SZJG-lány a jég alatt [BEFEJEZETT]

A Kirakósok

- Reni! Klau! Kiálotta Vanda.
- Reni úgy sajnálom! Ölelt át Rebeka.
- Semmi baj... nem a te hibád volt. Mondtam halkan.
- Megfogjuk oldani igérem. Mosolygott rám.
- Amúgy is pont jókor jöttetek. Mindjárt ajándékozunk!  Kiálotta örömmel és vissza rohant a boltba.
- Ti is szoktatok itt karácsonyozni? Kérdztem meglepődve.
- Te most viccelsz? Halottak vagyunk nem hülyék. Nevetett, azzal belém karolva bementünka boltba.

*

Oké akkor jöhetnek az ajándékok! Kiáltotta Ambrose miután mindannyian letelepedtünk a pincehelység szőnyegén.
- Oké én kezdem! Szólalt meg Kornél.
Én húztam... Ambroset!  Tessék! Azzal átadott egy narancssárga dobozt a fiúnak.  Ambrose felbontotta a csomagot és hatalmas mosolyra húzta a száját.
- Hármat is találtál?? Kérdezte meglepedten.
Kornél elégedetten bólintott.
Ambrose kivett 3 darab kirakósdarabot a dbozból és mosolygva nézett Kornélra.
-  Azok meg micsodák?
- Ja persze. Mi nem olyan ajándékot adunk mint ti, hiszen mi mindent megkaphatunk amit csak akarunk. Csak kérni kell a portástól. Szóval ami nekünk igazán fontos, az a befejezetlen ügyünk, vagyis inkább ügyeink. Ezek a kirakós darabok egy- egy befejezetlen ügyet képviselnek amiket meg kell csinálnia az adott embernek. Mindenkinek más a kirakósa. Valakinek csak egy darabból áll de valakinek több száz darabból is állhat. 
- Kornél talált 3 darabot a kirakósomból. Ez azt jelenti, hogy már csak 4 kell! Vigyorgott lelkesen Ambrose.
- Neked mennyi kell még? Súgtam oda Klaunak.
- egy... mondta halkan.
-  Ez nagyon jó! Akkor biztos mindjárt megtalálod az utolsót. Mondtam vidáman.
- Nem igazán... már 4 éve keresem... de semmi.  Nem tudom mi lehet az utolsó... már mindent próbáltam de semmi. Mormogta.
- Oké! Tapsolt Ambrose ezzel kizökkentve a gondoltaimból.
- Én Rebekát húztam. monda, azzal átadott a lánynak egy kirakós darabot.
- Köszönöm! Mondta mosolyogva Rebeka.
Miután mindenki megalyándékozott mindenkit Klaura néztem.
- Akkor te már 4 éve nem kapsz ajándékot? Kérdeztem szomorúan.
- Nem olyan rossz ez, ne búslakodj! Amúgy is jó nekem itt. Már rég nem kersem azt az utolsó darabot. Vonta meg a vállát.
Magam elé néztem. A hallottakan gondolkodtam. Én akkor sem fogom hagyni... nem fogom... nem hagyom, hogy Klaudia itt maradjon örökre. Akkor is segítek megtalálni a hiányzó darabot...
- Nem sétálunk egyett? Fordult hozzám Klaudia. Unom már a bent létet. Amúgy is nagyon szép környéken laktok, meg akarom nézni még egyeszer. Mondta azzal felállt és kisétált a szobából.