SZJG-lány a jég alatt [BEFEJEZETT]

A szuszogó

Rebekát követve szálltam fel a buszra és 6 megálló után leszálltunk A
Blaha- Lujza téren, egy kis bolt előtt.
- Mi ez a hely? kérdeztem.
- Ez itt, a Hasznos holmik és egyéb vackok. olvasta el Rebeka a bolt feliratot.
- Ez a bolt új? Mert én rengeteget járok errefele, de még sosem láttam. Tűnődtem. Rebeka felnevetett.
- Ez a bolt régebb óta van itt, mint maga a tér! Sőt, régebb óta van itt mint hogy egyáltalán meg alakult volna Budapest.
- De, hogy lehet, hogy eddig nem vettem még észre?
- Jártál már itt azóta hogy szuszogó lettél? Kérdezte selytelmesen.
- Szuszo-mi? Értetlenkedtem
- Gyere! Bent mindent elmagyaráznak  a többiek.
Félve léptem be az üzletbe. A polcokon mindenféle régi kacat a plafonról retro lámpák lógtak s s mindenütt apró kicsi mütyűrök voltak  szétszórva. A pult mögött egy férfi űlt és úgy látszott, hogy nagyon bele mélyedt az újságába.
- Khm... köhintett Rebeka.
A férfi kidugta fejét az újságja mögül és amint meglátta Rebekát elmosolyodott.
- Rebeka! Minek köszönhetem ezt a csodálatos látogatást?
- Hoztam egy új vendéget. Ő itt... kezdte, de a férfi közbevágott.
- Reni fejezte be.
Ü-üdvözlöm... mondtam félénken.
Rebeka! Kisérd le a többiekhez, én addig előkészítem szertartást.
- Hogy mit? kérdeztem félve.
- Ne aggódj! Gyere! Azzal Rebeka kinyitott egy ajtót és lementünk egy lépcsőn. Amint leértünk egy hatalmas terem tárult elénk. Szép csillár lógott a falról, gyönyörű asztalok, rajtuk finomabbnál finomabb ételek. Bár a vendégek ruhája eléggé különleges volt. Volt aki szép, hosszú selyem ruhában volt, kis tiarával a fején, viszont volt aki tornász nadrágban és neon dzsekiben áldogállt. Megfigyelesemből Rebeka kurjantása zökkentett ki.
- Ambrose! kurjantotta, amire egy magas, fekete bőrű fiú ugrott elénk.
- Hát szervusz Rebeka! Ki az új barátod?
- Ő itt Reni és ő egy szuszogó.
- Szuszogó?! Te jó ég! Nem láttam ilyet már... hát... 134 éve!
- Hogy mondtad?! Tátottam el a szám.
Rebeka megforgatta a szemét.
-  Na jól van Ambrose, ne ijeszd meg a  vendégünket, inkább szólj Klaunak meg az ikreknek, hogy itt vagyok.
- Okés! Azzal amilyen gyorsan jött olyan gyorsan tűnt el.
A fejemet kapkodtam össze-vissza és kezdtem pánikba esni. Az a sok ember, azok a furcsa dolgok...
- Hé... nyugi nem lesz baj! Itt barátokra fogsz találni. És ne aggódj. Szerintem van rá mód hogy vissza hozzunk... Mármint hogy felébredj... úgy igazából...
Bár még most is eléggé feszülten éreztem magam, Rebeka szavai megnyugtattak...

Ne felejtsetek el kérdéseket írni! Válaszolok az összesre❤
🍒Emma🍒