhéten?! De... nem maradsz karácsonyra? Kérdeztem csalódottan.
- Nem lehet. 20. Reggel már be kell mennem a gimnáziumba beiratkoni, szerződéseket kötni. Válaszolta.
- Addig még találkozunk?
- Ha akarod.
Akarom. Feletem halkan.
- Akkor majd még jövök. Mondta szűkszavúan és kinyította az ajtót ám emiatt Virág orra esett és Ricsi pedig még mindig hallgatózva állt a mostmár nyitott ajtónál.
- Khm... mi csak-
- Hagyd. Nem is vártam többet válaszolt unottan Arnold és kiment a szobából.
- Szóval akkor... Neményi lelép? Szólalt meg Ricsi a padlót tanulmányozva.
- Le bizony... Meredtem magam elé.
- Ne legyél szomi, jó? Biztos tartjátok majd a kapcsolatot. Mosolygott Virág.
- Nem vagyok az... Mondtam nagy meglepetésükre.
- Nem? Nézett furán Ricsi.
- Nem... feletem. Ennek így kellett lennie. Amúgy is... már November óta tudom.
- Mi?? Kapták felém a fejüket.
- Nem csak ti tudtok hallgatózni. Vetettem oda. Hallottam amikor Kardos Megkérdezte őt, hogy
elfogaja-e az ösztöndíjat.
- Hú... sajnálom Ren... nehéz lehetett. Nézett rám Ricsi.
- Először az volt... de megértettem, hogy ez nagy lehetőseg a számára és nincs jogom megfosztani tőle.
Virág hümmögött.
- És akkor most te és C... hát... tudod. Akkor most?
- Szerintem igen. Válaszoltam mosolyogva, mire Virág nagyot sikkantott örömébe.