SZJG-lány a jég alatt [BEFEJEZETT]

Fénykép a barátnőmről

Azután ami Renátával történt sok minden megváltozott.
Cortez a kórházban van és súlyos tüdőgyulladás miatt még bent lesz egy darabig. Sokat alszik, alig van ébren, de ha mégis akkor is csak Reniről kérdez, senki másról.
Virág is sokat van Reni mellett, legtöbbször mesél neki arról, hogy mindjárt itt a karácsony és hogy annyira jó lenne együtt szilveszterezni de legtöbbször ő is sír. Ricsi mellette van és mindig jön vele a kórházba de sosem megy be a kórterembe.... nem bírja így látni...
Macu is gyakran jön, hoz virágot és benéz Cortezhez, Zsoltival egyetemben aki mindenkit próbál jó kedvre deríteni, ebben a helyzetben. Dave sokat látogatja Cortezt és Reninek is csinált egy Twitter oldalt a #WakeupReni néven. Jacques hoz süteményeket Corteznek ugyanis elmondása szerint a kórházi koszt ehetetlen és ilyenkor jön vele Gábor meg a rockerek, az előbbi hogy megnyugtassa Cortezt Reni állapotáról, az utóbbiak pedig, hogy megkóstolják a sütiket és be-be kukkantsanak a két beteghez.
Én Pedig... én... próbálok ugyanúgy viselkedni mint azelőtt. De mióta  Neményivel összefutottunk a kórházba, egyre furcsább érzések gyötörnek. nem is tudom mi lett volna  Cortezel ha az a féreg....
Amikor beléptem a terembe Neményi egy vázával a kezében állt Cortez fölött és már lendítette volna, amikor hirtelen megremegett. Össze-vissza kezdte kapkodni a fejét és akkor kihasználtam az alkalmat hogy elvegyem tőle a ,,fegyvert"
Mintha meg hallott volna valamit... lehetséges, hogy.... Renáta.... nem. Ő kómában van lassan már Hat napja. Amikor lehet Igyekszem bemenni hozzá és meg igazítani a párnáját meg váltani pár szót egy nővérrel. Valakinek csak kell ha a szülei Ukrajnában ragadtak... Nem tudnak visszajönni mert Reni apjának útlevele eltűnt és egyelőre nem engedik vissza őket Magyarországra. De Reni szülei állandóan hívogatják a kórházat, engem, Virágékat, hogy mindent megtudjanak Renáta állapotával kapcsolatban.
Holnap kezdődik az utolsó sulis hét a karácsonyi szünet előtt. Épp a szobámban pakoltam amikor egy régi fényképre bukkantam.
Én és Reni voltunk rajta... a kép még Párizsban készült az Eiffel toronynál. Csak űltem és néztem a képet, és akkor... eltörött a mécses.
Hangosan zokogtam, pedig tudni kell rólam, hogy erős vagyok és nem szoktam csak úgy pityeregni mint egy baba. De most egyszerűen csak néztem Renáta mosolygós arcát és arra gondoltam hogy talán soha többé nem láthatjuk mosolyogni.... Ha örökre kómába került....
Kitti nyitott be. Először ledöbbenve nézte a szétfolyt szemfestékemet, aztán leült mellém az ágyra és megölelt amolyan ,,Tudom, tudom" stílusban.
Sokáig ülhetünk így mert csak arra lettem figyelmes, hogy idővel a szobám ajtajában Dave áll és halványan mosolyogva de szomorú, komor tekintettel néz minket. Aztán odajött és leváltotta Kittit.
Szerintem életemben nem el ölelkezdtem ennyit... ez nem vall rám...