SZJG-lány a jég alatt [BEFEJEZETT]

lányok a jég fölött

- Mégegyszer bocsi, hogy elrohantam. Fordultam újra Klaudiához ahogy lefele sétáltunk egy havas utcán.
- Mondtam, hogy nem gond! Nevetett fel Klau.
Elmosolyodtam.
- De... szerinted.... miért nem jutottam haza? Kérdeztem.
- Nem tudom... de valószínüleg a többiek is épp ezen agyalnak. Szerintem vissza kéne mennünk hozzájuk. Mondta Klau.
- Ne már! Karácsony este van. Mindenáron haza szeretnék menni még új év előtt, de ma karácsony van! Ismételtem. És amúgy is... még sosem karácsonyoztam szellemként. Vigyorogtam. Gondolj csak bele! Egy csomó mindent kipróbálhatunk és még csak észre sem vesznek. Hadartam izgatottan. WOW Reni... túl sokat voltál Virággal gonsolkodtam el.
Klaudia sóhajtott.
- Jó, legyen. De hidd el, nem olyan nagy buli, mint ahogy gondolod. Mondta azzal karon ragadott és már fel is száltunk a Deák térre tartó buszra.

Amint megérkeztünk, átvágtunk ha hatalmas téren, hogy megnézzük a karácsonyi vásárt. Bevetettük magunkat a tömegbe és azonnal megcsapott minket a finom kűrtös kalács illat. Sokáig nézelődtünk végül elérkeztünk a korcsolya pályához.
Mindketten meredten bámultunk a a jégen csúszkáló gyerekekre. Egyikünknek sem volt jó kapcsolata a jéggel a történtek után. Klau bíztatóan  rám mosolygott és szépen finoman bevezetett a pályára. Időbe telt még megbarátkoztunk a jéggel, de a végére már egészen élveztünk a csúszkálást.

*
A környékünkön sétáltunk, egy-egy forró csokival a kezünkben amikor Klau megszólalt.
- Szerinted miért húzott ki téged az a fiú a jég alól?
Meglepedt a kérdése. Nem tudtam mit válaszoljak.
- Hát... ő mindig is hősies volt... mosolyogtam... meg nem akarta, hogy meghaljak, mert... mert szeret.... válaszoltam halkan.
Klaudia hümmögött.
- Nem hiszek a szerelemben... már nem... úgy értettem, nem volt valami amit nagyon akart tőled? Amiért nem engedhette, hogy meghalj... mondjuk... pénz?
- mi? Ne hülyéskedj már! Nevettem fel, aztán látva a komoly arcát elhallgattam.
- Nem... nem akart tőlem pénzt... se semmi mást. Csak kihúzott és kész... válaszoltam a bakancsom ujját tanulmányozva.
- Ha te mondod. Kortyolt bele Klau a forró csokijába. 
- Vissza mehetünk a hasznos holmikba? Kérdztem.
- Persze. Már biztos aggódnak értünk amúgy is. Mondta Klau azzal elindultunk a Blaha-Lujza tér felé.

Bocsi a rövid részért, de cserébe nagyon hamar hozom a következő fejezeteket!🙂

Ja! És már nem sok van hátra ebből a kis könyvből, szóval lehet izgulni a befejezés miatt.😄