SZJG-lány a jég alatt [BEFEJEZETT]

Karácsony este

Valami összetört bennem... egy röpke pillanatig megszűntem létezni... nem láttam, hallottam vagy éreztem semmit. Mintha egy sötét szobában ültem volna...
Éreztem, hogy az arcomon végig folyik egy, aztán kettő könnycsepp. Dühös voltam... és egyedül éreztem magam...
Megfeszültem... majd hirtelen felindulásból felpattantam és lerohantam a lépcsőn.
- Reni! Ordíotta a Ambrose.
Futottam le és meg sem álltam a csőig.
Valahogy sikerült kinyitnom a fura kis hengert és egyenesen bele álltam a közepébe.
- Reni várj! Kiáltották a többiek.
Körül néztem a csőben és egy nagy sárga gombot találtam az egyik szélén.
- Reni! Csapta meg az üveget Ambrose, mire összerezzentem.
Könnyes szemmel néztem rá a búra másik oldalán álló fiúra.
Ambrose ideges ráncai hirtelen megenyhültek és óvatosan elengedte az üveget. Szomorkásan a sárga gomb felé biccentett.
Nekem nem is kellett több, erősen benyomtam a sárga gombot. Hatalmas gyorsasággal szívott fel valami és alig telt bele pár másodpercbe, máris fent voltam a hasznos holmikban. Ott kiviharzottam az utcára és csak futotttam, futottam amerre a lendület vitt.
                      
                                   *

Csak arra lettem, figyelmes, hogy a környékünkön sétálok. Amikor a házunkhoz érkeztem, bekukkantottam a nappalink ablakán. Sötét volt. Csak a karácsonyfaégők sápadt fénye úszott végig a helyiségen.
De ekkor megakadt a szemem a naptáron...
                       ______☆______
                         |       24.      |
                         |December|
                       _|__________|_

- Amikor lementünk a folyosóra még 21. Volt de most.... Szenteste van...
Nem értem haza karácsonyra.... suttogtam magam elé. De hol lehetnek anyáék? Biztos bementek hozzám a kórházba....
Elindultam, hogy megnézzem Virágék házát... Aztán Kingáékét... utána Ricsiékét majd Daveék házához is elmentem de a barátaim nem voltak otthon, csak a családjaik. 
Végül Zsoltiékhoz vettem az iranyt és ahogy elhaladtam a garázs mellett megtorpantam. Az egész osztályom ott  ült a garázsban és együtt karácsonyoztak. Ott volt még, Karcsi, Flóra, Kata és még Kitti is.
Ott álltám és könnyes szemmel neztem be a párás kis ablakon.
- Lehet, hogy úgy látszik, jól érzik magukat, de nem minden mosoly mögött van igazi öröm.
- Mit csinálsz itt? Kérdeztem rekedten de szememet egy pillanatra sem vettem le a barátaimról.
- Nem akartalak egyedül hagyni... valaszolta Klaudia.
- Sajnálom, hogy csak úgy elviharzottam... nem a ti hibátok volt, hisz csak segíteni akartatok.... dünnyögtem bűnbánóan.
- Semmi baj megértem... válaszolta...
- Tudod Reni, szerencsés vagy, hogy a barátaid így törődnek veled.
- Hogy érted? Kérdeztem.
- Nézd! Azzal a szoba közepén lévő kis karácsonyfára mutatott. Ahogy jobban megvizsgáltam leesett mit mondd Klau.
A karácsonyfára mindenki egy kis színés könyv díszt aggatott fel amire arany betűkkel rá volt írva, hogy Reni.
A szemembe könnyek gyűltek, és hosszú idő után végre újra elmosolyodtam. 
- Boldog Karácsonyt Klau.... mondtam és egy nagy könycsepp gördült le az arcomon.
Klaudia halványan elmosolyodott.
- Boldog karácsonyt Reni...

Igen tudom, hogy a 173893846 fokban érdekes karácsonyi sztorit olvasni, de hát muszáj volt mert a sztori alapból december 13. Kezdődik, hát haladnom kellett az időben😉🎄

Hamarosan jövök a következő résszel, de ameddig vártok nyugodtan olvassátok el a sorozat ajánlós könyvem!🌷