SZJG-lány a jég alatt [BEFEJEZETT]

Két lány, egy baba

Reni szemszöge:

- W... wow... nyögtem ki végre valamit.
Klau önelégülten elmosolyodott.
- Tudom... nekem nem éppen Happy end jutott. Vonta meg a vállát.
- De akkor a családod...
- Van akik felnőttek... és van akik meghaltak. Mondta meglepő higgadsággal.
- Benjamin 5 éve halt meg a felesége pedig tavaly... Nimród is felnőtt, neki is van már családja. Anna pedig idén lett nyugdíllyazva... Mondta Halkan Klau...
- Ez szörnyű... mondtam inkább magamnak de médis hangosan.
- Kihevered... egy idő után, hiszen mást nem tudsz tenni. A befejezett ügyem sosem derült ki és egy idő után feladtam a kutatását. Mondta és bambán bámulta a falat.
- Hát akkor én meg ebben fogok neked segíteni! Szólaltam meg hirtelen.
Te segítesz vissza jutnom és meg segítek neked hát... ODA jutnod! Kiáltottam elszántan.
Klau félmosolyra húzta a száját.
- Ha ennyire ragaszkodsz hozzá. Sóhajtott.
Klaunak rossz lehet. Majdnem 50 éve itt van és nem tud mit tenni elenne. Segítenem kell neki... gondoltam.
- Na! Gyere! Meg kell etetnünk Emmát! Állt fel a lány és már indult is a kis szobába ahol Emma éppen ébredezett.
A kis helységben nem volt sok minden. Egy szép hosszú függönyös bölcső aminek a tetejéről holdas forgó játék csüngött és lágy dallammal töltötte be a szobát. Az egyik sarokban volt egy halvány rózsanszín fotel, rajta egy mesekönyvel. Végül a fotel mellett egy kis komód amire csupán egy olvasó lámpa volt helyezve.
- Na gyere te sózsák! Emelte fel Klau játékosan a babát.
Emma kacagott és kis kezével elégedetten tapsikolt.
Akaratlanul is elmosolyodtam ezen a vidám kis jeleneten de egy-kettőre elkomorodtam amikor eszembe jutott, hogy ez a kislány is... halott. Örökre baba marad... és egy babának mi lehetne a befejezetlen ügye? Neki az egész élet egy befejezetlen ügy. Hiszen nem leeht több 10 hónaposnál... még nem csinált semmit.
- Tudom, szomorú. Szólalt meg Klau mintha csak olvasott volna a gondolataimból.
De hidd el... még neki van a legjobb dolga... Nem tudja mi történik... nem tudja mit veszített. Azzal kiment és beültette a kislányt egy etető székbe.
Finoman adogatta a kislány szájába a bébi kaját ( ami ilyesztően hasonlított anyu főztjére ) és Emma jóízűen majszolta a pépes valamit.
- És ő... böktem a kislány felé - Hogy halt meg?
Hát tudod ő... kezdte de az ajtón berontó Ambrose belé folytotta a szót.
- Bocsi lányok, de esemény van! Mondta vidáman.
- Mi? Néztem értetlenül a fiúra.
- Szerintem az őrző kitalált valamit! Mosolygott Klau.
- Az őrző? Motyogtammég mindig értetlenül.
- Az akivel a boltba lépve találkoztál. Tudod! Öreg, magas, mosolygós! Magyarázta Ambrose.
- Ja értem.
- Na gyertek! Kiáltotta Klau és már el is tűnt.
Bizonytalanul de követtem a lányt ki az ajtón, fel a nagy teremig.
- Hé... Ez most biztos ilyesztő, de nem lesz baj. Az öreg úr tudja mit csinál. Mondt kedvesen Ambrose.
Talán kicsit megnyugodtam a fiú szavai hallatán, de még így is félve vettem a lépcső fokokat.

Bocsi, hogy ez most egy picit rövidebb rész de nagyon sok a dolgom mostanában!😅 hamarosan kiteszek egy új részt addig is köszi a türelmeteket!😘
Csokiii!🍫