SZJG-lány a jég alatt [BEFEJEZETT]

Amikor beszakadt a jég...

- Még van képed, Neményi?!
- Mi a bajod?! Akkor korcsolyázom vele amikor csak akarok!
- És erről őt is megkérdezted?!
- Én legalább ott voltam neki amikor te duzzogtál! Ilyen sértések hangzottak el köztem és Neményi között. Talán órákig is eltarthatott volna, ha meg nem halljuk Kinga sikítását.
- A jég! Ordította és Reni felé mutatott.
Abba az irányba fordítottam a fejemet. Csak egy pillanat volt. Egyettlen egy... De ez az egy pillanat örökre belevésődött az agyamba. Reni remegő lábakkal állt a jég közepén, óvatosan felnézett rám... egy könnycsepp csordult le az arcán és ekkor eltűnt alóla a talaj teljesen belesűllyedt a vízbe.
Egy másodpercig mindenki lefagyott.  utána viszont a lyukhoz rohantunk. Én és Neményi voltunk a legközelebb ahoz, hogy elkapjuk Renit de az áramlat elsodorta a nyílástól így bármennyire is kapálództunk nem bírtuk elérni.
És akkor fordult át az agyamon egy gondolat. Nem gondoltam át alaposabban, nem törődtem senki mással, egyszerűen bele ugrottam a jeges vízbe.
Miután bele vetettem magamat, nem láttam semmit. A víz sötét volt és zavaros, majdnem öt méter mélly lehetett. Hadonásztam, de sehogy sem tudtam elérni Renit. Elúsztam egy kicsit a  lyuktól és akkor megéreztem a karját. Jó erősen megfogtam és elkezdtem vissza úszni a  fény felé. Amikor felbukkantunk akkor a vízből Feltettem Renit a jégre, ahol Kinga és Ricsi együtt kihúzták a vízből. Így hogy tudtam, Hogy Reni  sikeresen kiírt én kimásztam a vízből.  Pár percel később megérkezett Haller és Máday a mentőkkel, akik Renihez rohantak és mindenfele inekciót szúrtak belé majd feltették egy hordágyra. Én vacogva űltem egy pokróccal a vállamon és egyre jobban fájt a tüdőm. Meg láttam, ahogy Renit beteszik a mentő autóba de utana elvesztettem az eszméletem.